én már érzem a tavaszt..

mire rájöttem a zokni titkára,már el is ment tőle a kedvem(azért lesz persze..nyilván nem hagyom abba)..
aztán majdnem mindennel így vagyok mostanában,hogy olyan semmi sem elég jó..
mindig fekszik valahol épp egy beteg gyerekem,a tél vége általában ilyen..
nekem eszembe sem juthat rosszul éreznem magam ilyen felfordulásban(az anyák strapabírása valami égből kapott erő)..
elolvadt ugyan a legtöbb hó nálunk is,viszont nem bújt elő belőle hóvirág(mivel nem is ültettem:D..de hiányzik),akkora sár lett,hogy a vendégeinket csónakon kell áthozni a kapun,és ezentúl nem egy szatyor hamut,hanem gumicsizmát kellene magammal hordoznom,amiben ember lakta településig juthatok..
mert amikor már a faluban sehol semmi nem volt,én akkor akadtam el az utca helyett nyitott jégpályán úgy,hogy csak a harmadik férfiember bírt kihozni belőle,és amikor máshol már csontszáraz minden,nálunk akkor kezdődik a derékig a sárban hadművelet..
a tavalyi ház elé szórt darált fürdőszoba is a múlté,eltűnt valahol a házunk előtt lakó ingoványban..
amikor a gyógyítós munkámba igyekszem talpig hófehérben,akkor mindig esélyes,hogy malacként érkezem célba..
de én választottam a pesti aszfalt helyett ezt a vadromantikát,úgyhogy a nyöszörgést igyekszem rövidre zárni..
ezért cserébe ugyanis ott üvölt a természet az ajtóm előtt,és igazán testközelből érezhetem,hogy itt vannak a tavaszi energiák,semmi kétség..
nincs pontosabb műszer az énekes madarak füttyénél,és a megkergült négylábúak hancúrozásánál..
nagy gyorsan rajtunk is kitört a téboly,és vettünk egy tonna mindenféle vetőmagot(pedig így is tele velük a kamra),és mindannyian a fogyókúra mellett voksoltunk..
ha másból nem,ebből biztosan tudhatom,hogy itt a tavasz..