mindennapi mosolyaink..

nem vagyok egy példamutató személyiség..
olyan,hogy karácsonyi lista,meg tervszerű készülődés,nagytakarítás..ugyanmár..
fejben káosz..
na az minden évben van..
aztán a nagy pillanatra mégis összeáll a kép,ha volt lista,ha nem(perszenem)..
nem úgy a lányok..
szerkesztettek már girlandos menükártyát az ünnepi vacsorához,amit ismét Ancsa főszakácsunk prezentál majd,a többiek kuktáskodásával(mondtam már,milyen hálás vagyok?<3)..
így nyugodtan adhatom elő a minden évben szokásos 'négykézláb kúszom a fa alá a fáradtságtól' magánszámomat(legyilkol a boltban a decemberi roham)..
most cizelláltuk a dolgot egy jó nagy felfordulással is,hiszen anyukám házeladását követően most új otthonának berendezése a cél,és csak dobozolunk..dobozolunk..dobozolunk..
felfordítottunk már nála mindent,és sikeresen begyűrűzött ez hozzánk is,amivel jó,ha tavaszra végzünk,mire költöznie kell..
szekrények kúsznak másznak az emeletek között(méghogy gyenge nők..phhh)..könyv és ruhakupacok uralnak mindent..
rend lesz..rend lesz..ez a napi mantrám..

a hajnali kávém ötpercében még hiszek abban,hogy össze tudom tartani a széthulló napokat,és bár estére ez a lendület már fárad,de még marad erőm csodálni a jégvirágokat,és piros orral ugrálni a befagyott pocsolyákban..
a karácsony még fölémtornyosul a teendőivel,de készen állnak a lányok mikuláscsizmái megrakva minden jóval,és feltöltve az adventi zsákok is..
nem utolsó éjjel összekapva,ahogy szoktam,úgyhogy kérem az ötöst az ellenőrzőmbe..
naugye..

kérlek gondoljatok a didergőkre!