szépet,csendeset..

mindenkitől szeretnék elnézést kérni,akit nem olvastam,akinek nem írtam,akit nem hívtam,de beszippantott a munka karácsony előtt..

mindenkinek Áldott karácsonyt kívánok így utólag,és remélem,hogy úgy alakul az újévetek,ahogyan szeretnétek!
Fényben gazdag újévet kívánok nektek!

büszkemami..

azért jók is történnek mostanában..

a középső hercegnő,Katus szalagavatója volt hétvégén:

túl a nehezén..

hetek óta érlelődött bennem egy jó nagy sírás,csak nem tudott teret kapni..
aztán eljött a tegnapi nap,amiben egymást érték a rosszak,így sikerült végre egy jót sírnom..
kell ez is néha..

az autómnak hónapok óta rossz a zárja,így pénztelenségemben csak reméltem,hogy ott is találom,ahol hagyom..
tegnap hajnalban azonban már az ablaka is megszűnt,mikoris a hajnali iskolafuvarban egyszercsak egy nagy reccsenéssel beleszakadt az egész üveg az ajtóba..
ettől olyan zaklatott lettem,hogy hazaérve úgy elkavartam az egyetlen kulcsot a kocsimhoz,hogy órákig kerestem egyre nagyobb pánikban,hiszen dolgozóba kellett indulnom..
még a hűtőben is néztem,mert a szétszórtságom felülmúlhatatlan..
sírásgombóccal a torkomban végül a csizmámban találtam meg(ne is kérdezd,hogy került oda)..
mivel az egész ablaknélküliséget sikerült egy szélviharos,zuhogó esős napra időzítenem,ezért mire beértem a boltba,csavarni lehetett belőlem a vizet,és sajnáltam,hogy nem búvárszemüvegben indultam útnak(főleg,mivel olyanom nincs is)..
kukkot nem láttam az arcomba zuhogó esőtől,és ráfagyott a kormányra a kezem..
na ez volt az a pont,amikor végre sikerült az elkeseredettségnek olyan fokára jutnom,hogy bömböltem egy sort..
remélem,erre az évre esedékes pechszériámat ezzel a nappal le is tudtam..
végül is megvolt a három,lehet engem ezentúl békén hagyni..

bújós reggel..

látom,mások listákat írnak,telefonjaikon csipogtatják az emlékeztetőket,és épp úgy rohannak,ahogy nem szeretnék..
persze minden évben kitör rajtam is a harci láz,és úgy érzem,hogy megoldok mindent egyedül,ide nekem az oroszlánt is..
minek is?
mióta megtanultam megvonni a vállam,ha észreveszem a koszos ablakot,azóta nem áll égnek minden hajam szála..
ha úgy adódik,hogy lesz időm karácsonyig glanzba vágni a házat,akkor megteszem,ha nem,jó lesz úgyis..
maximalista énemnek persze szúrja a szemét a tökéletlenség,és nyilvánvalóan szeretnék idilli körülményeket magam köré,de most épp nem ennek van itt az ideje..
már az is öröm,hogy el tudok jutni a zoknijaimhoz az összevissza tologatott bútorok között(asztalosunknak sikerült a finisben leszakítania az ujját-nem nálunk-,így kilátástalanságba tolva a befejezést)..
viszont van már jövőkép,és legalább fejben összeállt,hogy a tavaszi nagy költözésnél milyen bútorok kezdenek új életet anyukámnál,és melyik bútor hová tolódik nálunk..
addig még ütöm-verem magam fiókokba,könyvtornyokat építek eldugott zugokban,és mindig találok valami meglepetést,amit évekkel ezelőtt jól elraktam tuti helyre..
virslinek sem lesz ruhája,max,ha veszek valahol,mert ebben az őrületben 2 sort bírtam kötni összvissz,meg is vizesedett szegénykémnek az orra a reggeli pisiléseknél..
kényes kis bőrösvirsli..párnalakó mamikedvence most mézestea kúrán van..
amikor tornyosulnak bennem a mindenfélék,olyankor szoktam hajnalban beosonni a lányokhoz,hogy nyomják le nyugodtan az ébresztőórájukat,és aludjunk egy jó nagyot inkább..
így tettünk ma is,és nem csak azért,mert a vihartól áram nélkül maradtunk a kukk sötétben,és üvöltött,csapkodott kint a szél,hanem egyszerűen azért,mert ez JÓ..