szeleburdi család..

behúztuk a nagy fákat,így elérkezett idén is a dzsungel állapot,és újra végighallgathatom,hogy nem vagyok én normális ezzel a sok növénnyel,és majd jól megnyírják őket,ha nem nézek oda..
(mondjuk tényleg véres sebesüléseket szerzek minden öltözéskor,mert már a ruhásszekrényemhez sem férek oda az óriási citromfától)..
de hófehér kedvenc cicám Tejci velem örül,és állandóan tarzant játszik a fikuszon..tavaszra nem sok levele marad..
a többi szobanövényt is szemmel kell tartanom,mert Nyunyesz tarvágást szokott rendezni közöttük a kimenőjén..a fehér kis újnyuszi Szöszmösz olyan,mint a neve..nem sok vizet zavar,észre sem veszem,ha kint játszóterezik..ritka békés kis teremtés..imádom..
egyébként tudom,hogy a lányoknak is csak a szájuk nagy,pont olyan bolondgombák,mint én <3
Szonjuska felhívja a cicáját,Fülest,ha elutazik(beszél is neki a telefonba persze),Ancsa nem akar Hollandiába utazni bébicsősznek a cicái miatt(nem mi hiányoznánk neki elsősorban,értem én :D )..hát hogyne érteném,hiszen mikor reggeltől mikulásig dolgozom,majd megpusztulok a virsli nélkül,és szétpuszilom mikor hazaérek..

elanyátlanodott szomorúvirsli,mikor dolgozom(ugye,hogy muszáj szeretgetni <3)

sárga szalagot fogok egyébként tenni a pórázára,mert az ellenállhatatlan külseje ellenére nagyon félős,és agresszíven reagál minden idegenre,főleg a férfiakra..
egy focipályán találták állatvédők,így valószínű férfiak bánthatták szegényt malacka korában(ésszel fel nem foghatom az állatkínzást,de ebbe bele se menjünk,mert őrjöngő fenevaddá válok,ha erről van szó)..


a bekuckózós esték látványosak nálunk egyébként,mert bezsúfolódik utánam a nappaliba a 3 kutya,a 6 cica,és olyankor szabadfoglalkoznak a nyuszik is,így lépni sem lehet az állatoktól..
és mi így szeretjük :))
bolondmi..

ágybatejci



visszatérve a lándzsás útifű szirupra..
3 literrel főztem,és 1 üvegnek már a nyakára hágtunk,pedig hol van még a tavasz..
jövőre legalább kétszer ennyit kell készítenem..
hihetetlen egyszerűen csinálom egyébként,nem méricskélek én semmit..
leszüretelek a kertben egy nagy fazéknyi útifű levelet,szedek hozzá a fűszerkertből egy-egy marék mentát és kakukkfüvet,kevés vízzel felöntöm,és odateszem rotyogni 1-2 marék cukorral..
mikor sziruposan sűrűre főtt leszűröm,és jó sok mézzel elkeverem(nem túl forrón,a méz hőérzékeny)..
üvegekbe öntöm,és mehet a dunsztba..
gyors és egyszerű,illata íze fantasztikus..

ma kifaragták a lányok a tököket,és nagyon szeretem,hogy még így huszonévesen is körbe lehet velük ülni az asztalt,és fontosnak tartják az együtt töltött időt <3

végre képek

idén viszonylag korán kifogyott belőlem a szusz,és a vénasszonyok nyara helyett bekuckózott már a lelkem..
kiülök még a napra kávéval a kézben,de már dideregve markolom a bögrémet,belül fázom leginkább..
van az a sötét,lehúzó kimerültség,amin nem segítenek a bekapkodott vitaminok..
de szent elhatározásom,hogy nem fordulok magamba,ha kell a hajamnál fogva tartom fent magam a felszínen..
máskor tél végére érzem ezt az ólmos fáradtságot,amivel most indulok neki a nehezeknek..
így ez egy kicsit húzósabb tél lesz,mint az eddigiek,de igenis megtalálom majd benne a szépet..

minden évben elgondolkodtat,hogy a tavasszal egy nap alatt nyaralásra kihordott növényeimet ősszel miért tart mindig hetekig visszahurcolnom..
szinte harsognak az erőtől,jó nagyok,és persze jó sárosak az állandó esőktől..
mire szalonképes állapotba hozom őket,és a helyüket is megtalálom az új méretezésben,alig haladok velük..
pedig a nagyágyúkat mindig a végére hagyom,a fél szobát elfoglaló fikusz és citromfákat még hagyom kicsit levegőzni..amikor őket is berángatom,akkor szoktam úgy érezni,hogy mi most már be sem férünk a házba..
az az igazi probléma,hogy mindez az óriási régi házban nem volt túlméretes,itt viszont minden túl sok..
növény,állat,bútor és könyv olyan mennyiségben burjánzik nálunk,hogy varrás mentén repednek a falak..
csak ugye elengedésben nem vagyok túl jó,így minden darabhoz ragaszkodom..
ezen az ügyön még dolgoznom kell :)
(megsúgom,max bútorokban vagyok hajlandó engedni,állat növény és könyv mániám gyógyíthatatlan)

az idei nyár bősége folytán roskadoznak a kamrapolcok,a befőző szekció(Ancsa és anyukám)kitettek magukért,és én is számtalanszor szüretelhettem a gyógynövényeim,feltöltöttem a készleteket rendesen..
idén végre megszülettek a lándzsás útifű szirupok is,ebből ezentúl hagyományt teremtek,mert literszám fogy nálunk a téli időszakban,és így felturbózva kakukkfűvel és mentával jóval takarékosabb megoldás a gyógyszertárinál..
az egészségünk hálistennek már nemcsak az én becsípődésem,már a lányok is elvárják,hogy ne műanyag margarin,tejszerű fehér ital és fehérkenyér legyen otthon..
beköltözött már hozzánk állandóra az igazi vaj,az igazi tej,a teljes kiőrlésű pékáru..
mostanában tört rám a kényszer is,hogy magam süssem a kifliket,kenyereket,így bár kicsit sokkal fárasztóbb,de azért nem semmi különbség,és hát az az illat,az az íz megfizethetetlen..
már csak egy varázsló hiányzik,aki mindehhez több időt és erőt varázsolna nekem:)

fázós ágybavirsli rugdalózóban

az egyre kövérebb vérnyúl,aki lakberendez,és téglákat dobál a fogával(el sem hiszem,ha nem látom tegnap este)

vajon hány állatot rejtettünk el a képen?..avagy nálunk mindenhol macska terem





hálistennek a lányoknak jól telt a nyaruk:

életjel..

nem nagyon szeretnék magyarázkodni,mindenesetre köszönöm,hogy hiányoltatok..
nyáron elfüstölt a laptoptöltőm,és azóta kölcsöngépen éldegélek,de ez inkább csak a lustasági faktor..
sokkal inkább az ösztönzött hallgatásra,hogy minden túl sok és túl nehéz..
panaszkodni nem szeretek,sok boldog pillanatom pedig nincs mostanában..
de a lényeg,hogy semmi irdatlan komoly baj nincs a háttérben,és ez maradjon is így..
a többivel pedig majd megbirkózom..

ami jó hírnek tekinthető,hogy szeptembertől már két bölcsész hallgató leányzóm is van,Katust is felvették a nederlandisztikára államira,és Szonjuska is most készül nyelvvizsgára angolból,amit pedig sosem tanult,egyszerűen csak tud..
honnan van ezeknek a lányoknak ilyen elképesztő nyelvérzéke nem tudom,de én kamaszként biztosan nem beszéltem 3 nyelven,ahogy ők teszik..(nyilván most sem,és ennek erősen érzem is a hiányát)..
anyai büszkeségem azért sok mindenen átsegít,ezt be kell vallanom..
kapaszkodó a nehezekhez,hogy az ő életük talán könnyebben siklik majd,mint az enyém..
pontosan tudom,hogy az elém gördített akadályoknak is céljuk és értelmük van,csak sajnos én a fájdalmakat benyelő,és nem a kibeszélő fajtába tartozom(remek betegség generátor)..
a nehézségek utat nyitottak nekem a tanuláshoz,és több füzetnyit teleírtam mostanában gyógyítós csudaságokkal,amiknek nyilván hasznát veszem majd,amikor itt lesz az ideje..
érdekes,de az olvasás és tanulás gyerekkorom óta a legbiztosabb menedékeim..
hosszú hallgatásaim legjobb barátai,és aranytartalékok minden eljövendő életszakaszra..
a bánat így lesz egyben a töltekezés eszköze,és talaj valami új sarjadásához..
ezért fogadom a sorsom felemelt fejjel mindig,mert tudom,hogy semmi rossz nem cél nélküli..