megrögzött kis szokásaim..

talán a korral jár,talán mindig is ilyen voltam,de vannak szokásaim,amiken nem változtatok,és jól is esnek a megszokott mozdulatok..
szeretem a gyufa sercenését és illatát,pedig használhatnék öngyújtót is,mégsem teszem..
ugyanígy ragaszkodom ahhoz,hogy a meggyújtott gyufával a gyertya lángját ébresszem..
nem szívlelem a teamécseseket..bár a mécsestartók többségéhez az szükséges,mégis szinte mindig gyertyáért nyúl a kezem..
már észre sem veszem,hogy a kenyér talpára keresztet vetek megszegése előtt,ahogy gyerekkoromban láttam nagyszüleimnél..
ahogy megsimítom a fehér vásznat a kelt tészta tetején,az is nagymamám mozdulata..
a fohász is az övé,amivel minden házimunkámba belekezdek. 'Isten áldásával'..
épp úgy beszélgetek a virágaimmal,ahogyan nagypapámtól láttam,és az ő világgal megbékélt szeme kékje ragyog az én arcomban is..
ő tanított meg az imádott rózsáin a szemzésre,és minden,amit a kertről,virágokról tudok,azt tőle tanultam..
azt,hogy a dolgoknak rendje és ideje van,és ezek a keretek teszik olyan simán gördülővé a napokat..
ezek hozzák el a nyugodt,mély alvás örömét,egy hasznos munkával eltöltött nap után..
szüleink túlhajszolt generációjában lefoszlottak ezek a rituálék,de érzékeny gyerekként mély lenyomatokat hagytak bennem a vidéki rokonoknál,és nagyszüleimnél töltött nyarak..
pesti gyerekként akkor még csak az állatbolondériám miatt imádtam falun nyaralni,és nem sejtettem,hogy életre szóló elkötelezettséget kaptam,és olthatatlan vágyat arra,hogy így..ilyen módon éljek majd,ha megtehetem..
a fiatalkori nyüzsgés,zsizsegés csak rövid időre tudott megszédíteni,de amint lecsendesedtem,máris erősen vágyódtam a vidéki életforma után..
a túlhajszoltság ugyan megakadályoz most,hogy abban a ritmusban létezzek,amiben szeretnék,de igyekszem lefékezni a rohanó napokat,és megtalálni mindegyikben a szépet..
a legnagyobb vágyam,hogy nagyszüleim tempójában élhessek,és újra érezhessem azt a mélységes nyugalmat,amit ott éreztem esténként a nagy dunyha alatt..

más értékrend..

az elmúlt hetekben nagy léptekkel haladtunk előre anyukám lakásával is,és a pici házunk újítgatásával is..
persze rengeteg munka van még hátra..
beépítésre kerül egy tetőablak,mert a padlásra felhordott irdatlan mennyiségű holmi nem tud szellőzni az ezer fokban,mosdó és csaptelep csere kipipálva,a felső kis mosdóhelységben így már csak lakkozás kell,és egy helységet kipipáltunk..
a többihez még hozzá sem fogtunk,mert mindig szanaszét vannak a lányok(hálistennek),így biztosan elszöszmötölünk a munkákkal őszig,de sebaj..
6 éve költöztünk be,és ennyi idő alatt minden nagyon leamortizálódott..(bár tisztában vagyok vele,hogy olyan nincs,hogy végeztünk..mert amint befejeztük,kezdhetjük újra)..
a családi ház örömei..
milyen szerencsések vagyunk,hogy ilyen gondjaink vannak..

most már ugyan mindenki jól van,de az elmúlt heti otthonnyaralásomnak volt olyan pontja,amikor egyszerre volt nálunk található egy hasműtétes spániel vicces pizsamában,két golyótlanított alélt yin-yang kandúrcica,és ancsa szájsebészeti műtéteken átesett párja..így amikor a leukózisos cicával kellett orvoshoz rohanni,már csak rezignáltan húztunk egy újabb vonalat a kórházi mappában..
de ezennel remélem letudtuk az orvosi köröket egy időre..

a zuhany alatt néha azt vizionálom,hogy valamely wellness csodában tartózkodom épp(az az én nagy szenvedélyem),de aztán bilibe lóg a kezem,és örülök neki,ha majd egy óccó gumimedence bekerül esetleg a kertbe,ha már szétfőtt a fejünk..
egyébként ezek ellenére kicsit sem vagyok elégedetlen,hiszen van,akinek kertje sincs,és egyébként is úgy gondolom,hogy a meglévőből kell a legtöbbet kihozni..
a régi életünkben,a régi házban volt csilivili úszómedence,de tudok úgy tekinteni a régi úriasszony életemre,hogy örülök neki,hogy elmúlt..
ha egy lavór szarban ülsz,hiába van a fejeden koronaékszer..
ez a kis piánós,lecsendesült új életem sokkal jobban passzol hozzám,és nem bánom,hogy tíz körömmel kell összekaparnom a rávalót..
valahogy mégis minden igazabb és valódibb..

lehetett volna hosszabb..

vagyok,már újra munkarobot üzemmódban,így persze csak pár szóra jut most iő(hosszabb írással még lógok),de oda se neki,mert a szabim alatt is kb 5 percig pihentem..tyuhaj..

nem baj..
legalább a lányoknak van életük..
ez is valami:))