bolondéjjel..

ezt a kibírhatatlan hőségtől szüttyögő,frontbetörős éjszakát sikerült izgalmassá tennem..
mivel annyira nagyon nem bírtam aludni,hogy már szabályosan rosszul voltam,ezért azt vizionáltam,hogy már rajtam kívül mindenki más meg is halt,és csak én maradtam túlélőnek népes bohózatunkból..
ezért gyorsan vakon tapogatózni kezdtem az ágyam mellett alvó virsli irányában,hogy vajon lélegzik-e..
nem nagyon mozdult,ezért egyre türelmetlenebbül tapogattam csórikám orrát,mert jajjdeszáraz,mire halk visítással azért csak magához tért frászt kapott..
cukivirsli bolondanyja..
azért a megérzésem mégiscsak működött,mert Ancsa nem sokkal ezután tényleg rosszul lett,és csak egy paraszthajszál választotta el az ájulástól és a mosdó lefejelésétől..
vigyázzatok a megfelelő folyadékbevitelre ebben az időben,különben így járhattok ti is..
hajnalban jutott eszébe az ájulás szélén,hogy egész nap szinte alig ivott..
hogy mik vannak,és hogy kell vigyázni..

R.I.P.

sokáig csak egy fotó volt számomra is..
ami egyszerűen csak Szép..
nagybetűsen..
szép férfi(ódemilyen),szép kutya,és a legszebb..a SZERETET..
(ritkán érdemel valami ilyen csupa nagybetűt)..
a mögötte lévő történet teszi ezt mégis igazán széppé..
most pedig sajnos szomorúvá..

elment Schoep..
20 együtt töltött év..
milyen boldog lettem volna,ha nekem is megadatott volna ennyi..


"A jó kutyáknak is el kell mennie egyszer...

Biztos ti is láttátok ezt a képet. Ami pár nap alatt több tízezer lájkot és megosztást szerzett a Facebookon, amit telefonon és ímélen küldözgettek egymásnak az emberek, mert annyira megható volt. Egy képet egy férfiről, aki idős, súlyos beteg (artritiszben szenvedő) kutyáját minden áldott nap lecipelte a közelükben lévő tóhoz, mert a kutya fájdalmai csak a vízben enyhültek.

Egy jó fotós, jó érzékkel, jó pillanatban lencsevégre kapta a párost és innen indult Schoep (a kutya) és John (a gazdi) története. Én is ekkor bukkantam rájuk, természetesen egy FB-megosztást követően, és onnantól kezdve, ha nem is minden nap, de igyekeztem nyomon követni a sorsukat.

Együtt örültem Johnnal (akit hű kutyája, és talán egyetlen legjobb barátja az öngyilkosságból is képes volt visszafordítani) amikor Schoep-öt ultramodern technikával kezdték kezelni. Boldog voltam, amikor John a kutyus állapotának javulásáról számolt be és örült a szívem akkor is, amikor arról olvastam, hogyan készülnek együtt Schoep 20.(!) születésnapjára.

A világ talán egyik leghűségesebb, és legkitartóbb négylábúja három napja ment el. Csendben. Igen, a leghűségesebb, és a legkitartóbb, még úgy is, hogy olyasvalaki vagyok, akinek már volt egy KUTYÁJA. Így, csupa nagybetűvel. Mert, aki egy kicsit is ismeri ezt a barátságot, az tudja, hogy ez igazán rendkívüli volt. Egy a millióból.

Minden kutya mennybe megy, Schoep. Nyugodj, békében."

forrás:http://feelgoodinc.blog.hu/

a mi formánk..

abszolút jellemző ránk,hogy miután 3 hétig terveztük,melyik nap is legyen,amikor mindenki ráér, Az A Nap,mikor megejtjük az idei nyaralásunkat,azaz megtámadjuk a Dorogi tavat..
sikerült az egyetlen abszolút alkalmatlan napot eltalálnunk..
egy bohózatra emlékeztetett,ahogy megérkeztünk felpakolva hűtőtáskával meg egyebekkel(reggel még időben palacsintákat és pizzákat sütöttünk A Nagy Napra),miközben tökig be volt borulva,és csendben csepergett az eső..
igyekeztünk ugyan poénra venni a dolgot jól bezabálni az esőben,és remekül érezni magunkat(szerintem egyébként sikerült is),de majd befagyott a seggünk..
a 'kicsikkel' csakazértis összevizeztük magunkat,hamár..de Ancsa múmiává tekerte magát addig a parton a létező összes törülközőben,és csak a halk nyöszörgése hallatszott ki..
kénytelenek voltunk belátni,hogy a jóidő is szabadságra ment..
komolyan nem hiszem el,hogy az a nap egyáltalán valóság volt..
előtte is,és azóta is döglünk meg a melegtől mindannyian..

tervezni tudni kell:)

élek még..

a távollétem prózai oka,hogy jól megérdemelt szabadságom töltöm 2 hete,és ezt tervezem jövő hétre is..
úgyhogy köszönöm szépen mindenkinek az aggódásokat,nem kútba öltem magam a veszteségek miatt,hanem egyszerűen csak remetéskedem(én ilyenkor még a laptop közelébe sem megyek)..
ugyan nem tengerparton lazítok(egyszermajd az is megadatik),hanem itthon nyaralok,de ez is simít rajtam erősen..

gyerekek,állatkák,kertészkedés,napozás..
az élet császára vagyok:D

Ancsa a babacicával,aki már nem szomorkodik a tesó miatt,inkább rosszalkodik,vagy nyakbasálat játszik..

elég volt..

szegény kis mazsolacicával tegnap megint rohannunk kellett az orvoshoz,annyira rosszul volt..
kapott ugyan szurikat,de a leukózis tesztje ma pozitív lett,így egyszerűen nincs más választásunk,őt is el kell engednünk..
az orvos szerint nincs szegénynek esélye normális cicává cseperedni..
egy hónap alatt 2 cicát elaltatni..ez még engem,az örök optimistát is megrogyaszt lelkileg..
a múltkor végigbömbölt temetés közben pedig végig mondogattam,hogy nem akarok több sírt ásni..
hát nem sikerült..
fél év alatt háromszor temettem..
elég volt..
most nincs más hátra,a többi cicát is ki kell vizsgáltatnunk..
a jövőre nézve már tényleg nincs több kérésem,csak az,hogy a halál ne csapkodjon többé körülöttem..
mérhetetlenül belefáradtam a gyászba és rettegésbe..

malacos..

mikor soksok órát dolgozom(mint például ma is),olyankor annyira hiányzik a virsli,hogy szeretném felhívni..

nyilván a gyerekeim is hiányoznak,de őket zavartalanul(hmm) zaklathatom a telefonhívásaimmal..
ettél? mit ettél? meddig aludtál? hová mész? kivel mész? anyjanevetelefonszáma?

úgyegyébként pedig ide mennék nyaralni,az úszó malacok szigetére,ha lehetne választásom..

imádom a malacokat..

könnyű reggelik és vacsorák ideje..

jót tesz az alakomnak az idegeskedés(azért nem vagyok hálás) a napi hosszú séta(ennek a virslinek semmi sem elég..kimenne a világból),és az is,hogy az erdőben reggelizem minden nap..
egyébként nem vagyok az a reggelizős típus,az év nagy részében egy bögre kávéval húzom ki a délelőttöket,legfeljebb ráküldök még eggyel,ha a felborulás szélén állok(fújfúj..rossz dolog..sose utánozzatok)..
most azonban más világ van..
pukkadásig jóllakom,mire a reggeli sétából hazaérünk..
az erdei szamócával sok volt a babra,de az íze..nahát szerintem utolérhetetlen volt..
most jött viszont el a kánaán,mióta beértek az eprek és a meggyek a fákon..
több roskadásig teli fa is utunkba esik,és azon kaptam magam,hogy nyakig maszatos(a fekete eper cudar módon fog),és jóllakott vagyok,mire hazaérünk..
délben már nem is nagyon kívánkozik komoly ebéd a tányéromra,elég csak hirtelenjében sütni egy kis cukkinit..(amit pedig a kertből szedtem ugyebár)..
és akkor még nem is áradoztam arról a kosárnyi zöldborsóról,amit leszüreteltünk a lányokkal,és amiből olyan vajas-galuskás borsóleves készült,hogy nem tudok eleget enni belőle..
eljött a szezonja annak is,hogy össze lehet már dobni a kertből vacsorára egy klassz kis salátát is,ha van hozzá elég sajt a hűtőben(minden évben eljön az elemlámpával vacsorakutatás ideje..nyami)..

meg tudnám ezt szokni,hogy kertből,erdőből lakjak jól..