helyzet..na az van..

az állataink száma szükségessé tenné,hogy valamelyik kutyát megtanítsuk porszívózni,mert mi kétlábúak már kevesek vagyunk ennyi szőrhöz..
a fafűtés áldásának köszönhetően a nappalin áthaladó napi faforgalom is meghaladja a normális szintet,így állíthatom,hogy erősen koszolódunk..
van ugyan nekem egy olyan illúzióm,hogy állatkertben is lehet tisztának maradni,de mostanában ez olyan kétségesnek látszik..
a pillanatnyi tisztaság most már tényleg csak egy pillanatig tart..
aztán átrobog a színen 3 sáros lábú egyén(egyenként 4 sáros tappanccsal),a kényes puhatalpúak pedig az összes tisztán maradt felületen(bútorok teteje,fotelkarfák)befejezik a koszoskodás hadműveletet..
aztán már csak nyunyesznek kell kettőt-hármat dobbantania a forgácsban,és jöhet is értem az idegosztályról egy ápoló..

öreg malacka kutyám megint gyengélkedik,állandóan összecsuklanak a lábai,néha úgy zuhan ki az ajtón cucukám..
ugyan kijár még a kertbe a dolgát intézni,viszont állandóan lepisili magát..
olyan szaga van,hogy az már förtelmes..
a gyógyszerre jól reagál,de mindig azt érzem,látva,milyen kis kripli lett,hogyha ilyen méltatlan tud lenni az öregség,akkor én ilyet nem akarok..

a két babacicának holnap nehéz napja lesz,mert el kell búcsúzniuk a golyóiktól..
ez legalább annyira meg fog viselni minket is,mint őket,mert állandóan szimpátia fájásaink vannak,ha valamelyik szőrős gyerek betegeskedik..

aztán majd szeretnék egy olyan karácsonyt,amikor mindenki meggyógyult,senki sem sáros és/vagy büdös,és esetleg én sem alszom el két mondat között a fáradtságtól..

mondjuk esetleg lehetne mindezt hóesésben..

fejben..

tulajdonképpen abban a pillanatban helyreállt a hallásom,amint kibogoztam magamban,mit nem akarok hallani..
villámhárítóként működöm az összeköltözés óta,és egy idő után könnyebb volt megsüketülnöm..
ez is egy megoldás,süket nagynéniként ülni egy sarokban,akire csak legyintenek,mert úgysem hall semmit..
de nem nagyon tetszett,így aztán inkább gyorsan meggyógyultam:)
mondjuk azóta újra nekem mondja mindenki a búbánatát(mégis csak én vagyok a cirkuszigazgató),de most már pont teszek rá..
hallgatom,és közben arra gondolok.."trallala tarallala pritty pretty prutty..
mondd csak nyugodtan.."
(a helyzet úgyis megoldódik attól,hogy kisül a feszültség a kimondott szóban)..
lehet,hogy így nem én leszek a Nagy Mindentmegmondó Fehérember,viszont süket sem leszek..
akkor már inkább így..

a karácsonyi készülődéssel egyébként pont úgy vagyok,hogy sehogy..
a december már pihenőnap nélküli,úgyhogy össze kell kapnom magam,és ügyesen beosztani azt a pár percem,ami karácsonyig jut..
szerintem ajtókoszorúm pont úgy nem lesz,ahogy adventi sem,hacsak nem rajzolok magamnak ebédidőben..
pedig fejben annyi mindent szeretnék,aztán mégsem vagyok otthon,hogy össze is tudjam rakni őket..
ennek viszont az az előnye,hogy minden nap más stílusú karácsonyban utazom(fejben határ a csillagos ég)..
néhány napja az egyszerűség vezet..
fejben már monogramokat hímzek hófehér vásznakra,és szép szavakkal teleírt kavicsokat gyűjtök..

egy éve..

tegnap volt egy éve,hogy félárva lettem..
megszokhatatlan érzés..
ezzel épp egyidőben valaki becsengetett a fülemben,és azóta is azt hallgatom(elég kínos ilyen félsüketen kommunikálni)..
a gyászmunka meglehetősen jól zajlik,kiborulásmentes,gyertyagyújtásos nap volt a tegnapi..
velem meg mindenki kiabál,mert semmit sem hallok..
a puhatalpúak továbbra is szépek és kövérek..

"Mert veled a fények fénye,s ezért a sötétség előled kitér."

a barátnőmtől kölcsönkapott könyvet egy nap alatt felfaltam..
Szabó Judit könyveit mindig is szerettem,ez valahogy most mégis nagyon időszerű volt..(hisz épp most kellett a kezembe adnia.."te is benne vagy"..azt mondta)..

Az ezotéria árnyékoldala című könyv sok olyan kérdésemre adott választ,amik mostanában nyomasztottak..
az önvédelem hiánya témakör húsba vágott,tényleg mintha rólam szólt volna..(a nemet mondás problémája)..
az ezoterikus útvesztők zömében jártam már,vagy szembesültem velük..
mint minden útkereső,mohó vágyamban sok helyen jártam,sok egó játszmába futottam bele..
vettem felesleges könyveket,és voltam nem megfelelő embereknél..
annyira akartam a jót,hogy nem láttam a fától az erdőt..
szólt körülöttem annyi hang,hogy elnyomta az egyetlen igaz szót..
ami ott suttogott bennem végig..
katartikus élmény volt,mikor megtanultam a Csendet..
mikor megtanultam jól figyelni,és jól hallgatni..

most életem legelcsendesültebb korszakát élem..
és még sosem voltam ennyire önmagam,mint most..
sosem álltam ennyire közel az eredendő jóhoz..a Szeretethez,mint most..

sokat adott ez a könyv,jókor és jóról szólt..


"A kali juga korszakában élünk,vagyis oly korban,ahol elsősorban a lebontó és pusztító energiák hatnak és működnek.Ezt el kell fogadnunk,és nem célszerű az árral szemben úsznunk.
Ezért talán könnyebben viseljük el azt a sok-sok visszás dolgot is,amivel önmagunkban és a másik emberben találkozunk.
Mindannyian szenvedünk ettől a kozmikus 'nagytakarítástól',amelynek még csak a kezdetén vagyunk,amikor éppen nagyobb felfordulás van,mint valaha volt,s nem látjuk az alagút végét,ahol már az új rend,a letisztult erők várnak ránk.
Nehéz ez a korszak,hiszen számos elfojtott,elnyomorított erő tör most a felszínre,nem éppen kellemes formában....

Mégis van valami nagyon-nagyon jó ebben a korszakban:
az,hogy már annyira nincs külső lelki-szellemi segítség(se intézmény,se próféták),hogy amit eddig másra hárítottunk át,azt most végre magunknak kell megcsinálnunk.

Ez pedig nem más,mint Istennel,a kozmikus tudattal(nevezzük bárhogy),vagy az igazi önvalónkkal való stabil,állandó kapcsolat.
A külső felfordulásban,zűrzavarban,átrendeződésben csak saját,isteni lényegünkbe kapaszkodhatunk meg,ami soha nem hagy el.
Ezt tartom korunk legnagyobb ajándékának,mert rákényszerít arra,hogy befelé figyeljünk,keressünk,és akkor se adjuk fel,ha sok-sok mellékvágányon kell végighaladnunk."

mert örülni jó..

örülök annak,hogy vastagon borított mindent a sárga falevél a kertben,és olyanná vált tőle,mint egy őrült jó díszlet..(míg anyukámra rá nem jött a gereblyézhetnék)..
örülök annak,hogy sherry malacom 10 évet fiatalodott percek alatt,mikor berohant hozzá a 2 dinka kutyabarátja..(úgy nyargalászott örömében,ahogy fénykorában)..
örülök annak,hogy amikor este hazaérek,már nem kell azon görcsölnöm,hogy sötét lesz és hideg,mert a csajok a szobájukban kockulnak,és tesznek a begyújtásra..(néha tapogatva találtam csak be az ajtón,mert eszükbe nem jutott volna felkapcsolni a kinti lámpát)..
örülök annak,hogy bár nőtt nálunk a népsűrűség,viszont ezzel egyenes arányban nőtt a humorforrások száma is(csőlátás,de mindenben viccet látok,imádok nevetni)..
örülök annak,hogy sikerült a családegyesítés,kiborulások és bőgések nélkül(most végre mindenki megértette,hogy ez egy szükséghelyzet,el kell fogadni)..
örülök annak,hogy a felfedezett pékségnek hála,minden este forró kenyeret vihetek haza,és ennek mindig mennyire örül mindenki(elég volt  a vizes multizsömlékből)..
örülök annak,hogy minden este gyertyafényben telik,és ez mennyire átszínezi mindannyiunk hangulatát..
örülök annak,hogy minden napnak megtalálom az értelmét,és mindig tanulhatok(feleleveníthetek) valami fontosat..

örülök annak,hogy tudok örülni..
akárminek..
bárminek..

mert örülni jó..

nyunyesz a vérnyúl..

mulatságos egy életünk lett hirtelen..
mi kétlábúak meglepően jól vesszük az első akadályokat(még nem hangzott el egy feszültebb mondat sem)..
a négylábúak viszont teljesen össze vannak zavarodva..
a cicáink a bútorok tetején közlekednek,hiszen hirtelen 2 új ijesztő szőrös egyén tűnt fel a láthatáron,és ez szerintük több,mint borzasztó..
néha hangosan röhögünk rajtuk,mert a megszokott bujcizásos dorombolást időnként hangos fújkálásokkal és köpködésekkel tarkítják..
fújnak ők már mindenre,ami mozog,biztos ami biztos..hangosan köpködve konstatálják a kutyaállomány mozgását..
minden szekrény tetejéről leselkedik egy macska,és ez szerintem nagyon mulatságos látvány..(nyilván én vagyok a nemnormális állatbolond,de én szeretek állatkertben lakni,akkor meg miről beszélünk)..
anyukám cicája még nem hagyta el a szobájukat,valószínű úgy mérte fel a helyzetet,hogy 5 macska már neki is sok,hagyja mindenki lógva..
a kutyák haverok,úgyhogy ott nincs szükség mellébeszélésre,jól emlékeznek ők még arra,hogy már harmadszor költöznek össze ebben az életnek nevezett bolhacirkuszban..
(az építkezés 2 évében én laktam a pereputtyommal a szüleimnél)..

azt hiszem,hogy nyunyesz viseli legrosszabbul a helyzetet,aki sem ennyi embert,sem ennyi kutyát-macskát nem látott még egyrakáson..
ő ragaszkodik a megszokásaihoz,vagyis,hogy neki jár a napi szabadfoglalkozás,a bútorokon való eszetlen száguldozás,és a növényeim tövig rágcsálása(ezért egyszer meghúzom majd a fülét)..
csakhogy ezt azért először meg kellene majd szoktatnom a springer spánielünkkel is,akinek ugye a vérében van a nyúlvadászat..
na az nálunk biztos nem lesz,itt mindenki békességben kell legyen,semmiféle üldözéses rallyt nem akarok rendezni....
de nyunyesz nem egy türelmes fajta,ma reggelre úgy döntött,hogy ha én nem engedem ki,majd ő kiengedi magát..
ráharapott a ketrecre,és addig rázta a fogával,míg szét nem esett(természetfeletti egy nyúl,nekem mindig is gyanús volt:))..
ott állt elégedett vigyorral a széthajigált ketrec romjain,és roppant büszke volt magára..
na csak addig a pillanatig,míg gyorsan át nem tettem a régi ketrecébe(szerencse volt most a lustaságom,hogy még ott állt a régi a teraszon)..
erre kell majd egy kis időt szánnom,hogy nyunyeszt is beszoktassam ebbe a nem mindennapi életközösségbe,és felfogja végre,hogy nem ő a főnök(meg van róla győződve egyébként..egónyúl:D)..


mi kétlábúak pedig annyira vigyázunk,hogy meg ne bántsuk egymást,hogy egyelőre simán zajlik minden..
a nyilván előforduló feszültségeket majd igyekszünk humorral oldani,ahogy az élet egyéb nyalánkságait is,hiszen nincs az a baj,amin ne lehetne egy jót röhögni..

( a négyesfogatból már hiányzik szegény bonifác,az itt épp birkaruhát hordó cockerem..)

próbára téve..

anyukám most hétvégén kezdi meg nálunk a telelését(ésszerűtlen kettőnknek két házat fűteni)..
ez azzal jár,hogy 2 kutyával,és egy cicával növekszik az eddig sem kevés állataink száma,és nyugodtan kitehetjük az ajtóra a megtelt táblát..
mert 5 nő,3 kutyával,6 macskával,egy nyúllal és egy hörcsöggel már éppen az abnormális kategória..
na de nekünk ez a hétköznapi valóság:D

el sem akarom képzelni,hogyan fog ez zökkenőmentesen zajlani..
a tavalyi évet nem veszem alapul,hiszen akkor apukám halála napján rapid gyorsasággal költöztettük egybe a családot,és egész decemberben csapkodott körülöttünk a halál..
az a tél egy lidércnyomásos tél volt,amit anyukám végigzokogott bezárkózva,miközben mindkét kutyámon átsöpört a végzet,egyiküket örökre magával is ragadva,másikat pedig itt hagyva lütyőként..
ha csak belegondolok azokba a napokba,futkos a hátamon a hideg..
mindenki félőrült volt,ki a gyásztól,ki a felfordulástól,hogy hirtelen ennyien lettünk összezárva..

megpróbálom idén kicsit tompítani az éleket,de már most rettegek,hogy mikor pattan az első szikra..
a legnagyobb jóindulattal sem lehet megoldani,hogy állandóan tündérpor szálljon a levegőben puskapor helyett..
lesznek valószínű sütiillatú,tűzpattogásos,békés estéink,de egészen biztosan lesznek feszültségek is..
azért fohászkodom azonban leginkább,hogy ezen a télen ne kelljen végre temetnünk..
adjon az Úr nekünk békét egymásban,és főleg egészséget..