lezárt szekrény és babacicák..

képzeljük el,hogy van egy nagy kétajtós szekrényem(amúgy nincs),olyan békebeli..nyikorgó nagy faajtókkal..

oda zártam most be mindent,amiről tudnék,de nem szeretnék mesélni..

mégiscsak vannak az életnek olyan titkos zegzugai,amikről az ember még magának is csak suttogva..néhanéha..

a démonaink még ha feketébbek is az elviselhetőnél..a mieink..

ha néha rájuk is nyitom majd az ajtót(muszáj..tudom jól..),arról biztosan hallgatni fogok..

vegyük tehát úgy az elmúlt időszakot,mint egy jól bezárt szekrényt..

annyi tudható azonban az elmúlt történésekből,hogy szőröske fronton is történt átalakulás..

drága kicsi Babcinkat,a fekete-fehér cicánkat el kellett engednünk,kicsi teste feladta a küzdelmet..

ez is mély sebet vájt mindannyiunkba,és esténként még mindig hallom,ahogy trillázva dorombol az ölemben,ahogy senki más nem tudott..imádtam ezt a cicát..

Ancsa nagyon mélyre temette a gyászát,ami miatt aggódom is..

én még mindig sokszor sírok miatta..képtelen vagyok a felejtésre..

a téboly mélypontja volt,mikor a halott cicával a csomagtartóban kellett a gyerekhez menni a kórházba..

akkor éreztem úgy,hogy csak valami csoda ment meg az őrülettől..

megvagyunk..

túléltünk sok mindent(remélem ép ésszel)..

meglepetés is érkezett hozzánk..

2 kis szőrpamacs,akiket az állatorvosi rendelő elé tettek ki dobozban,és nyilván valamiféle jel volt az,hogy épp Ancsa járt arra,aki elvesztette Babciját előző nap..

így esett,hogy most újra babázunk,sokat nevetünk,és Ancsa ágya újra tele cicákkal..