ugyan pontosan tudom,hogy miért is koppintottak most a fejemre fentről(ősz óta egy szabadnapom sincs,hétvégéken is dolgozom),de ezen a dolgon most pont nem tudok változtatni,a muszáj nagy úr..
igyekszem azért ezentúl még egy kicsit jobban odafigyelni arra,hogy maradjon legalább szusszanásnyi erőm..
voltak súlyos mélypontok az utóbbi hetekben,és a végén orvoshoz is elmentem,ami nálam igen ritkán fordul elő..
eljött az a pont(a bakteriális felülfertőződés),amikor az újra kezdődő lázakkal már nem lehetett viccelni,és antibiotikumot kapott a csapatból az,akinek kellett..
még köhécselünk mindannyian,és az őszi légyhez hasonlatos az erőnk,de már nem azt méregetjük végre,hogy kinek mennyi a láza..
ilyen állapotban zajlott le a költözködés is,anyukámmal majd összeestünk a láztól,nem igazán voltunk a helyzet magaslatán..a borzalom top 10-ben benne lesz ez a lázas költözés..
mondanom sem kell,hogy még sehol sem tartunk,a ház még mindig nem üres,a télikerthez hozzá sem fogtunk,és az,hogy még egy hétig szöszölhetünk pluszban,az nagy ajándék..
az új lakásba most be sem lehet férni a bútoroktól és dobozoktól,nemhogy élni benne..
kb kétszeresét hurcoltatta oda anyukám,mint ami befér a lakásba..
tudom,hogyne tudnám,hogy egy nagyból költözni egy picibe nem egyszerű(végigcsináltam ugyanezt pepitában),de ha sürgősen nem kezd el szelektálni,akkor max állva fog csak aludni..
a dolog másik nehézsége az lesz,hogy a két kutyusa hozzánk költözik,aminek egyelőre csak én örülök..
az öreg labradorja ezeregy éves öregúr,már nem bírná a lépcsőzést(sajnos lift nincs),drága muflákom már alig lát és hall,a mozgása pedig rohamosan romlik..
a springer spániel meg tulajdonképpen az én kutyám(egy volt pasimtól kaptam ajándékba),csak ő anyukámat választotta helyettem kölyökkorában(épp ott laktunk akkoriban az építkezés alatt),mert már akkor is éjjel-nappal dolgoztam..
na ez egy hosszabb történet,talán egyszer elmesélem,és van benne szó az elengedésről,amiben nem vagyok túl erős,de hát az élet mégiscsak úgy hozta,hogy visszakerül hozzám ez az édes energiabomba,aki az utóbbi időben nyugdíjas életmódot vett fel,és alig várom,hogy megmutassam neki virslivel az erdőt-mezőt..
(háttérben a goldim és a spancim sajnos már átsétált a szivárványhídon)
egycsapásra nemcsak sokgyerekes,hanem sokkutyás is leszek,és bár ez egy kényszerhelyzet,de én egy cseppet sem bánom..
változatlanul hiszem,hogy minden okkal történik velünk,és ha anyukám megtanulja elengedni a tárgyakat,és a lányok megtanulják a szeretetteli elfogadást a hisztik helyett,akkor egy sokkal jobb és szebb életszakaszunk következik..
én izgatottan várom:)
