zűrös egy éjjel..

mikor gyerekkoromban az egyik kedvenc könyvem durrell:családom és egyéb állatfajták című könyve volt,akkor még nem sejtettem,hogy ugyanezt fogom élni pepitában..

csak nálunk nem egy tücskösbogaras megszállott lesz,hanem jóval több..

mert közel sem lett vége az estének a bolhacirkusszal,ugyanis szonja halai is úgy döntöttek,hogy erre az egyébként is feszített időpontra időzítik öngyilkosságukat..

és gyakorlatilag kipusztul az összes hal néhány óra alatt..

így az egyébként is feje tetején álló házat már csak színesítette szonja szétszedett akváriumának egész tartalma is..

a mosatlan edényhalmaz közepén ancsám a köveket és csigákat forrázta...főzte a tűzhelyen..

és próbálta a két túlélőt vödörben életben tartani(reggel már csak egy legény tartotta a frontot)..

ekkor már tényleg szemem sem rebbent a hírre,hogy színesítve az életünket,kata meghívta még 4 barátnőjét is vizipipázásra,és ottalvásra..

mikor máskor...nem?

anyámborogass..

azt hiszem,mégis valamikor ott tetőzött az egész bohózat,mikor éjjel Kedves beugrott a gps-ért úgy 2 magasságában..

én éppen akkor kezdtem számolni a báránykákat,így még félálomban azt hittem,hogy valamelyik lány ült le az ágy szélére,ahogy végigsimítottam a hosszú haját a sötétben..

emlékeim szerint el is küldtem aludni,de valami zöldséget biztos,hogy motyogtam neki,mire felfogtam,hogy a drága próbál életet lehelni belém..

na a házban található összes kis és nagykorú(kiegészülve kata népizenekarával),persze a halk motoszkálásból,és ajtócsukódásokból ügyesen kikövetkeztették,hogy betörő van a házban..

(mi sem vagyunk normálisak,hogy éjjel fél 2-ig brutál szaftos lányrablós,erőszakolós krimiket néztünk zsinórban)..

így utólag értesültem a történtekről,amin azóta is visítva röhögök,ha eszembe jut..

tehát katáék betojva a hangoktól,ám ledermedve az ijedtségtől,ancsának sms-t írtak a szomszéd szobába(olvastam..beszarnál a röhögéstől te is..hidd el:D)..

aki beijedve szonját kezdte el hívogatni,aki állandóan kinyomta(mindez 3 szomszédos szobában zajlott)..

anna végül a közös erkélyükön keresztül akart bejutni katához(aki persze nem merte beengedni a titokzatos éjszakai látogatót,hiába kopogott..)

mikor már akkora viháncolás,és villanykapcsolgatás volt,hogy képtelen voltam visszaaludni,akkor szóltam át nekik,hogy mi a bánatos retek van itt tulajdonképpen..

akkor derült ki számomra,hogy ők végig abban a hitben voltak,hogy egy szatír jön megy nálunk a földszinten..

pedig csak drága bubukám volt..

volt nagy megkönnyebbült visongva röhögés,mikor mindezt felgöngyölítettük..

drágám persze még tréfás koboldot is játszott,mert kata népizenekarának összes cipőit kirakta az ajtó előtti padra éjjel..

most már tudom,mi volt az a zsibongás kora reggel,amire felébredtem..

gondolom mindenki a cipőjét kereste..

azt kell mondjam,így utólag,hogy nem kell nekünk színházba járni..

egy komplett zenéstáncos bohózatot elő tudunk adni így családilag:D