(szívem mélyén tudom a választ,csak nem akarom elfogadni..azért van így,mert mi nem fordítunk nekik hátat azzal a felmentő érzéssel,hogy majd valaki más megoldja)..
így eshetett meg,hogy néhány napig vendégeskedett nálunk egy kis tőkés réce..
a szomszédos lakatlan telken kergették a cicáink,aztán kisprintelve az utcára nekiindult a világnak..
mivel itt faluszélén erdőmélyén igen nagy a cica-kutyapopuláció,muszáj volt megfogni,mielőtt beelőz minket valamilyen négylábú..
le sem írnám a jelenetet részletesen,legyen annyi elég,hogy rajtam nem volt elég ruha,hajam is vállalhatatlanul tornyosult a fejem tetején(otthoni kánikula styl),azonnal cselekedni kellett,és így rohantam kacsavadászatra,de legalább csak egy olyan ember látta az utcából,aki igazoltan bolond..
beazonosítani sem tudtuk rögtön,futókacsára tippeltünk,hiszen a közelünkben nincs tó,csak a szomszéd faluban,így a futókacsa életszerűbb megoldásnak tűnt..
de hát a google a barátunk,és egy fb csoportnak hála megerősítést is nyertünk,tehát egy récét fogtunk..
azóta sem tudunk rájönni,hogyan és miként keveredett hozzánk,de két napos pihenő után szabadon engedtük a szomszédos tóban,ahol boldogan tovaúszott(arról sajnos csak videó készült)..
mindig arra neveltem a lányokat,hogy ha bajbajutottat látnak,ne fordítsák el a fejüket,ne várjanak arra,hogy majd más megoldja..
ez a közöny sok rászoruló ember és állat halálát okozza nap mint nap..
ne legyünk közönyösek!
