elengedés..

visszajönni a szabadság után kicsit lehangoló..
most már nemcsak otthon várnak rám a koszos ablakok,hanem a dolgozóban is..
meglesz az,tart még a plusz lélegzet,amit a pihenés alatt félretettem..
mert tudatosan nem fordítottam ki sarkaiból a házat,hanem adtam magamnak időt a lustálkodásra,és direkt élveztem,hogy most akár takaríthatnék is,mégsem teszem..
gyerekes örömök..
belefért azért a lányokkal mozi is kétszer,és a dorogi strand is,amikre szakítunk még időt a nyáron mindenképpen..
ennek a nyárnak nagy tapasztalása számomra,hogy Nem Kell Mindig Tökéletességre Törekedni..
elég a kevesebb..
monomániásan igyekszem mindig fenntartani a rendet és a tisztaságot,és komolyan ki tudok borulni,ha úszik körülöttem a ház vagy a kert..
évek óta azzal töltöm a szabadságom,hogy nagytakarítok,és most először adtam magamnak ez alól felmentést..
először is úgyis megvár az a munka,másodszor pedig többet profitálok abból,ha élvezem ami van,mintha arra törekszem,ami nincs(patikatisztaság)..
a gyerekorvosunk szavai jutnak eszembe,aki komolyan elbeszélgetett velem anno,mikor Ancsa picurka volt..
látta nálunk járva,hogy mindent tisztára nyaltam,fertőtlenítettem(tipikus első babás parám volt)..
elmagyarázta,hogy a gyerek immunrendszere nem fog kifejlődni rendesen,ha nem eszi meg a kellő mennyiségű koszt(nyilván sarkítva)..
akkor ott elengedtem a sterilizálós hisztériámat egy életre,és meg is dicsért legközelebb,hogy végre kellő kisbabás rumli van,ezt szeretné látni mindig,ha jön :D
úgy érzem,most engedtem el az utolsó szálat,ami még ehhez a régi hisztérikusan fertőtlenítős énemhez kötött..
a megfelelési kényszeremtől elbúcsúztam végre..
talán öregszem,talán csak eggyel nyugodtabban ver már a szívem,de ezentúl nem akarok már tökéletes lenni..
épp elég,ha jó vagyok..
és attól leszek jó,attól leszek JÓL,hogy ezt megengedem magamnak..