bolondén..

van egy furcsa szokásom..
és nem tudom eldönteni,hogy bolond vagyok-e,vagy egyszerűen csak máshogy zajlanak a fejemben a dolgok..
ez a 'valami' úgy történik,hogy én beszélgetek,köszöngetek magamban minden áldott nap(na jó..aláírom..ez így még tényleg ijesztően hangzik:D)
mindig köszönök például a mályvacserjéken át Zsuzsi barátnőmnek,hiszen tőle kaptam őket..
minden este,mikor gyönyörködve nézem,ahogy locsolásnál szinte kihúzzák magukat a rájuk hulló vízcseppek alatt,nem mulasztom el,hogy azt mormogjam magamban: 'szia Zsuzsi..látod,milyen szépek?..nagyot nőttek..'
amikor azt a rózsalonc bokrot öntözgetem,ami alatt örök álmukat alusszák eltávozott szőrmókjaink,nekik is mindig köszönök..'szia drága Sherry kutyim..iszonyúan hiányzol..szia Babci cica..senki nem trillázik nekem,mióta itt pihensz..úgy szeretlek..szia pici kis kakaóscsiga..nyugodjatok békében..'

de beszélgetek a pici sárgabarackfánkkal is..
'szia barackfa..olyan szépen vastagszik a törzsed..kapsz most sok-sok vizet tőlem,és jövőre majd meglepsz minket a sok barackkal,jó?'..
néha meg is simogatom a törzsét..
neki is,és a többi szeretemfának-virágnak is..

a legfurcsább talán,hogy elhunyt apukámmal is így beszélgetek..csak úgy csendeskén..magamban..
nem visz rá a lélek,hogy a kerti sapkáját,amiben mindig dolgozgatott,kidobjam a kerti szekrényből..
ahányszor benyúlok a kötözőzsinegért,ott látom a sapkáját..mindig köszönök neki..
'szia Apu..látod,mekkora itt a káosz,mióta nem segítesz?..igazad volt..az a kis cseresznyefa tényleg életben maradt..'
nem hasonlítható ez ahhoz,hogy a kórházból zsákban kiadott ruháit fél évig hordtam a kocsimban,mert képtelen voltam belenyúlni,és megnézni az újraélesztésnél felvágott ruháit..
nehezen elengedős vagyok..ezt tudom magamról..
azt is tudom,hogy inkább befelé élek,mint kifelé..
ezért számomra ezek a kis rituálék jelentik a fogódzót..
talán nevetségesnek ható dolgok ezek,de nekem könnyebbé teszik az életem..
úgyis olyan sokat beszélek egész nap a lányokkal,és a boltban is..
ezek a kis néma beszélgetések magamban..ezekre is szükségem van a lelki békémhez..
bolondén..

gyógynövények gaz helyett..

olyan sok mindent terveztünk a paradicsom termésünkből készíteni télire,de úgy tűnik,hogy annyi sem érik,amennyit megennének a lányok(ez mondjuk nálunk extrém mennyiség,mert valami oknál fogva mindannyian betegesen imádjuk a paradicsomot)..
pedig több félével is kísérleteztünk,és már nem csak szabad földben,de cserépben is nevelődnek,de sehol sincsenek sajnos a tavalyi mennyiséghez képest..
az ízük mondjuk kárpótol mindenért(a kis sárga körte alakú szinte mézédes),de egy lecsóhoz már venni kell paradicsomot..ejnye..
úgy általában is el vagyok kicsit kenődve a veteményes miatt,mert a mulcsozáshoz szükséges szalmára persze nem futotta,így a permakultúrának csak azt a részét vettem figyelembe,hogy ne gazoljunk,kapálgassunk fölöslegesen..
nahát így most a végeredmény egy embermagasságú gazzal borított veteményes,ahol a nagy szárazságban csak küszködnek a növények(hiába locsolgatom,esélye sincs átáznia a földnek)..
sokat segített volna az a vastag mulcsréteg..
soha ilyen anyátlanul ronda nem volt a kertünk,mint most..
a gazokkal még csakcsak kibékülnék(hiszen gaz nem is létezik),mert így kiderült,hogy mennyi gyógynövény lakik nálunk,és nem is tudtam róla..
így már nem kell erdőben-mezőben keresgélnem őket..
az apróbojtorján olyan szép,és én mennyit kerestem a mezőn hiába..pedig végig ott lakott az almafám alatt titokban..
ő most a kedvenc növényem,és akkor is ültetnék,ha nem lenne gyógyhatása..

a másik nagy kedvencem a citromfű,ami szintén ügyesen szaporodik magától,ellenállhatatlan az íze,és az illata is..évek óta nevelgetem a kertben..
minden napomat citromfűtea főzéssel kezdem..
limonádéba is kötelező..
harsogóan zsenge,illatos és finom..nyami..

a nemgazolásnak hála felismertem,hogy cickafarkmező a kertünk,és most már csak szüretelni kell a fincsi teához..
évek óta használom teakeverékekben,de eddig mindig lenyírtuk a fűnyíróval,és csak ennyit láttam belőle:

most már tudom,hogy ha hagyom békességben,csodás virágokat hoz..

egyedül a menta van elemében,neki nem számítanak a nehézségek,terjed ezerrel..
lassan már derékig járunk a mentolos illatban(még jó,hogy imádom)..

szorgalmasan szárítom(isteni lesz teának),de mindig ázik néhány ág a limonádénkban is..
én a dolgozóba bevitt üveg vizembe is mindig bedugok néhány ágat,elmondhatatlanul finom lesz tőle az ásványvizem..

ha gazoltam volna,azt sem tudnám,hogy lándzsás utifű is rejtőzik a kertben,és az nagy veszteség volna,mert ő is nagyon bájos növényke..(és mindeddig csak a gyakran használt lándzsás utifűszirup dobozán láttam)..

a vicc az egészben,hogy a réti változatát hoztam is haza a mezőről,pedig csak a levele tetszett meg,és úgy gondoltam,aminek ilyen szép a levele,csak valami szép virágot hozhat..
nem gondoltam,hogy a réti utifüvet telepítettem haza..

le kell vonnom a tanulságot..
vannak előnyei is annak,ha a permakultúra szabályai szerint kertészkedem lusta vagyok gazolni..
rengeteg gyógynövényt tudok úgy is szüretelni,hogy ki sem kell lépnem a kapun:)

élményeket gyűjts,ne tárgyakat..

ezt nem először hangoztatom,de talán ez a mondat hangzik el mostanában leggyakrabban a számból..
mivel a lányok nyári munkája pénzbevétellel is jár,sokszor felmerül,hogy hol is legyen a helye annak a pénznek..
még mindig tartom magam ahhoz az állásponthoz,hogy egy új ruhadarab ideig-óráig nyújt csak kielégülést(egyedüli családfenntartóként nem tudok nekik új ruhákat venni,csak innen-onnan örökölnek)..
megértem tehát,hogy néha vágynak valami divatos cuccra,viszont azt sem tartom jó ötletnek,hogy minden pénzt ilyesmire verjenek el..
tudom,hogy az a ruhadarab is egyszer(talán nem is kell hozzá 1-2 év),és már a megunt ruhák között fog hemperegni valahol a szekrény mélyén..
sajnos ilyen a világ,amiben ma még trendi vagy,holnap már cikivé válsz..
képtelenség,és butaság is szerintem állandóan a napi divat szelén szállni,sokkal fontosabbnak tartok más dolgokat..
(kamaszok anyjaként,és nőként azért mégsem csukom be a szemem,és tudom,hogy azért van,ami KELL..)
állandóan azt hangoztatom viszont,hogy a tárgyak csak tárgyak..múlandóak..
az élmények viszont maradandóak..
senki nem veheti el tőlünk azokat a perceket,azokat az élményeket,amiket átélünk..amiktől szárnyaltunk..
azt a megunt pólót viszont elnyeli majd a feledés homálya..
sokszor érzem én is úgy,hogy meghalok,ha nem lehet enyém egy áhított ruhadarab(persze sosem jut rá pénz,cirka 10-15 éve nem vettem magamnak semmit),tehát megértem a lányok igényeit..
viszont a helyén kell kezelni a dolgokat..
tehát mérlegelni,és átgondoltan dönteni(hjajj,pedig de nehéz,mikor az ember beleszerelmesedik valamibe)..
örülök neki,mikor meglepik magukat valamivel,amire igazán vágynak,de legjobban akkor repdesem,mikor csapzottan,fáradtan hazaesve valamilyen koncertről,fesztiválról,csak úgy árad belőlük az adrenalin és a rajongás..
be nem áll a szájuk,csak csacsognak,mesélnek,és én legalább 20 évet fiatalodom mellettük..
és ezen a nyáron bőven van miről mesélniük hála Istennek:)

koncerten földönülős boldogszonja

szonjaancsa

ancsaláb szonjaláb budapestpark

merengőkatus

szonjarepül




maszatkáim világa..
mennyire nagyon <3

táncterem az ég
és a rohadt sötétbe
csak a hold világít
rajzszöggel középre

bolondéjjel..

ezt a kibírhatatlan hőségtől szüttyögő,frontbetörős éjszakát sikerült izgalmassá tennem..
mivel annyira nagyon nem bírtam aludni,hogy már szabályosan rosszul voltam,ezért azt vizionáltam,hogy már rajtam kívül mindenki más meg is halt,és csak én maradtam túlélőnek népes bohózatunkból..
ezért gyorsan vakon tapogatózni kezdtem az ágyam mellett alvó virsli irányában,hogy vajon lélegzik-e..
nem nagyon mozdult,ezért egyre türelmetlenebbül tapogattam csórikám orrát,mert jajjdeszáraz,mire halk visítással azért csak magához tért frászt kapott..
cukivirsli bolondanyja..
azért a megérzésem mégiscsak működött,mert Ancsa nem sokkal ezután tényleg rosszul lett,és csak egy paraszthajszál választotta el az ájulástól és a mosdó lefejelésétől..
vigyázzatok a megfelelő folyadékbevitelre ebben az időben,különben így járhattok ti is..
hajnalban jutott eszébe az ájulás szélén,hogy egész nap szinte alig ivott..
hogy mik vannak,és hogy kell vigyázni..

R.I.P.

sokáig csak egy fotó volt számomra is..
ami egyszerűen csak Szép..
nagybetűsen..
szép férfi(ódemilyen),szép kutya,és a legszebb..a SZERETET..
(ritkán érdemel valami ilyen csupa nagybetűt)..
a mögötte lévő történet teszi ezt mégis igazán széppé..
most pedig sajnos szomorúvá..

elment Schoep..
20 együtt töltött év..
milyen boldog lettem volna,ha nekem is megadatott volna ennyi..


"A jó kutyáknak is el kell mennie egyszer...

Biztos ti is láttátok ezt a képet. Ami pár nap alatt több tízezer lájkot és megosztást szerzett a Facebookon, amit telefonon és ímélen küldözgettek egymásnak az emberek, mert annyira megható volt. Egy képet egy férfiről, aki idős, súlyos beteg (artritiszben szenvedő) kutyáját minden áldott nap lecipelte a közelükben lévő tóhoz, mert a kutya fájdalmai csak a vízben enyhültek.

Egy jó fotós, jó érzékkel, jó pillanatban lencsevégre kapta a párost és innen indult Schoep (a kutya) és John (a gazdi) története. Én is ekkor bukkantam rájuk, természetesen egy FB-megosztást követően, és onnantól kezdve, ha nem is minden nap, de igyekeztem nyomon követni a sorsukat.

Együtt örültem Johnnal (akit hű kutyája, és talán egyetlen legjobb barátja az öngyilkosságból is képes volt visszafordítani) amikor Schoep-öt ultramodern technikával kezdték kezelni. Boldog voltam, amikor John a kutyus állapotának javulásáról számolt be és örült a szívem akkor is, amikor arról olvastam, hogyan készülnek együtt Schoep 20.(!) születésnapjára.

A világ talán egyik leghűségesebb, és legkitartóbb négylábúja három napja ment el. Csendben. Igen, a leghűségesebb, és a legkitartóbb, még úgy is, hogy olyasvalaki vagyok, akinek már volt egy KUTYÁJA. Így, csupa nagybetűvel. Mert, aki egy kicsit is ismeri ezt a barátságot, az tudja, hogy ez igazán rendkívüli volt. Egy a millióból.

Minden kutya mennybe megy, Schoep. Nyugodj, békében."

forrás:http://feelgoodinc.blog.hu/

a mi formánk..

abszolút jellemző ránk,hogy miután 3 hétig terveztük,melyik nap is legyen,amikor mindenki ráér, Az A Nap,mikor megejtjük az idei nyaralásunkat,azaz megtámadjuk a Dorogi tavat..
sikerült az egyetlen abszolút alkalmatlan napot eltalálnunk..
egy bohózatra emlékeztetett,ahogy megérkeztünk felpakolva hűtőtáskával meg egyebekkel(reggel még időben palacsintákat és pizzákat sütöttünk A Nagy Napra),miközben tökig be volt borulva,és csendben csepergett az eső..
igyekeztünk ugyan poénra venni a dolgot jól bezabálni az esőben,és remekül érezni magunkat(szerintem egyébként sikerült is),de majd befagyott a seggünk..
a 'kicsikkel' csakazértis összevizeztük magunkat,hamár..de Ancsa múmiává tekerte magát addig a parton a létező összes törülközőben,és csak a halk nyöszörgése hallatszott ki..
kénytelenek voltunk belátni,hogy a jóidő is szabadságra ment..
komolyan nem hiszem el,hogy az a nap egyáltalán valóság volt..
előtte is,és azóta is döglünk meg a melegtől mindannyian..

tervezni tudni kell:)

élek még..

a távollétem prózai oka,hogy jól megérdemelt szabadságom töltöm 2 hete,és ezt tervezem jövő hétre is..
úgyhogy köszönöm szépen mindenkinek az aggódásokat,nem kútba öltem magam a veszteségek miatt,hanem egyszerűen csak remetéskedem(én ilyenkor még a laptop közelébe sem megyek)..
ugyan nem tengerparton lazítok(egyszermajd az is megadatik),hanem itthon nyaralok,de ez is simít rajtam erősen..

gyerekek,állatkák,kertészkedés,napozás..
az élet császára vagyok:D

Ancsa a babacicával,aki már nem szomorkodik a tesó miatt,inkább rosszalkodik,vagy nyakbasálat játszik..