2013. november 18., hétfő

szórakozott lettem..

csak abból látom,hogy már nem vagyok húszéves,hogy elkezdtem kicsit szanaszét lenni..
régebben sem voltam az a vonalzóval derékszög típus,viszont akkor még átláttam a dolgokat,és seperc alatt megtaláltam mindent,amit kerestem,és kb fél óra alatt rittyentettem rendet a házban..
most már mindennel sokkal többet szöszölök,el-elmélázok dolgokon,és szinte sosem találok semmit..
ha eltervezem,hogy ezt most olyan helyre teszem,amire biztosan emlékezni fogok..akkor évekre nyomát vesztem..
mindig vannak elveszett tárgyaim a homályzónában,amikről tudom,hogy a házban vannak,csak éppen fogalmam sincs,hogy merre..
hetek óta körözést adtam ki a mikuláscsizmákra,amiket meg kell majd töltenem ajándékokkal,hiszen van 3 apró kicsibabám:D
igény támadt arra is,hogy ha egyszer régen már hímeztem adventi zsákocskákat,akkor legyek szíves legyen szíves a Mikulás azokba is cukrokat rejteni,mert egész más úgy suliba indulni,ha nemcsak a csokit nyomják ki az adventi naptárból,hanem lehet bontogatni is:)
na ezekből is csak a hatodikai zsákot találtam meg eddig,de remélem időben szembejön velem a többi is..
(elképzelni sem tudom,hogy miért nem egy helyre tettem el őket)..
mindenesetre legalább a belevalókat már nagyrészt beszereztem,és remélhetem,hogy nem olyan helyre dugtam el(a csajok még mindig keresgélnek,mint malacka korukban),ahonnan majd jövőre kerülnek csak elő..
a tavaly félbehagyott kötött zoknik keresését már fel is adtam,úgy gondolom,hogy amikor majd nem keresem,úgyis előkerülnek(vagy nem,és csatlakoznak az örökre útrakelt fél pár zoknikhoz)..
már arra is gondoltam,hogy majd papírra felírom,hogy mit hová tettem-dugtam,amire biztosan szükségem lesz..
de letettem róla,mert az első,amit elvesztenék,az a lelőhelyes papírom lenne..




4 megjegyzés:

  1. te drága ember, te

    hát hogy lehetsz ennyire egyforma velem, pont, mintha rólam írtál volna:))))))))))))

    VálaszTörlés
  2. Vagyunk így egy páran... szeretem én is, mikor valamit elteszek valami tuti biztos helyre, hogy meglegyen... azóta se... :-)

    VálaszTörlés
  3. Csatlakozom Katalinhoz.:én is ilyen vagyok sajnos,egy különbséggel: nem tudom ilyen kedves öniróniával megfogalmazni.

    VálaszTörlés
  4. most azért megkönnyebbültem kicsit,hogy nem vagyok ezzel egyedül:))

    VálaszTörlés