2011. január 29., szombat

giccses kis életem..




a bennem zajló változásokról egyrészt nem tudok,másfelől nem is szeretnék itt beszélni..
mindenesetre elmélyült lelki életet élek(magamban..magammal)..
felfokozott tanulási roham tört rám,és ásom bele magam még jobban a természetgyógyászatba..
minimálisra korlátozom a minden egyébbel való kapcsolatomat..
szinte egyáltalán nem netezek,csak olvasom számolatlanul a könyveket csendben..
csend kívül..csend belül..

közben persze munka ezerrel(felpörgött a gyógyítás,és kevés egy napra 24 óra)..
kora reggeltől késő estig dolgozom,és igyekszem mindenhol helyt állni..
perszehogy sem erőm,sem időm társasági életet élni mostanában..(bocs szíveim)..

leginkább az nyugtat meg mostanában,hogy mennyire élvezem,hogy elromlott a kapucsengőm,és eszem ágában sincs megjavítani..
áldott védett kuckóság:))
és annak ellenére,hogy az utcánk még mindig/már megint nyakig hóban áll,és bejutni a 'sűrűn lakott területekre'(alig van lakott ház errefelé) nem kevés munkával jár..
annak ellenére mégiscsak mosolyt tud csalni az arcomra,hogy reggelre egy nyuszi lábnyomait találtam a hóban a kapu előtt..
(giccses kis életem:D)


2011. január 21., péntek

túl sok..



nem mintha mentségeket keresnék arra,hogy ide sem dugtam az orrom ezer éve..
de valami magyarázat mégiscsak illene..

tehát csak röviden annyit(a hosszabb változatot úgyis ismerik..akik..)..
túl sokat pakolt most rám az élet,úgy érzem..
néha határozottan úgy érzem,már el sem bírom..

a tavalyi évet katám koronázta meg egy toxikológián végződött bulival(minimum 10 évet öregedtem a hajnali telefon alatt)..
közben ancsámat terítette le a tüdőgyulladás,és amint azt hittem,végre levegőhöz jutok..
akkor gyorsan anyukám adta elő ugyanezt..
magas lázak,gyógyszerek tömkelege..állandó köhögőrohamok..
futkosás a két háztartás között,éjszakai főzések és átaggódott nappalok..
a két munkám közötti tízpercekben rohangálás az ételekkel(apám a teafőzést sem bírta elsajátítani)..
otthon persze éreztem,hogy szükség lenne rám..
hogy mindenhol helyt kellene állnom..
valamikor akkor éreztem,hogy elég..
hogy ennél többet már ne..
és ez az állapot azóta is tart..

az idegeim gyakorlatilag cérnán lógnak,és a legkisebb vacaktól is sírva fakadok..
vagy ájulásszerűen tör rám az álom idejekorán..
teljesen padlón vagyok..

közben persze nem engedhetem el magam,hiszen katával beindult a kanosszajárás..
iskolaváltást szorgalmazok(a kinézett gimiből 5 perc alatt szórtak ki minket a bukásai miatt)..
és persze nem hagyom annyiban a dolgot,a miérteket is ki kell deríteni..így pszichiáter segítségét is kértem..
családterápia vár ránk,és addig teperek és harcolok,míg egyenesbe nem jön körülöttünk minden..

mindez most még igen messzi célnak tűnik,és én igen gyengének érzem magam mindehhez(pedig egyfolytában immunerősítek,bérescseppezek)..
ilyen testi és főleg lelki fáradtságot még soha nem éltem meg..

hisztérikusan ellenőrizgetem a lányokat,és sírógörcsöt kapok,ha szonja telefonja lemerül,és 5 perc késésnél már indulok keresni..
teljesen pszichopatának érzem magam néha..
egész napom azzal telik(a rengeteg munka mellett),hogy mindenkit hívogatok,ki merre jár,és minden rendben van-e..

nem tudom,hogy ezt az ijedtséget valaha ebben az életben le tudom-e még rakni..
hogy lesz-e még valamikor önfeledt az életem..

ha kata most nem lenne büntetésben,könnyen lehetett volna most ő ott az egyik zsákban a wb-nál..
mert odakészült..
és a szerencsétlen félnótás barátnője ott is volt..
néha olyan kevésen múlik egy élet..
és ezt az én széllelbélelt kelekótya kamaszom fel sem fogja..

hogy amiatt sírok-e mostanában annyit,mert tényleg megzakkantam tőle,hogy hová tart ez az eszelős világ..
és miért kell kiskamaszoknak áldozatul esni ahhoz,hogy ez az őrült téboly végre valakinek szemet szúrjon..
vagy azért sírok,mert tudom,mennyire kis híja annak,hogy mi most 'csak' ennyivel megúsztuk..

nem tudom..

annyit tudok csak,hogy az exem ahelyett,hogy végre egyszer az életben megpróbált volna apja lenni a gyerekeinek,inkább rám hárít megint mindent..
hadd cipeljem..
van már a hátamon úgyis elég..
odafér még ez is..

hát legyen..

én csak annyit kérek az égiektől(ezért fohászkodom minden nap)..
hogy adjanak nekem erőt és kitartást ahhoz,hogy ép ésszel és ép lélekkel kibírjam mindezt..
hogy egészségben és biztonságban tudhassam azokat,akiket szeretek..