2014. február 26., szerda

már megint..

eldöntöttem ugyan,hogy igyekszem ezentúl gyakrabban írni,de az élet közbeszólt..
mivel az az extrém szokásom,hogy a szülinapomat kórházban vagy ügyeleten töltöm már évek óta(+  - néhány nap),ezért ez az idén sem volt máshogy..
betettem a kaput magamnak,amikor este mentem ki az erdőbe,szemerkélő esőben fát gyűjteni(nagy úr a muszáj),és ennek meg is lett a böjtje..
másnapra már szörnyű fájdalmaim voltak deréktájt,és mikor már másodszor jött ki az ügyelet beinjekciózni,nem volt mese,reggel már battyogtam is be a kórházba a kis pakkommal(bár battyogtam volna..szó szerint lépni sem tudtam)..
akkor még vesegörcsre gyanakodtunk mindannyian(visszatérő veseköves vagyok),de a délutánig tartó agyonvizsgálgatások a vesét kizárták a körből..így  legalább befeküdnöm nem kellett..
óvatoskán botorkáltam otthon 2 napot,majdelmúlik alapon,de akkor valamit le akartam tenni az asztalra,és úgy maradtam,ordítva a fájdalomtól..
akkor hívtam ki harmadszor az ügyeletet,hogy vágják el a nyakam,vagy lőjenek le..
ez az orvos az injekciók után azt mondta,hogy ez bizony idegbecsípődés..
akkor már mozgásképtelen voltam,és Ancsa fél órán át vonszolt ki a mosdóig,úgy,hogy közben letéptem a fél karját..
háthurrá,idén is szépen teljesítek..
(azért a legszebb ebben a kategóriában a gerinccsapolásom volt a kórterem közepére kicseszett széken ülve néhány éve:"valószínű agyhártyagyulladás,most jól megszúrom,fájni fog..ja..boldog születésnapot amúgy")
ehhez képest sétagalopp volt idén,hogy 2 hétig feküdtem úgy,hogy telegyógyszerezve sem tudtam még megfordulni sem az ágyban,így néha félig lelógva aludtam,és még annak is örültem..
jó barátom lett a seprűnyél,amivel egy idő után már egy méterre is el tudtam vonszolni magam..
na de úgy,ahogy jött,el is múlt,és bár még mindig fájdalmas a zoknihúzás,és a hajolgatás néha a szekrény lefejelésével végződik,de már majdnem úgy működöm,ahogy azt kell..
jövőre jó lenne kivételesen olyan normálisember módjára szülinapoznom..



gyógyvirsli


6 megjegyzés:

  1. Látom segítőd is volt a gyógyulásban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ha a kutyusra gondolsz,ő valóban végig mellettem feküdt,és gyógyított:)
      a kéz pedig Ancsáé,a nagylányomé,aki tündér módon ápolt <3

      Törlés
  2. úh, ez nagyon durva
    nem is tudom, mit mondjak:(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. remélem soha nem találkozom újra ezzel az érzéssel(nagyon rossz ennyire kiszolgáltatottnak lenni)

      Törlés
  3. Hát ez nem semmi, de azért boldog szülinapot kívánok, bizti volt azért valami jó is. Ha más nem, a lányok és a virsli kicsit többet dédelgetett :)
    Én nagyon örülnék, ha tényleg egy kicsit többet írnál, nagyon kedvelem a stílusodat! N. Móni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm szépen Móni!
      látod,nem nagyon sikerült teljesíteni a kérésed,de ígérem igyekezni fogok!:)

      Törlés