azért fohászkodom..

hiszek a szavak erejében..

a szavak mágiájában..

pedig gondolati,érzelmi síkon élem életem jelentős részét(emberi kapcsolataim,és a munkám is)..

mégis eszetlenül tudok rajongani egy megfelelő időben,megfelelően használt szóért..

de éppúgy tudom(tapasztalom),hogy egyetlen szóval is lehet gyilkolni..

olyan mérges tüskéket szúrni valaki bőre alá,ami lassan ölő méregként végez vele..

az érzéseivel..

nem feladatom most felsorolni életemnek azokat az eseményeit,mikor szándékosan(néha remélem öntudatlanul)végeztek ki egy mondattal..

mikor egy szerelem halálos sebet kapott egyetlen hanyagul,vagy dühből odavetett szótól..

pedig volt rá példa...nem is egy....

és itt most takarózhatnék azzal,hogy az átlagnál érzékenyebb,szenzitívebb vagyok..

de ezzel mi nők talán alaphangon így vagyunk..

én valószínű abban különbözöm,hogy amikor sérelem ér(nyomatékosítom...verbális)..

akkor első körben sokkot kapok..

olyan mély fájdalom mar a szívcsakrámba,hogy ténylegesen nem kapok levegőt..

a csend,ami ilyenkor beáll bennem..

na az,amiben ott van az armageddon..

a pusztulás szele..

és másokkal ellentétben nem a düh az,ami feltámad bennem..

hanem az értetlenség..

hogy ezt miért?

ráadásul mivel általában jogtalan(elvétve ártok bárkinek is..a tudattalan sérelemért amit esetleg okozok,hamut szoktam szórni a fejemre)..ezért vérig sért..

az álnokság és hazugság pedig alapból hiányzik belőlem(nemritkán vagyok vicc céltáblája az engem ismerők között ezért)..

előbb tépném szét magam,mint hogy valakit megcsaljak,becsapjak,vagy hazugságokkal manipuláljak..

ezért mindig úgy élem meg mindezt,mint egy jól irányzott tarkón lövést..

hogy kivégeztek..

hogy bántottak..

hogy gyanúsítottak..

és erre az égvilágon semmi okuk nem volt..

nem állíthatom,hogy az életemben ez túl gyakori lenne..

tipikusan áldozat magatartásom bár irritál sokakat,de direktben kevesen támadnak be..

értem én,hogy ez a mocskos élet mindenkiben kialakítja a feltétlen reflexeket..

hogy a világ rossz...az emberek  mocskosak és hazugok..

és egyszerűen nem merik...nem akarják elhinni..feldolgozni azt,hogy van,aki tiszta lélekkel él ebben a káoszban..

pedig igen..

van olyan,aki nem tud,és nem akar azonosulni a rosszal..

aki nem tud hazudni..

aki egyszerűen azt mondja,amit gondol..

aki bár ezzel talán veszélybe sodorja magát,mégsem lop csal hazudik sumákol..

teljesen kétségbeesem sokszor..

és bizony nem egyszer fáj az emberek reakciója minderre..

(és milyen nagyon,mikor hozzám közelállók szúrják belém a tüskét)..

annyira igyekszem felszínen tartani ilyenkor mindent..

(egy angyal számára minden vészhelyzet kihívás)..

igyekszem javítani a menthetőt..harcolni a vérembe szivárgó méreggel..

a bizalmatlansággal..

azért fohászkodom,hogy az emberek kapjanak látó szemet a jóra..

merjenek hinni..

nemcsak Istenben(ettől is milyen távol vannak még sokan)..

hanem merjenek hinni az eredendő jóságban..

a tisztaságban..

akkor is,ha ez egy másik szempárból ragyog feléjük..

higgyenek a szerelmes szavak és érzések hitelében..

tudják felmérni szavaik súlyát..

lássák meg,mekkora kárt okoznak egy egy bántó mondattal..hangsúllyal..

és fohászkodom azért,hogy a mérges tüskék ne oltsák ki bennem a fényt..

így legyen..

amen