vizes homokban,sárból ágyon..

még mindig nagyon hiányzik..

az új büdi szőnyegünk..

annyira nagyon bolondok vagyunk mi..
a történet valamikor ott kezdődött,mikor megláttunk az utcán kóborolni egy szőnyegszerű kis izét..
mivel a közeledésemre morgott félelmében,így csak a nálam lévő kocsonyát adtam oda neki gyorsan..
közben kiderült,hogy mindannyian láttuk már hol itt,hol ott csámborogni..
aztán egy nap Katus a futásból már a kis szőnyeggel jött haza..
nem lehetett kitessékelni,passzírozta be magát a kerítés alatt,mert ő úgy döntött,hogy nálunk szeretne lakni..
este hazaérve levittem az állatorvoshoz chipet nézetni,ami van benne,csak nincs regisztrálva,és az orvos szerint nem is a környéken kaphatta..
felírták az adatokat,hátha keresi a gazdája..
elvittem őt az utca cicás nénijéhez is ,aki minden négylábút ismer a környéken,hátha látta már..
mondta,hogy már november óta látják őt keveregni,de nem tudni,hová tartozik..
keresgéltem a területi állatmentők honlapján is,de ott sem volt az elveszett kutyák között,viszont találtam egy régebbi fotót róla,hogy kirándulókhoz csapódott,és a gazdáját keresik..
csórikám már hónapok óta bolyonghat a környéken,talán valaki kirakhatta szegényt egy autóból..

úgyhogy ezek szerint lett a virslinek egy büdös szőrmók szőnyeg barátja:)
(teljes tatarozás vár rá természetesen)

virsli itt még az élet császáraként egykeként..cuki vagyok,mami imádj engem pofával:)

a múlt ujjlenyomatai..

a régmúltban volt egy olyan elhatározásom,hogy MINDENT megőrzök,ami a gyerekekkel kapcsolatos..
beleértve ebbe az ovis rajzokon kívül minden tárgyukat,ruhájukat..
akkor mégcsak Ancsa volt meg(ma szülinapos a drágám..happy birthday 22 éves cukibabám!<3)..így logikusnak tűnt,hogy majd a testvérei örökölnek mindent..
a babázás lezárásakor viszont úgy gondoltam,hogy 3 lánygyerekkel nagy esélyem lesz egy rakat unokára,így már nekik teszek el mindent..
a kiságytól a járókáig,az összes babaruhát és játékot beszámítva ez iszonyat mennyiségű holmit jelent..
amit eddig el is nyelt anyukám háza,így nem sok vizet zavartak a 20 év alatt..
igen ám,csakhogy eladva a nagy házat,összecsomagolva egy élet dolgait,eljött az ideje,hogy beszuszakoljunk minden babaholmit a mi kis házunkba..
anyukám egy pici lakásba költözik,így irdatlan mennyiségű dolog költözik jelenleg a padlásunkra..
vándorolnak,egyre csak vándorolnak hozzánk a dobozok,és még töredékével sem végeztünk..

séta a múltba..
a falatnyi babaruhákat látva sikongatnak a lányok,hogy jééé..erre a ruhámra emlékszem..nahát..ezt hogy szerettem..
útrakeltek a játékok is,sorra előkerülnek a malacka korukban imádott társasok,kirakósok,bűvészkészlet,miegymás..
furcsa ezeket a tárgyakat látni,és arra gondolni,hogy egyszer majd új életre kelnek az unokáim kezében..
bennem is feltörnek most a régi emlékek,hiszen ez a 20 év olyan pillanatok alatt elszaladt..
még kezemben a mozdulat,ahogy a pici hurkás kezecskéikre húztam fel a rugdalózókat..
még ott az orromban a hintőporos babaillatuk..
még látom,ahogy a gyurmákból csigacsaládot gyúrnak..

tisztelem és becsülöm azokat a gyönyörű és okos embereket,akikké váltak..
büszke vagyok rá,hogy a mamijuk lehetek..
de nekem örökre a pici babáim lesznek <33

fogadalmak helyett..

mentségemre szolgáljon,hogy a december őrültebb volt,mint bármikor,így még mindig nem igazán hevertük ki..
én csak futtában láttam a családom a sok munkától,és amikor végre kicsit szusszanhattam volna,akkor is gyorsban valamit át kellett mindig hurcolni máshová,úgyhogy már sikítok a dobozoktól,pedig hol van még a tavasz..
az ünnepeket ennek okán félholtan heverészve szanaszét abszolváltuk,jól ki is kerekedtünk..
Ancsa a vizsgaidőszaka ellenére ismét profi séfhez méltó menüt kreált(hogy miért nem ebből akar ez a lány megélni,nem értem),leírni is sok lenne,mennyi mennyei finomságot ettünk..
némely fogást ismételtünk is,olyan zajos közönségsikert aratott..
a két 'kicsi' már sürgős fogyókúrába is fogott a héten,sikerült úgy gombóccá ennünk magunkat..
én biztos,hogy várok vele tavaszig,mert ebben a sötétségben én állandóan csak enni,meg aludni vágyom,és tuti nem fogok most salátákat rágni és futkározni a nyálas ködben..
nálam a tél mindig a gömbölyödés időszaka,és jól is van ez így..
ha kivirul az ég,úgyis rögtön az erdőben talál a virslivel,mert számomra a napsütés az élet..
ha sötéten borul rám az ég,beindul a kuckózásom,amibe nagy puha takarók,ropogó tűz és forró,sűrű levesek tartoznak szigorúan gyertyafénnyel,és eszembe sem jut semmiféle fogyókúra..

számvetést sem készítettem,terveket sem dédelgettem,egész egyszerűen csak egy dologért fohászkodtam erre az évre..
történjen minden úgy,ahogy mindannyiunknak a legjobb..
a lapok úgysem a mi kezünkben vannak,én csak a jó leosztásért imádkozom..
nem tudhatom,mikor melyik utunk merre visz..
egy a fontos,hogy továbbra is egymás kezébe kapaszkodva mehessünk,és el is érjük majd az álmainkat..

ezt kívánom nektek is teljes szívemből!

szépet,csendeset..

mindenkitől szeretnék elnézést kérni,akit nem olvastam,akinek nem írtam,akit nem hívtam,de beszippantott a munka karácsony előtt..

mindenkinek Áldott karácsonyt kívánok így utólag,és remélem,hogy úgy alakul az újévetek,ahogyan szeretnétek!
Fényben gazdag újévet kívánok nektek!

büszkemami..

azért jók is történnek mostanában..

a középső hercegnő,Katus szalagavatója volt hétvégén:

túl a nehezén..

hetek óta érlelődött bennem egy jó nagy sírás,csak nem tudott teret kapni..
aztán eljött a tegnapi nap,amiben egymást érték a rosszak,így sikerült végre egy jót sírnom..
kell ez is néha..

az autómnak hónapok óta rossz a zárja,így pénztelenségemben csak reméltem,hogy ott is találom,ahol hagyom..
tegnap hajnalban azonban már az ablaka is megszűnt,mikoris a hajnali iskolafuvarban egyszercsak egy nagy reccsenéssel beleszakadt az egész üveg az ajtóba..
ettől olyan zaklatott lettem,hogy hazaérve úgy elkavartam az egyetlen kulcsot a kocsimhoz,hogy órákig kerestem egyre nagyobb pánikban,hiszen dolgozóba kellett indulnom..
még a hűtőben is néztem,mert a szétszórtságom felülmúlhatatlan..
sírásgombóccal a torkomban végül a csizmámban találtam meg(ne is kérdezd,hogy került oda)..
mivel az egész ablaknélküliséget sikerült egy szélviharos,zuhogó esős napra időzítenem,ezért mire beértem a boltba,csavarni lehetett belőlem a vizet,és sajnáltam,hogy nem búvárszemüvegben indultam útnak(főleg,mivel olyanom nincs is)..
kukkot nem láttam az arcomba zuhogó esőtől,és ráfagyott a kormányra a kezem..
na ez volt az a pont,amikor végre sikerült az elkeseredettségnek olyan fokára jutnom,hogy bömböltem egy sort..
remélem,erre az évre esedékes pechszériámat ezzel a nappal le is tudtam..
végül is megvolt a három,lehet engem ezentúl békén hagyni..