állatkáink..

szeretném végre megmutatni a két kis szőrgombócunkat,de nálunk ez a fotózás nehézkes egy ügy..
na de majd..
addig viszont elmesélem,hogy elférnek a tenyeremben,olyan hangosan motoroznak,mint egy felnőtt,és amikor álmosak,akkor nagyon bújósak..
na de amikor nem álmosak..
anyám borogass..
akkor pont olyan,mintha két megvadult páviánnal élnénk együtt..
mindent levernek mindenhonnan,imádnak az ablakban lakó orchideáimon rohangálni(na azon mindig nagyon kiborulok),és olyan hangosan trappolnak,hogy a földszinten is tisztán hallom,hogy fent éppen melyik szobát bontják le..

szélvész módon csinálják a rumlit maguk körül,és már külön-külön mindannyian eljutottunk a kurvaanyázós fázisba,úgy fel tudnak minket húzni a rosszaságukkal..
aztán persze a fáradtságtól felborulnak valahol,összebújnak és puszilgatják egymást,és olyankor meg annyira brutálisan cukik,hogy legszivesebben bekapnám őket..
amikor reggel meglátnak,és égbe csapott farokkal,dorombolva követnek mindenhová,úgy örülnek,hogy valaki végre felébredt,akkor nem lehet nem imádni őket..
olyan icipici kis lábacskáik vannak,hogy el sem hiszem,hogy ezzel képesek azt a nagy rumlit összehozni..
pedig összehozzák..

nevük még nincs,mert szeretnénk az egyéniségükhöz megfelelő nevet találni,de egyelőre még a rosszalkodás-alvás-evés háromszög tölti ki a napjaikat,és nem tudtuk még őket igazán megfejteni..
mondhatnám,hogy a jelenlegi 5 cicánk már a sok kategória,de nem mondom..
mert sosincsenek egyszerre egy helyen,mindig valaki kint kolbászol a kertben,és mindig akad egykettő,akit éppen lehet szeretgetni..
egyébként is vagyunk rájuk négyen,így bőven nem vagyunk túlterhelve..
drága öreg malacka kutyusunk pedig nem sok vizet zavar,mert leginkább csak fekszik egész nap..
(bár sikerült már annyira felgyógyítanom,hogy mostanában túl jól is van,és rászokott a rosszalkodásra ő is)..
ha nem figyelek,egy pillanat alatt felugrik az éberkómából,és a nyitott teraszajtón át kirohan a kertbe,hova máshová,mint a veteményes közepébe..
ott aztán a tenyérnyi tappancsával előadja a goldi topogóst,és tarol maga körül mindent..
akkor aztán ancsával mi meg gyorsan előadjuk a törzsi esőtáncot,és ugrálva,tapsolva,visongva röpködünk körülötte,hátha kijön végre..(süket,mint az ágyú,vak,mint egy vakond..így elég nehéz értésére adni bármit..kis cucukám <3)..

rajtuk kívül nincs is már olyan sok állatkánk,hiszen szonjuska szobájában csak a nyuszi lakik,és a kanári,ancsáéban pedig az akváriumban a halak..
azért ez korántsem állatkert..

sajnos:)

volt már máskor is testvérpár cicánk ..
sajnos rodint..a vöröset elütötte felnőtt korában egy autó..de mátyás..a szürke,még mindig velünk él (ő a megtestesült úriember a családban)..

na a mostani két pamacs épp így alszik összebújva..
egyszerűen ellenállhatatlanok..

cicatalpak..

ínyenckedtem a hosszú hétvégén,mivel a kertben a szárítóval ki-beszaladgálós játékot játszhattam csak..
(néha azért én nyertem az eső ellen)..

Hugh műsorában hallottak hatására szent fogadalmat tettem,hogy megpróbálom magam én is ahhoz tartani,hogy azt esszük,ami éppen terem,és annyit,amennyi éppen elfogy..meg,hogy a növények szinte minden része felhasználható valamire..
ez a hűtő nélküli élet bogarat dugott a fülembe..(nem..nyilván nem fogom kidobni a hűtőnket..viszont igyekszem átgondoltabban tervezni a főzést és az adagokat..)

ugyan még nem szemesedik a borsónk,de muszáj volt a vajas,galuskás fajta borsólevesünkbe vágni a zsenge borsóhüvelyből is egy maréknyit(soha nem akarom többet a répás-zöldségelt változatot)..
az éppen érő eprünknek is lett új élete az amerikai palacsintánkban..
a nutellával megkent,majd felszeletelt eperrel megszórt palacsinta szétolvadt a számban,és közben hangos nyögdécselésekre fakasztott..(sokat sokszor akarom még ezt az ízt)..

esténként fűszerillatú a kezem,mert kosztümös filmeket nézegetve morzsolom a megszáradt kakukkfüvet..
a lányok szerint már ténylegesen megillet a vajákos jelző:)

és tudom,hülyék vagyunk meg minden..
de megint van két égetően rossz,és kibírhatatlanul cuki kiscicánk..
(énakartaménakartam)..

kisvakond..

a délelőtti meglepetés napsütésben nem tudtam nem gazolni jó sokáig,amiért is tövig földes lett a kezem,viszont olyan puhán jött ki a gaz,mintha vajból húztam volna..örömbódottág..
ancsával nagy egyetértésben szöszölgettünk a kertben egész délelőtt..
még mindig a gaz áll nyerésre a virágok,veteményes ellen,de van nekem még dugi időm erre a hétre,amikoris fordítok az arányokon..
paradicsompalántákat rejtettem ma szanaszét a kertben,majd mindenkit jól meglepek vele,mikor eljön az érés ideje..nini..itt is paradicsom..
örömömben,hogy földben túró kisvakond lehettem,mezítláb mászkáltam a fűben meg mindenhol,és heverésztem is a hátamon a fűben,míg a hangyák meg nem támadtak..
onnan földközelből éreztem meg azt is,hogy a csalános-rohasztós hordónak penetráns bűze van már..tehát beérett a biotrutyi,lehet locsolni szanaszét..
csokrokban szárad már a menta és az oregano,a kakukkfű nyírásakor majd beleharaptam a bokorba,és annyi tárkonyt kaptam zsuzsitól,hogy évekre el vagyunk látva..(a citromfüvet még dédelgetem,mert nagy terveim vannak vele szörpügyben)..
mást sem teszek,csak járok a szárításra kitett fűszerek között..és szimatolom őket szembehunyva..
lehetne például ez is a foglalkozásom a napon teregetésen kívül..fűszerszimatoló..
szeretném..

épp amikor elfáradtam,már jött is az ijesztő fekete felhő,de én azt sem utálom,mert olyan erős ózonillatot hozott magával(az éltető esőn kívül),hogy szinte csípte a bőrömet..
annyira nagyon imádom azt az illatot..felpörgeti bennem a reaktorokat..

mindig is közel állt hozzám a természet,bár ezt gyerekkoromban max azzal tudtam megoldani,hogy állandóan a margitszigeten lógtam kert híján,és a nyaraimat mindig a nagyim kertes házában töltöttem..
az aszfaltdzsungelben cseperedve még nem sejtettem,hogy szalmakalapos kisvakond leszek érett koromra(öreg a majdmegmondomki)..
ezt meg végképp nem gondoltam volna,hogy egyszer majd egy mézeskalács rönkház úrnője leszek,ahol csokrokban lóg a fűszernövény a konyhában,és virágillatúak a hajnalok..

bárhogy is van..bármi is lesz..
boldoggá tesz az,ahogy élhetek..
hála ezért annak,akit illet..

gyökértelen fának nem nő koronája..

a babámmal(40 évesen is babázni fogom,nem tehetek róla) nem beszélhetek már két napja,mert éppen osztálykirándul,és csak sms-ben kommunikálhatunk a sírást elkerülendő..
értem én ezt a kérését,hiszen én is ilyen könnyen sírós vagyok(és Szonjuska egyebekben is a klónom),csak most már olyan piszkosul hiányzik..

ma anyukám is hazacuccol a házukba,és tesz egy kísérletet arra,hogy megpróbáljon apukám nélkül felépíteni valamiféle új életet..
őt is féltem nagyon,és tudom,hogy este sírni fog..és tudom,hogy én is sírni fogok,hiszen fél évig együtt bóbiskoltunk esténként a tévé mellett..
ugyan mondtam neki,hogy abban a percben jöjjön vissza,ha nem bírja,de tudom,mennyire végtelenül makacs,és ő majd csakazértis meg akarja mutatni,hogy bírja..
nem csak a gyász időszaka volt húzós mindannyiunknak,hanem ez is,mire kialakul mindenkinek a saját élete..
ezeket a hónapokat olyan átmeneti dologként éltük meg,hiszen a mai napig nem eldöntött tény,hogy mi legyen a házukkal,ki hol lakjon(én abszurdnak tartom,hogy ketten fenntartsunk két külön házat a fennálló gazdasági helyzetben,de majd csak lesz valahogy)..

Katus is nekiállt veszettül tanulni az utolsó előtti percben,és összeszorult szívvel szorítok neki,hogy ne pótvizsgákkal kelljen elcsesznie majd a szünidőt..
hiába nagyon okos gyerek,ha egyszer sportot űz abból,hogy egész évben ki sem nyitja a tankönyveit..pff..
Ancsa síkideg,és állandóan pontokat számol,mert nem jelölt meg fizetős szakot az egyetemi jelentkezésnél,és így igencsak meg kell feszülnie,hogy bekerülhessen arra a minimálisra csökkentett államilag finanszírozott helyre..
a jelentkezési lapoknál kitöltetlenül hagyott rész,az apa adatainál még mindig széttrancsírozza a szivem..
nem az visel meg,hogy én vagyok egyszemélyben a gondviselő,és a minden más is egyben,hanem az,hogy miért kellett ezt így..ilyen mocskosan nyomorultul..

ezt az évet kinevezhetem az egyik legnehezebb évnek,amit ránk róttak,és igyekszem egyben tartani a családomat..
sok dologban akadály,sokszor irreálisan leköti minden energiám,sokszor tombolni tudnék a dühtől..mégsem tudnám nélkülük elképzelni a mindennapjaim..
betegesen imádom őket,a lehetetlent is megpróbálva próbálom óvni őket mindentől,és halálra aggódom magam minden percemben..
hisztérikus anyatigrisként és aggódó gyerekként is működni egyszerre kemény..
ez az évem erről szól..hogy teljes mélységében és magasságában megismerjem,hogy milyen családban élni..
hogy mennyire nyomorúságosan nehéz sokszor,és minden bajok ellenére mégis milyen elképzelhetetlenül csodálatos dolog ennyire szeretni egymást..

én és a zöldségeim..

ez itt most nem az én zöldségeimről szól(na lesz majd olyan is),hanem egy műsor,aminek sajnos lemaradtam az első részéről,de júniusban bepótolhatom majd..

River Cottage-Én és a zöldségeim

és a vasárnap reggel feltétlenül a tévé előtt talál majd..
Hugh eddigi műsorait is imádtam,de ez a sorozat,ami igazán nekem való lesz(állatgyilkolászás nélkül)..
örömmel tapasztalom,hogy már nemcsak maroknyian ragaszkodunk a természetközeli élethez..

alakul ez:)

(óóóó..és az a springer spániel ott..dinka kutyám ikertestvére lehetne..drága kis bolondgomba:))


kutyaügyben szomorú hír az,hogy Sherry,a goldink megint nincs a helyzet magaslatán,2 napja teljesen koordinálatlan a mozgása,alig tud felállni,és újra féloldalt lógatja a fejét..
az állatorvos télen megmondta,hogy sajnos ez az idegrendszeri gebasz visszatérhet..
most újra szteroidot adok neki,és csak imádkozhatok azért,hogy egy ebben az édes öreg kutyusban legyen elég erő ahhoz,hogy megint kikecmeregjen a bajból..
gyerekemként szeretem,és így a másik lehetőségnek még gondolatban sem akarok teret hagyni..

fenyőrügyre hangolva..

mivel a vírusos torokgyulladás után visszamaradt a lányoknak egy igen kellemetlen,kínzó száraz köhögés,és mivel több helyen is olvastam,hogy fenyőszüret ideje van,ezért utánatúrtam a dolognak..

több megoldást is találtam fenyőszirup készítésre,de nekem ez tetszett legjobban:


FENYŐSZIRUP


A leszedett zsenge hajtásokat egy teljesen tiszta befőttesüvegbe rétegenként lecukrozzuk és szorosan letömködjük, préseljük, hogy a fenyőhajtás és a cukor minél szorosabban érintkezzék.

Legfelülre cukor jön. Lefedjük egy tiszta vászondarabbal, gumigyűrűvel rögzítve, és hagyjuk érlelődni 4 - 5 napig.

Nem kell a napra tenni, de sötétbe sem!

A cukor hatására a hajtások levet engednek, az alsó rétegek mind jobban összeesnek és kifakulnak.
Ekkor felülről megnyomogatjuk, hogy a felső rétegek is kiengedjék a levet.
Mikor a cukor már mind elolvadt, leöntjük a levet. A kapott lébe literenként egy mokkáskanálnyi feloldott konzerválóport (Na-benzoikum) hozzákeverünk, és sűrű szűrőn, vagy tiszta gézen keresztül szintén nagyon tiszta üvegekbe töltjük, lezárjuk és kész.

Dunsztolni nem kell. A leszűrt hajtásokat ne dobjuk el, mert ebből is finom, üdítőnek való szörpöt készíthetünk, felhasználva a hajtásokon maradt cukrot is.

mivel a fenyő illata nekem nagyon bejövős,és a fürdőkultúránk fejlesztésének sem ismerem határait,így eleve annyi fenyőhajtást fogok szüretelni,hogy erre a fenyőfürdőre is jusson elég..

FENYŐFÜRDŐ

Fenyőágat, magot, rügyet összevágva megfőzünk, és a szüredéket a meleg fürdőhöz öntjük.
Ezt a fürdőt elsősorban az idegek megnyugtatására és erősítésére alkalmazzuk

Köszvény és krónikus reumánál, izületi és izomfájdalmaknál kitűnő hatást érünk el meleg fenyőfürdővel.

Csontgyulladásnál és más csontbetegségnél ugyancsak meleg fenyőfürdővel támogatjuk a betegség javulását.

Nem csak egész, hanem részfürdőket is készíthetünk, amikor egyes testrészek meleg fürösztését végezzük, lábak, lábujjak, kar, kézfej, stb. köszvényes, reumatikus fájdalmainál.

Tüdő és légzőszervek betegségeinél a fenyőfélét összevagdossuk, és főzés közben, vagy mindaddig, amig gőzölög, a gőzöket belélegezzük.

(forrás:natura gyógynövény)

izmaid attól nőnek,hogy életed súlyát önként megemeled..

Szepes Mária:A kiegyenlítődés


De nehéz, de nehéz,
részeg tántorgás közben
a pocsolyákat elkerülni.
Szédítő, zöld mocsár
fölött lebegve várni ott,
ahol a végletek között
az aranymetszet rejtett
mérlegén egyensúly rezeg!
De nehéz, de nehéz
zúzott testedből lelked
épségben kimenteni,
ha rázúdulnak a sors
lavina omlásának kövei!
De nehéz, de nehéz
a hullámhegy tetején is
szilárdan tudni,
hogy a szenvedő embert
szolgálni több,
mint tömjénben fürdő
zsarnokok kegyét keresni!
De nehéz, de nehéz
reményed apadó szintjét
fénylő hittel feltölteni,
s a végtelen szimmetriát
meglelni a pokolban is!
De nehéz, de nehéz
mindig bízni és mindig adni,
anélkül, hogy áldozatod
földi arannyal kifizetnék!
De nehéz, de nehéz
az agyaddal érezni
s a szíveddel látni.
Hiú sérelmeken mosolyogni
és sajnálni azt, aki megüt!
Ha megidézed magadban
a csillagszelídítő bölcset,
Ő mégis a nehezebbet
választja a könnyű helyett.
Belső Mestered
jobban tudja nálad,
hogy egyszerűbb
megtenni a könnyűt,
de az ijesztő erővel
visszaüt!
Izmaid attól nőnek,
hogy életed súlyát önként megemeled.
A félutat,
amely a csodához vezet,
akármilyen úttalan meredek,
neked kell kitaposnod.
E vállalkozás talán utolsó, ziháló
lélegzeted is elkéri,
de megéri!
Mert a titkos középpontig,
ahol az idő
az időtlent metszi,
eléd jön Isten,
s minden terhed továbbviszi.