megmaradok..

jelentem megmaradok:))

túl vagyok mindenen(még mindig a gyógyulási szakban)..

már ezer éve itthon vagyok,de meglehetősen magamba zárkózva..

pedig nemfelejthető pillanata marad az életemnek,amikor altatásból ébresztve az orvos hangja kúszott csak át a tudatomon:

minden rendben..jóindulatú volt..

hallelujah!

az igaz,hogy a ciszta az utolsó hetekben óriásivá nőtt(nemhiába ért csillagokig a fájdalmam),így aztán úgy felvágták hosszában a hasam,mint valami vágómalacnak..

nem is volt egyszerű ekkora vágással lábra állni(az éjjeliszekrény sarkát fogva,és a gázcsőbe akasztva a lábam tornáztam fel magam),és igaz,hogy derékszögben a fájdalomtól,de sétálgattam kitartóan a kórházfolyosón..

(hős vagyok,vagy mi a szösz:D)

az,hogy gyakorlatilag félbevágták a hasam,ébresztett rá,hogy mennyi mindenhez szükséges a hasizom(azt hittem,nekem olyanom nincs is:D)

a kórházi néhány nap óta itthon pihengetek,és várom,hogy végre gyógyulttá nyilváníttassak..

a nagy vágás így 3 hét után végre már begyógyult(egy mély seb emlékeztet már csak arra a 'csodás' élményre,ahogy kitépték belőlem a dréncsövet)..

belül még biztosan szükség lesz arra a 3 hétre,hogy minden a helyére kerüljön..

de már nincsenek fájdalmaim(elsemhiszem érzés),és 2 napja már tudok az oldalamon aludni úgy,hogy nem akar minden belső varratom szanaszét szakadni..

alakul ez:))

minden nap fénypontja,mikor kiülhetek a teraszra a napra,és szívhatom magamba a tavaszt..

és megvártak a tulipánok,és most már az orgonáktól lehet harapni a levegőt..

és ilyenkor sajnálom,hogy nincs fényképezőgépem,mert tutira csinálnék ilyen kertészkedős-büszkélkedős blogot(imádok ilyeneket olvasgatni)..

így csak elmesélem,hogy alakul a veteményesünk is,és ancsa az érettségi izgalmait a gazolással és ültetgetéssel vezeti le..(tiszta ideg az a lány..minden napra egy vizsga)..

hozzászólni sem lehet,úgy sündisznóskodik..égnek áll az a répa haja(végülis pumuklihaj lett a szívárványszínű helyett)..

szonjuska sötétebbre színezi a haját(menekül a szőkeség elől)..

így most lett egy szőke,egy barna és egy vörös lányom(3 szőkéből:D)

néha elképzelni sem tudom,hogy mikor is nőttek fel ezek a lányok..

olyan tegnapi élménynek tűnik,mikor még tejillatú kisbabák voltak..

és olyan pillanatok alatt elszaladtak ezek az évek..

sokszor nagyon nagyon hiányzik a babázás..mégis azt gondolom,hogy ez is csodálatos dolog..

látni,ahogy hétről hétre nőnek,okosodnak(közben persze a szájuk is nő..és kihullik a hajam a szemtelenségüktől)..

nem sejtettem,hogy ennyire különbözni fognak egymástól külsőleg is,és egyéniségükben is(olyan egyformán szőkék és kékszeműek voltak babának)..

most itt állok 3 majdnem felnőtt nővel(igazából 3 fullkamasz nagyszájúval)..

és arra gondolok,hogy mindennél jobban örülök annak,hogy kaptam az élettől még egy lehetőséget..

hogy láthatom őket felnőni..