túl sok..

nem mintha mentségeket keresnék arra,hogy ide sem dugtam az orrom ezer éve..

de valami magyarázat mégiscsak illene..

tehát csak röviden annyit(a hosszabb változatot úgyis ismerik..akik..)..

túl sokat pakolt most rám az élet,úgy érzem..

néha határozottan úgy érzem,már el sem bírom..

a tavalyi évet katám koronázta meg egy toxikológián végződött bulival(minimum 10 évet öregedtem a hajnali telefon alatt)..

közben ancsámat terítette le a tüdőgyulladás,és amint azt hittem,végre levegőhöz jutok..

akkor gyorsan anyukám adta elő ugyanezt..

magas lázak,gyógyszerek tömkelege..állandó köhögőrohamok..

futkosás a két háztartás között,éjszakai főzések és átaggódott nappalok..

a két munkám közötti tízpercekben rohangálás az ételekkel(apám a teafőzést sem bírta elsajátítani)..

otthon persze éreztem,hogy szükség lenne rám..

hogy mindenhol helyt kellene állnom..

valamikor akkor éreztem,hogy elég..

hogy ennél többet már ne..

és ez az állapot azóta is tart..

az idegeim gyakorlatilag cérnán lógnak,és a legkisebb vacaktól is sírva fakadok..

vagy ájulásszerűen tör rám az álom idejekorán..

teljesen padlón vagyok..

közben persze nem engedhetem el magam,hiszen katával beindult a kanosszajárás..

iskolaváltást szorgalmazok(a kinézett gimiből 5 perc alatt szórtak ki minket a bukásai miatt)..

és persze nem hagyom annyiban a dolgot,a miérteket is ki kell deríteni..így pszichiáter segítségét is kértem..

családterápia vár ránk,és addig teperek és harcolok,míg egyenesbe nem jön körülöttünk minden..

mindez most még igen messzi célnak tűnik,és én igen gyengének érzem magam mindehhez(pedig egyfolytában immunerősítek,bérescseppezek)..

ilyen testi és főleg lelki fáradtságot még soha nem éltem meg..

hisztérikusan ellenőrizgetem a lányokat,és sírógörcsöt kapok,ha szonja telefonja lemerül,és 5 perc késésnél már indulok keresni..

teljesen pszichopatának érzem magam néha..

egész napom azzal telik(a rengeteg munka mellett),hogy mindenkit hívogatok,ki merre jár,és minden rendben van-e..

nem tudom,hogy ezt az ijedtséget valaha ebben az életben le tudom-e még rakni..

hogy lesz-e még valamikor önfeledt az életem..

ha kata most nem lenne büntetésben,könnyen lehetett volna most ő ott az egyik zsákban a wb-nál..

mert odakészült..

és a szerencsétlen félnótás barátnője ott is volt..

néha olyan kevésen múlik egy élet..

és ezt az én széllelbélelt kelekótya kamaszom fel sem fogja..

hogy amiatt sírok-e mostanában annyit,mert tényleg megzakkantam tőle,hogy hová tart ez az eszelős világ..

és miért kell kiskamaszoknak áldozatul esni ahhoz,hogy ez az őrült téboly végre valakinek szemet szúrjon..

vagy azért sírok,mert tudom,mennyire kis híja annak,hogy mi most 'csak' ennyivel megúsztuk..

nem tudom..

annyit tudok csak,hogy az exem ahelyett,hogy végre egyszer az életben megpróbált volna apja lenni a gyerekeinek,inkább rám hárít megint mindent..

hadd cipeljem..

van már a hátamon úgyis elég..

odafér még ez is..

hát legyen..

én csak annyit kérek az égiektől(ezért fohászkodom minden nap)..

hogy adjanak nekem erőt és kitartást ahhoz,hogy ép ésszel és ép lélekkel kibírjam mindezt..

hogy egészségben és biztonságban tudhassam azokat,akiket szeretek..