már megint..

eldöntöttem ugyan,hogy igyekszem ezentúl gyakrabban írni,de az élet közbeszólt..
mivel az az extrém szokásom,hogy a szülinapomat kórházban vagy ügyeleten töltöm már évek óta(+  - néhány nap),ezért ez az idén sem volt máshogy..
betettem a kaput magamnak,amikor este mentem ki az erdőbe,szemerkélő esőben fát gyűjteni(nagy úr a muszáj),és ennek meg is lett a böjtje..
másnapra már szörnyű fájdalmaim voltak deréktájt,és mikor már másodszor jött ki az ügyelet beinjekciózni,nem volt mese,reggel már battyogtam is be a kórházba a kis pakkommal(bár battyogtam volna..szó szerint lépni sem tudtam)..
akkor még vesegörcsre gyanakodtunk mindannyian(visszatérő veseköves vagyok),de a délutánig tartó agyonvizsgálgatások a vesét kizárták a körből..így  legalább befeküdnöm nem kellett..
óvatoskán botorkáltam otthon 2 napot,majdelmúlik alapon,de akkor valamit le akartam tenni az asztalra,és úgy maradtam,ordítva a fájdalomtól..
akkor hívtam ki harmadszor az ügyeletet,hogy vágják el a nyakam,vagy lőjenek le..
ez az orvos az injekciók után azt mondta,hogy ez bizony idegbecsípődés..
akkor már mozgásképtelen voltam,és Ancsa fél órán át vonszolt ki a mosdóig,úgy,hogy közben letéptem a fél karját..
háthurrá,idén is szépen teljesítek..
(azért a legszebb ebben a kategóriában a gerinccsapolásom volt a kórterem közepére kicseszett széken ülve néhány éve:"valószínű agyhártyagyulladás,most jól megszúrom,fájni fog..ja..boldog születésnapot amúgy")
ehhez képest sétagalopp volt idén,hogy 2 hétig feküdtem úgy,hogy telegyógyszerezve sem tudtam még megfordulni sem az ágyban,így néha félig lelógva aludtam,és még annak is örültem..
jó barátom lett a seprűnyél,amivel egy idő után már egy méterre is el tudtam vonszolni magam..
na de úgy,ahogy jött,el is múlt,és bár még mindig fájdalmas a zoknihúzás,és a hajolgatás néha a szekrény lefejelésével végződik,de már majdnem úgy működöm,ahogy azt kell..
jövőre jó lenne kivételesen olyan normálisember módjára szülinapoznom..

gyógyvirsli

az én vallomásom..

köszönöm a lehetőséget Chanson-nak,bár sokáig gondolkodtam rajta,hogy éljek-e vele..
ritkán írok,és sok dologról hallgatok,aminek az az egyszerű oka,hogy több rossz történik velem,mint jó,és nem szívesen panaszkodom..
van mindenkinek baja elég..
megpróbálom mégis..

7 dolog magamról,amiről még nem írtam..

-talán senki sem tudja,de laboráns szakképzettségem is van,amiben egy percig sem dolgoztam soha..
annak idején komolyan gondoltam,hogy állatorvos legyek..
sajnos nem úgy alakult,de azért ez a tudás sem passzív,hiszen a kencekeverésben jól jön..

-már 16 éve egyedül nevelem a lányokat,az exem mindenféle segítsége nélkül,amibe minden estére belerokkanok,mégis örülök minden új napnak,amiben újra megpróbálhatom a lehetetlent..
legnehezebb és egyben legszebb életfeladatom ez..
magyarázata lehet ez talán annak a szoros köteléknek,ami összefűz minket a lányokkal..
véd és dacszövetség..

-komoly tervem volt,hogy egy jól működő vidéki gazdaságot hozzak létre,és önellátó életmódra rendezkedjünk be..
évekig gyűjtöttem hozzá az információkat,könyveket,cikkeket..
épp a cél előtt borult minden,mert buta fejjel egy erre teljesen alkalmatlan emberrel kötöttem össze az életem..
adva volt már a tökéletes helyszín,az anyagi háttér..a társat nem találtam hozzá..

-a filmek és én..
ez is nagy szerelem..
rajongásom olyan erős és kitartó volt,hogy olyan mélyen ástam bele magam a témába,ahogy csak tudtam..
mikor már úgy éreztem,mindent láttam,amit csak lehetett,rájöttem,hogy még egy kis töredékét sem ismerem a legfontosabbaknak..
már nem volt elég a szabadegyetem,a filmklubbok..meg akartam ismerni a hátteret is..
így kerültem a filmgyártásba,és évekig dolgoztam a köztévében(akkor még nem is voltak kereskedelmi adók)..
fantasztikus évek voltak,mindent megtanulhattam a csoda születéséről..
sajnos a média mocskos világáról is,így végül hányingerrel fordítottam hátat ennek a talmi csillogásnak..
itt tanultam meg,hogy egy igazán nagy művészben mindig ott az alázat,és tisztesség..
ezekért a találkozásokért hálás vagyok a sorsomnak..

-a netes társkeresés..
nem beszéltem még róla,de jól ismerem ezt a világot..
jó pár évet töltöttem ezekben a közösségekben,és összegezve,pozitív a végeredmény..
a legfontosabb az,hogy a legnehezebb életszakaszomban nem voltam egyedül,csodás barátokat találtam,és azóta ugyan szétszóródtunk kicsit,de fantasztikus társaság alakult ki a hasonlóan gondolkodókból..
naplós ismerősökből szívbéli barátokká váltunk,és támogattuk egymást a továbblépésekben..
hurcoltuk egymás életét dobozokban a költözéseknél,és sírtuk el egymásnak a bánatainkat a kiborulásoknál..
szerelmet is találtunk mindannyian,több házasság és baba születése okán mondhatom,hogy ez egy jól működő dolog..
csak okosan kell használni:)
(jelenlegi magányom az én választásom)

-az állatok és én..
ez egy lerágott csont,hiszen másról sem szól a blogom szinte,de úgy érzem,ha ezt leírom,talán közelebb kerülök a megvalósításhoz..
sokkal többet szeretnék tenni az érdekükben,mint amire lehetőségem van..
most még csak a szűkebb környezetemben lévő állatkákon tudok segíteni,de nagy vágyam,hogy ez megváltozzon..
sem anyagi,sem erőtartalékaim nincsenek most ebben a túlélési fázisban,de remélem,hogy egyszer megadatik nekem a lehetőség,hogy egy állatmenhelyet üzemeltessek,és minden szomorú szempárt megvígasztalhassak..

-a gyógyítás..
ez sem volt eddig publikus,nem is reklámozom sehol..
komoly betegségeken kellett átesnem,meg kellett,hogy csapjon a halál szele ahhoz,hogy megismerkedjek az alternatív gyógymódokkal..
Találkozások,Tapasztalások..
gyógyulás..
így esett,hogy nyilvánvalóvá vált,működnek itt olyan Erők,amikről többet kell tudnom..
képeztem magam,tanfolyamokra,masszázsiskolákba jártam,és megismertem az Adományt is,amit a kezembe kaptam..
megértettem,hogy amit eddig kaptam,most tovább kell adnom,és segítenem kell azon,aki hozzám fordul..
életem egy nagy részében betegeknek segítek,enyhítem a szenvedésüket,és erőt adok a talpra álláshoz..
Fény és Szeretet..
ha nem lettek volna komoly mélypontjaim,nem váltam volna azzá,aki ma vagyok..
ezért fogadom a mai napig hálával az újabb és újabb megpróbáltatásokat,mert tudom,hogy én fejlődöm általuk,és így többet tudok majd segíteni a rászorulókon..
"Pálca a kézben,Áldás az Úton!"

szinte mindenkinél járt már ez a blogjáték,így én arra kérném azt,aki ezt olvassa,és még nem súgott magáról,az tegye meg..
szívesen olvasnánk! <3