2012. március 1., csütörtök

tavaszi szellő..



kerestem,kerestem,de jobbat nem találtam annál,mint amit tavaly..
így aztán úgy döntöttem,hogy ezennel új hagyományt teremtek,és minden tavaszt ezentúl ezzel az idézettel köszöntök..
mert ennél kézzelfoghatóbban,tapinthatóbban egyszerűen képtelenség kifejezni mindezt a csodát,amit a tavasz jelent..
bennem már kinyíltak azok a virágok:)


"Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek."
 
Wass Albert

2012. február 24., péntek

tudatos álmodás..



Zsuzsival ma az Eredet( Inception) című filmről beszélgettünk,és így szóba került a tudatos álom témája is..
nagyon szeretem ezt a filmet,és minél többet nézem,annál jobban..
sok más miatt azért is szeretem annyira,mert egy olyan világba enged betekintést,az álmok erejébe,amiről régóta tanulok..(jóvanna..hát kicsit 'hálivúdi' a kerete)..
én még nagyon zsenge vagyok ahhoz,hogy erről a témáról tudományosan nyilatkozhassak,főleg pedig nem tudtam még gyakorlatban megvalósítani soha..
(tény,hogy nem is próbáltam,pedig a módszereket megtanultuk anno Cs.vel a parapszichológia tanfolyamon..)
viszont a téma több,mint érdekes,és ezért úgy gondolom,hogy még így évekkel a film felbukkanása után is érdemes ennek a témának utána ásni..
kit ne érdekelne,hogy ami velünk történik,az álom vagy valóság?
ki ne érezte volna úgy magát,hogy feltette magának a kérdést:ezt csak álmodom?
hányan hittük azt álmunkban,hogy az a valóság?
és felébredve még mindig nem hittük el igazán,hogy ez az ébrenlét a valóság,és nem az..
ezek az érzések mindenki életében előfordulnak,és kár lenne nem foglalkozni az álmok erejével..
a fejünkben éjszakánként lepergő filmek kódolt üzenetek,és megmutatják,mi rejtőzik a tudattalanunkban..
ne hagyd őket figyelmen kívül,próbáld megfejteni az értelmüket..
az álom a lélek telefonhívása,figyelmeztetés,mely tudatunk ismeretlen mélységeiből szól..
az éjjeli kiruccanásaink nemcsak érzelmi villámhárítók,amik tehermentesítik a lelkünket,hanem igazi újdonságok..
énünk ismeretlen felének hírnökei..
mindez úgy működik,mintha egy távolsági telefonhívás érkezne a lelkünk mélyéről.. néha tiszta a vonal,érthető az üzenet,máskor zajosan,recsegve jut csak el hozzánk..
ilyenkor időt kell szánnunk a megfejtésére..
ha eleget gyakoroljuk, a nehezen érthető jelzéseket is gyorsan meg tudjuk fejteni..
aki pontosan emlékszik az álmaira,és képes őket értelmezni,az nemcsak jobban alszik majd,hanem jobban is él..


szonjuskámnak például ez a kedvenc filmje(meg is néztük vele már vagy százszor)..
és nem volt több,mint 13 éves,mikor elvittem őt a moziba,és azt gondoltam,hogy egy kukkot sem fog belőle érteni..
nemhogy értette,de valami hozott ösztönösséggel és bölcsességgel mögé is tudott látni a csilivili filmes díszleteknek(mindig érdemes kicsit a filmek mögé is nézni)..
így ezeket az írásokat most nemcsak zsuzsinak,hanem kicsi szonjababámnak is címzem:)


"A tudatos álmodás
Nagy sikert aratott a mozikban az Eredet című, a tudatos álmodásról szóló új Leonardo DiCaprio főszereplésével készült film. Ez érzékletesen mutatja be mi is a tudatos álmodás. A tudatos vagy éber álmodás az álmodás azon fajtája, melynél az alvó személy tisztában van tudatállapotával, felismeri, hogy épp álmodik, és jártasságától függően álma bármely elemét képes befolyásolni vagy meghatározni. Az éber álmodás sokszor spontán módon előidézett élmény, amit kiválthat egy külső zaj vagy inger, ami kicsit közelebb hozza az álmodót a felébredéshez, de mégsem ébred fel tőle egészen. Vagy az álom cselekménye is válthat ki olyan stresszt az álmodóban, hogy az részlegesen felébreszti öntudatát.  Persze a legtöbb kutatót az érdekli hogyan idézhető elő szándékosan. Mint az a filmből is kiderül, s spontán ébredés mellett bizonyos gyakorlatokkal is elő lehet idézni a tudatos álmot.
A legegyszerűbb, leggyakoribb és egyben leginkább sikerrel kecsegtető módszer az úgynevezett „valóságteszt”. Ilyenkor a mindennapi helyzetekben, például vásárláskor, utcán sétálva, táplálkozás, tisztálkodás közben stb. vizsgáljuk meg saját magunkat, gondolkodásunkat, és környezetünket, hogy olyan körülményeket találjunk, amit esetleg csak álmodás vagy épp nem álmodás közben tapasztalhatunk. Ez a szokásunk előbb-utóbb álmunkban is előjön, ahol álom állapotra utaló jeleket fogunk felfedezni, s ez előidézheti a tudatos álmot."



"A tudatos álmodásra mindenki képes, még akkor is, ha eleddig még csak nem is emlékezett álmaira. Könnyen elsajátítható, és roppant hasznos technika. Mindössze pár napot kell szánnunk a gyakorlatokra, és igen hamar egy határozottan új élményben lesz részünk. Kezdetben álmaink változnak meg gyökeresen, majd éber életünkre tett hatása révén énünk is feljődik, és sorsunk is abba az irányba változik, amerre igazán szükséges, illetve amerre mi tudatosan akarjuk, hogy változzon.
A tudatos álmodás korlátlan lehetőségei
Mindent megtehetünk, amire vágyunk, fizikai korlátok nélkül. Kiélhetjük elfojtott vágyainkat, túlléphetünk korábbi koráltainkon.Mindenki tud álmában repülni, a rokkant is tud újra könnyedén járni, és a látását elvesztett ember is tud újra gyönyörködni az álomvilágban. Előadások, versenyek előtt tehetünk aktív főpróbát a tudatalatti mérhetetlen mermóriájának segítségével. Átnézhetjük a tanultakat vizsgánk előtt, melyre felkészülésünket lelkileg is megerősíthetjük.

Lelki problémáink gyökerét könnyebben felismerhetjük és kezelhetjük, mellyel segítjük gyógyulásunkat testi-lelki szinten. Kérhetünk tanácsot mesterektől, meglelhetjük a hiányzó láncszemet aktuális találmányunkhoz (ahogy azt sok-sok feltaláló tette a múltban). Kaphatunk éppen készülő regényünkhöz vagy festményünkhöz tonnányi ötletet. Találkozhatunk ismerősünkkel álmunkban, hogy rendezzük ügyeinket. Elhunyt rokonokkal ugyanűgy találkozhatunk álmunkban, mint távoli szeretteinkkel.

Megtalálhatjuk hivatásunkat,  találkozhatunk lélektársainkkal, útmutatást kaphatunk válaszutak előtt. Beszélhetünk felsőbb énünkkel ugyanúgy, mintahogy "alsóbb" félelmeinkkel is bátran szembenézhetünk. Találkozhatunk múltbeli énünkkel ugyanúgy, mint jövőbeni énünkkel. Kreálhatunk magunknak jövőképet, mely így beágyazódva tudatalattinkba, valóra is válhat."

"A tudatos álmodásnak annyi módszere és sajátossága lehet, ahány tudatos álmodó létezik. Van, aki egyetlen álmára sem emlékszik, másnak tanulnia sem kell a tudatos álmodást, mert enélkül is így álmodik.
Az első élmények általában néhány másodpercesek/percesek, és homályosan felfogottak. Az álmodó a siker izgalmától eleinte könnyen felébredhet, vagy beleeshet olyan csapdákba, mint például a hamis felébredés. Ebben az esetben az alany azt hiszi, hogy felébredt a tudatos álmából, ám valójában még mindig álmodik, viszont már nem tudatosan. Még hamis felébredés sem kell ahhoz, hogy az élmény során a tudatosságot elvesztve bármikor átcsússzon hagyományos álomba.
Léteznek az ébredést elősegítő, és a tudatos álmot meghosszabbító technikák is. Ha az álmodó elvesztené az uralmát az álom felett, vagy bármilyen oknál fogva fel akar ébredni, elég ha fixálja a tekintetét. Ezzel a valóságban megszünteti a szem REM-mozgását, és felébred. Ha viszont úgy érzi, hogy közeledik az ébredés, elég ha álmában körbeforog párszor. Ez általában segít meghosszabbítani a tudatos álmot.
Az érzékelés tökéletesen valósághű lehet. A mozgás, látvány, hang, íz, szag, tapintás elevensége és tisztasága teljesen megtéveszthetné az alanyt, ha nem tudná, hogy csupán álomról van szó."



A tudatos álom definíciója Paul Tholey szerint:
  1. Tisztában vagyunk tudatállapotunkkal (Tehát pontosan tudjuk, hogy ébren vagyunk-e vagy álmodunk)
  2. Tisztában vagyunk azzal, hogy szabadon dönthetünk (Például nem kell elmenekülnünk rémálmaink álomalakjai elől, más döntési lehetőségünk is van.)
  3. A tudatállapot tisztasága (Megszűnik az álomtipikus zavarosság, a tudatállapot homályossága.)
  4. Az érzékelések tisztasága (Ugyanúgy szagolunk, ízlelünk, hallunk, látunk és érzünk, mint ébren.)
  5. Tisztában vagyunk éber életünkkel (Tudjuk, kik vagyunk, mit csináltunk az előző nap, sőt, még azt is, hogy mit akartunk ettől az álomtól.)
  6. Tisztán emlékszünk álmainkra (Normális emlékezetünk ugyanúgy funkcionál, mint ébren, tehát emlékszünk álmainkra, de különösen a tudatos álmokra.)
A tudatos álom tehát olyan tudatállapot, amelyben bár álmodom, mindent olyan valódiként érzékelek, mint a valóságban, amelyben szabadon cselekedhetek; sőt, szabadabban, mint ébren, mert minden veszélyt túl fogok élni.













virágsimogató..


végre most már az is érzi a tavaszt,aki eddig farkast kiáltott..
már nem lehet nem észrevenni,hogy a hó megadta magát,és dübörög az adrenalin mindenben és mindenkiben..
meg van pezsdülve a világ:)
füles nevezetű cicánk,aki egész télen a küszöbig sem merészkedett,végre kidugta az orrát a házból..
(jobb időjárásjelző ő,mint bármilyen barlangos mackó)..
titkos nyavalyám ellenére én is sokkal energikusabb vagyok,mint eddig..
mormota üzemmódom már kikapcsolt,és kiugraszt reggelenként az ágyból a tavasz..
alig várom,hogy felszáradjon a kertben az orbitális sár,és mehessek földet túrni(ejj,hová lett az aszfaltlakó múltam?:D)..
ilyenkor nagyon nagyon hálás vagyok a sorsnak,hogy gyakorlatilag huszonéves korom óta mindig valahol,valamiféle kertes házban éltem..
a játszótéri hétvégék,és a vidéki rokonoknál töltött nyarak nem tudták kielégíteni a bennem szunnyadó ősembert..
félreértés ne essék,imádtam budán élni,2 percre a moszkvától(nekem az már az marad),hiszen nehezen tudtam volna máshogy bekebelezni a pezsgő kultúrát..
el is mentem mindenhová,meg is néztem mindent,amit csak lehetett..
(na ez azért kicsit hiányzik ebben a pénztelen életszakaszomban)..
de amikor úgy alakult az életem,hogy letettem valaki mellett a voksomat(hiba volt..nagy hiba),akkor 100%-ig biztos voltam abban,hogy ezt a házasságos,gyereknevelős projectet nem tudom máshol elképzelni,csak egy kertes házban..
azt is tudom,hogy a mai viszonyok között ez isteni szerencsének számít,hogy volt miből,volt hová költöznünk..
a nagyszüleimnél kialakított különálló kis kuckó volt az első kertes ház,ahol kipróbálhattam,milyen földközelben élni..
és ez így volt tökéletes,hiszen védett háttérrel volt időm felkészülni a későbbi,önálló házas életmódra..
nagyszüleim újpest egyik csendes,kertes házas övezetében éltek,és a házuk felében kialakított külön lakásban élő lakó távoztával nekem egy idilli kis tornácos otthonom varázsolódott..
parkokban nevelődött városi csitri voltam,akinek új volt ott minden..
és imádattal csüngtem a nagyszüleimen,akik bevezettek a vidéki életforma minden csodájába..
állítom,hogy annyi de annyi év elteltével még mindig azokból a tapasztalatokból táplálkozom,amiket náluk láttam..
nagymamám mozdulataival gyúrom a tésztát,terítem le ropogós vászonnal..
az ő mosolya ül az arcomon,mikor a gyöngyöző húsleves fölé hajolok(igen nagyi..megtanultam,hogy a leves nem forrhat)..
nagyi ősereje támad fel bennem tavaszonként,és az ő energiájával fordítom ki sarkaiból a házat(hmm..imádtam a friss mész illatát olyankor)..
tavasz..tisztaság..újjászületés..
nagypapám gyengéd mozdulataival simítom meg a virágokat(zöldujjú,és végtelenül csendes szelíd ember volt,aki a növényekkel és állatokkal beszélgetett)..
az ő szelídsége ül a szívemben,és épp olyan könnyen fakadok sírva örömömben és bánatomban,mint ő..

városi lányként megtanultam tőlük mindent,amit most gyakorló falusiként aranyként őrzök..
akkor nem értettem(hiszen hogyan is láthatnánk a jövőt),hogy mindaz,amit náluk látok,az én egész felnőtt életemet segíteni fogja..
nem tudtam,hogy saját házamban,saját otthonomban fogok majd élni egyszer(főleg nem tudtam,hogy kétszer építek fel mindent nulláról)..
nem tudtam,hogy egyszer majd férfiként is helyt kell állnom(hogyan is sejthettem volna)..
és nem tudtam,hogy valahol az ő hangjuk is szólt belőlem,mikor mindig ragaszkodtam a kertes házhoz..
hogy mindig vállaltam inkább a sokszoros terheket,csak lehessen egy talpalatnyi fű a lábam alatt,ami az enyém..

nem tudtam,hogy mennyi mindent tanulok tőlük,de most a nélkül a tudás nélkül féllábú lennék..
minden tavasszal,mikor kirobbanok a kertbe,és beszippantom a föld illatát,ott vannak ők is mellettem..
az ő lépteik,az ő mozdulataik tükröződnek bennem..
szeretném,ha mindezeket a kincseket átadhatnám én is a lányoknak,és egyszer majd az én tapasztalataim,az én megszokott mozdulataim köszönnének vissza bennük..


a fákat ölelgető,virágokat,napot simogató kezükben ott leszek kicsit én is..











2012. február 22., szerda

kicsit puffogós..kicsit főzős..



mivel ma tízmilliószoros nap van,így nem mondhatom,amit mondani szeretnék igazán..
így csak annyit,hogy ha nem is tízmilliószorosan,hanem csak egy az egyben szállna vissza a gyámhatóságon arra a nőnek nem nevezhető képződményre mindaz a fekete rosszindulat,amit ont magából,akkor már holnap vinnyogva kapargatná négykézláb a lábtörlőmet..
de hát ugye ma csak szépet és jót:)
tehát kívánom ennek a..ennek..szóval szavakat nem találok szépeket róla..
kívánom neki,hogy legyen alkalma jóvá tenni mindazt a rosszat,amit eddigi életében tett..de kurva sürgősen,különben a rossz sorban fog állni bizonyítványosztáskor..
konkrétan beszennyezett a fekete lelkével..jajjnekem..
(és szerdán az újabb ütésváltásra már ügyvéddel vagy hóhérral kellene mennem azt hiszem:(...)
aummmm...aummmm..
nem hagyom kiütni magam..
aummmm..a világ szép..a világ jó..


mondjuk még nem csitultam le(az utóbbi években nála tett látogatások alkalmával mindig ugyanaz történik: sírógörcsöt kapok,és napokig nem épülök fel lelkileg),de majd dolgozom az ügyön..
például most inkább jól elmesélem,hogy a szükség és az időhiány milyen pipec kis receptet juttatott eszembe..
adva volt ugye a helyzet,hogy ebéd pedig kell..
mert jönnek haza a csicseriborsóim,és olyankor majd éhenhalnak..
de volt nekem összvissz félórám a gyámügyes horror előtt,és egy leolvasztott csirkemellem..
tehát gyors létszámellenőrzést tartottam a kongó hűtőben,és összekapkodtam,amit találtam..
egy almát,egy fél cukkinit,és egy kis zacskó diót..(hmm..izé..hát ilyenek nálunk a szűkös hétköznapok)..
ennyi elég is volt,hogy nekilássak(ancsa kérdésére,hogy mit főzöl mami,csak azt tudtam válaszolni,hogy majd kialakul,én sem tudom:D)..
de akkor most elmondom,hogy alakult,mert a végeredmény durván finom lett,és mosogatással együtt megvoltam fél óra alatt..

a csirkemellet apró darabokra vágtam,és ezzel egyidőben feltettem főni a vizet a spagettinek..
a felforrósított vajon megpirítottam a húst..
a még fehér állapotában mellé dobtam a pucolt diót is,és együtt finomra sütögettem..
valamikor egy fontos lélektani pillanatban mellézuttyantottam a kis kockákra vágott cukkinit és almát is..
befűszereztem,de nem túl erősen,hiszen a vajas almás dió és cukkini alapból nagyon finommá tette..
leszűrtem a megfőtt tésztát,és csináltam közben gyorsan egy kisebb adag besamel mártást is..
fogtam az összes cuccot,a tésztát,a húst és a mártást,és egy nagy tálban összekevertem..
beleforgattam a nyáron lefagyasztott apróra vágott bazsalikomból is egy adagot..
(na ide hiányzott volna még egy kis idő,hogy ezt az egészet sütőben még megpirítsam kicsit)..
de így pirítás nélkül is kettéállt a fülem,olyan finom volt..
(én most így kezdtem a nagyböjtöt hamvazószerdán,egy jó evéssel:D)

úgyhogy mára ezt mentem el magamnak,mint egyetlen kellemes élményt,a többit pedig felejtőre teszem..
és annak örülök inkább,hogy az üres hűtőből is tudok főzni,ráadásul nem is akármilyet:D



2012. február 21., kedd

zsongás,bongás..



éjjel szerelmemcica a párnámra feküdt,míg le nem húzta a lázam..
(valami kórság fészkelt a fültőmirigyembe..fáááájfájfáj..)
pedig egyébként az ő számára fenntartott-kibélelt karosszékben alszik(elkényeztetett büdös dög:D),és soha nem jön az ágyamba..
úgy látszik tényleg nem álmodtam azt a lázasságot éjjel..
addig dorombolt,míg el nem aludtam újra..
lávlávláv..

egyébként pedig annyira itt a tavasz,hogy engem cseppet sem érdekelnek a hófoltok,meg ijesztgetések a leszméghideg pártiaktól..
már múlt hét végén éreztem a véremben,hogy a hó alatt már dübörög a tavasz..
és aki akkor kinevetett,annak üzenném,hogy igazam volt..már megint :P

tavaszi képeket gyűjtögetek(lesz itt húsvéti ötletparádé bőven),és tudatosan alulöltözöm állandóan(már olyan nagyon utáltam hóember lenni)..
(ne csodálkozzak,ha összeszedek mindenfélét..ejnye)..
elhatároztam,hogy textilrépákat fogok varrni a bejárati ajtóra..nézd nézd nézd..




















annyi de annyi jót találtam a sok szörnyűséges kép között(én nem tudom miért,de olyan kukacoskodós vagyok,ha dekor dolgokról van szó)..
kevés dolognál sikongatok,de ha igen,akkor szerelem rögtön..
így tehát még rostálom a kínálatot,aztán nyakatokba öntöm az ötleteket:)


ancsának is gyűjtöm az esküvős képeket(nem mintha ilyesmit tervezne,hiszen épp most egyetemre készül,na de hát időben fel kell ám készülni..háddenem?:D)
ancsurkám már rettentően készül a tavaszi kertészkedésre..
hónapok óta vásárolgatja,gyűjti a vetőmagokat,fajtánként csoportosítgatja,nézegeti..(megzabálom)..
2 hete el is vetette a paradicsom és paprika magokat,most ott nyújtózkodnak már a pici palánták a szobájában..
minden nap megmutatja,mennyit nőttek,és simogatja őket(anyjalánya:D)..
tegnap leszúrt,és azt mondta,hogy én Egy Nagy Fonal Nem Megérdemlő vagyok..
mert szülinapomra hófehér puhaságos fonalat kaptam tőle,és még neki sem álltam a sálnak,amit abból terveztem(igazigaz)..
de bevallottam neki,hogy sajnos annyi fonal a sál harmadára lenne csak elég,így a kudarcélményt akartam elkerülni azzal,hogy neki sem kezdtem..
(a lustaságomról mélyen hallgattam:D)..
ha rámszakad a még nemlétező bőség,akkor feltétlenül kipótolom a fonalat,és meglesz az áhított puhafehérséges csipkés sálam..
elméletben már készülök,mert úgy olvasgatom a kötős blogokat,mint a gasztroblogokat..étvágygerjesztőnek:)
aztán a megvalósítás sokszor elcsúszik egy apróságon(leginkább idő és pénz)..
de elméletben én már annyi de annyi finomat megfőztem,és annyi csudaságot alkottam..:)
azt mondom,hogy a szándék a lényeg..
és én legalább még akarok..
jujj..ez csúnya szó..nem szeretem..
tehát én még legalább szeretnék..
szeretnék szebbet jobbat annál,ami éppen adatik..
és ezért igyekszem is megtenni a legtöbbet,amit tehetek..
és pont ezért lesz egyszer majd sokkal de sokkal jobb:)






2012. február 18., szombat

amit talán nem tudsz az állatokról..



milyen képességek birtokában vannak ők..
mielőtt belinkelném az erről szóló cikket,azért szólnék róla néhány szót én is..
lényegesen kevesebb tárgyi tudással,viszont annál több gyakorlati tapasztalattal bírok e téren..
egyrészt azért,mert gyerekkorom óta állatokkal veszem körül magam,és el sem tudnám képzelni az életem nélkülük,egyrészt pedig azért,mert valahol nagyon mélyen,valamiféle hozott képesség lakik bennem,hogy érzem..értem őket..
(így vagyok a növényekkel is,de róluk egyszer majd máskor)..

az állatokkal való kapcsolatomban mindig erős volt az érzelmi szál..
rendszerint mindenféle ésszerűség nélkül kötődtem hozzájuk(hmm..itt talán helyénvalóbb lenne a jelenidő:D)..
ha nem lennének mellettem anyagban gondolkodó családtagok,valószínű már egy állatmenhellyé avanzsált lyukban élnék 100 gazdátlan kutya és cica között egy koszlott pokrócon..
és boldog lennék:)

na de itt és most arról szeretnék inkább mesélni,hogy a spirituális utamon mennyi segítséget kaptam tőlük(az érzelmit nem ragoznám,az egyértelmű)..
a kutyák paranormális képességeit szerintem mindenki tapasztalja,hiszen legendásak a megérzéseik..
és itt és most nem is szeretnék lila ködökbe burkolt állásfoglalásba gabalyodni,de azt határozottan állítom,hogy a kutyáim és cicáim mindig hamarabb érzékelik a szellemlények jelenlétét a környezetemben,mint én magam(háááát igen..ezzel is együtt kell élnem)..
sok sok esetben fordul elő,hogy látom a reakciójukból,hogy valakit,valamit látnak,ami még nem lépett kapcsolatba velem..
az,hogy a kutyáink mindig a lehető legközelebb szeretnének lenni hozzánk,nemcsak a szeretetük ékes bizonyítéka,hanem a védelemé is,amit nyújtanak nekünk..
a cicák iránti rajongásom pedig abból fakad(ha nem lennének egyébként is imádnivalóak már a külsejük miatt),hogy hihetetlen mértékben képesek harmonizálni maguk körül az energiákat..
rengetegszer tapasztalom,hogy gyógyítják a lányokat,vagy engem,ha betegek vagyunk..
ránk fekszenek,és dorombolásukkal kiegyenlítik a felborult egyensúlyt..
sokszor át is vesznek tőlünk betegségeket(akár a kutyák),hogy megmentsenek minket..
sokszor logikátlan,öntörvényű viselkedésük egyszerűen csak azért érthetetlen számunkra,mert nem azonos síkon érzékelünk..
bízzunk bennük..

és ne csak feltétlenül a kutyákra,cicákra koncentráljunk,mert ők élnek hozzánk legközelebb..
minden állat rendelkezik ilyen képességekkel..
például a delfinek(jajjajj,mennyire imádva tisztelem én őket)..
a delfinek például a sellők fizikai testtel rendelkező társai, kísérői és segítői..
mágikus, természetfeletti energiát hoznak a földre, és a játék fontosságára emlékeztetnek minket..
mi emberek néha azt hisszük, hogy a nagyobb erőfeszítés közelebb visz céljainkhoz, és erőltetni próbáljuk a dolgok menetét..
a delfinek megmutatják nekünk, hogy bármilyen célt elérhetünk vidám, játékos útvonalat követve..
összeszedettnek kell lennünk, de nem komornak, hogy álmainkat megvalósítsuk..
a delfinek arra is emlékeztetnek minket, hogy használjuk hatodik érzékünket, ahogy előre haladunk utunkon..
intuíciónk révén megkapjuk a keresett irányítás és útmutatás nagy részét, és a delfinek jó példát mutatnak ahhoz, hogy bízzunk az érzéseinkben..


nyugodtan támaszkodjunk az állatokra..
az erejükre,a képességeikre,hiszen túlmutatnak ők minden ráción..
szeressük őket feltétel nélküli szeretettel..
és még akkor is csak töredékét adjuk nekik vissza abból a jóból,amit tőlük kapunk..



Tarr Bence László - Izing Klára

Az állatok paranormális képességei

"A népi hagyomány szerint ahova a macska ül, ott az ember számára negatív energiák vannak, viszont ahova a kutya leheveredik ott pozitív energiákkal töltekezhetünk.…
Ez így, nem teljesen helytálló – mondja Tarr Bence László kulturális antropológus, a Szintézis Szabadegyetem oktatási vezetője -, mert ugyan mindkét állat hihetetlenül jól érzékeli a terek elektromos telítettségét, de mindig más -, a saját szempontjukból – olyan föld által kibocsátott elektromágneses helyeket keresnek, ahol ők pozitívan töltekezhetnek.
- Ahol a macska és a kutya pozitív energiához jut, nem biztos, hogy az ember is pozitív energiával töltekezik.
- Ez előfordulhat, mert minden ember egyedül rá jellemző erőtérrel bír, aminek rezgését, hangoltságát befolyásolják egészségi és érzelmi állapotai. Ezért ami egyszer épít és tölt bennünket, máskor pont káros hatással lehet ránk. Nemcsak a környezetünk, de mi is változunk, napról-napra. De visszatérve a macskákra, amikor a cica elkezd dorombolni, a hangja az embert energetizálja, sőt harmonizálja az ember bioenergiáját. De említhetném azt is, hogy a macska dorombolása olyan szenzációsan harmonizálja a teret, amelyre egyetlen kutya sem képes.
- Azért a kutyákat se becsüljük le…
- A kutyák hihetetlen paranormális képességekkel rendelkeznek, mert az előérzetük rendkívül erős, pontosan tudják, hogy mi fog történni később. Például megtörtént, hogy egy kutya az éjszaka közepén felébresztette a gazdáit, kirángatta őket az ágyból, és a következő pillanatban leszakadt az ágy fölött lógó súlyos csillár.
- Állítólag a macskák és a kutyák is érzékelnek olyan dolgokat, amelyet az ember nem. Igaz ez?
- Igen, a macska és a kutya képes érzékelni olyan látogatókat, szellem-lényeket, vagy elhunyt lelkeket, amelyeket mi nem. Minden valószínűség szerint a hőkisugárzás és a fény finom változásainak érzékelésével képesek erre. Az állatok érzékelik a polarizált fényt, ami alapján pontosan tudnak tájékozódni, ami nagyon fontos, mert például ennek köszönhetően gyorsan haza tudnak találni a lakóhelyükre, még ha több kilométeres távolságra kerültek is tőle. Valamint meg kell említeni az emberénél sokkal fejlettebb hő érzékelésüket. Ez az oka, hogy a test által kibocsátott hőhullámokat egészen pontosan érzékelik, a sötétben ez alapján találják meg egymást, és képesek a zárt ajtók, a falak mögül, a padlódeszkák alól is kiszűrni azt, ami az ember számára felfoghatatlan. (Például a médiumok is azt mondják, hogy egy elhunyt léleknek a jelenléte általában nagy hő változást idéz elő. Láthattuk ezt a Hatodik érzék című filmben is, amikor a főszereplő kisfiú körül fagyott a levegő, és ő arról panaszkodott, hogy fázik. De ennek az ellenkezője történik akkor, amikor a médium magába fogad egy lelket, ilyenkor saját testének felhevülésről számol be.)
- Visszatérve az állatok paranormális képességeire, nemcsak olyat látnak, amit az ember nem, hanem a veszélyt is előre megérzik, és mindehhez még bátorság is társul.
- Igen, amit díjaznak is. Egy angol hölgy, Maria Dickin 1943-ban megalapította a Dickin medált, amelyet úgy is szoktak nevezni, hogy az állatok Viktória keresztje, melyet az állati bátorságért adományoznak. 1943 és 1949 között 32 galambnak, 48 kutyának, 3 lónak, és 1 macskának adták a II. világháború idején tanúsított viselkedésükért. 2002 után újra értelmezték a Dickin medállt, és most már azoknak az állatoknak adományozzák, amelyek mindenféle veszélyérzet ellenére hihetetlen bátorsággal tartanak ki akár az emberek, akár az állatok mellett.
- Miért éppen 2002-ben került erre sor?
- Azért, mert 2001-ben, a World Trade Center ellen történt terrortámadás során volt két olyan kutya, akik a vak gazdáikat több mint 70 emelet magasságból kimentették. A két kutyát Saltynak és Rosellnek hívták. Azóta folyamatosan osztogatják ezt a díjat azoknak az állatoknak, akik megérdemlik."
























2012. február 17., péntek

ápolni=szeretni..nagyon szeretni..



nem azért írok ritkábban,merthogy sokat dolgozom(pedig de),hanem inkább a fáradtság miatt..
esküszöm jobban fáraszt beteget ápolni,mint betegnek lenni..
rongyosra jártatom a számat állandó jelleggel,aztán meg minek..
megy mindenki fejjel előre..anyámborogass..
ja..hát épp vele a legnehezebb..
sokkal rosszabb,mint egy gyerek..
amint kicsit már erőre kap,és nem egész nap alszik a láztól,máris ugrál nekem a házban,ha nem figyelek..
aztán meg de jól meg lesz lepve,ha felborul hirtelen..
de mondhatom én azt,hogy egy betegséget tisztességgel ki kell feküdni,különben jönnek a szövődmények..
egyik fülén be,a másikon ki..
egy gyerek legalább tesséklássék szót fogad..nem úgy ő..
most van tulajdonképpen 4 gyerekem,és abból egy kezelhetetlen túlkoros:)..
az élet természetes rendje,hogy előbb utóbb megfordul ez a gondoskodási vonal,és a szüleinkről mi gondoskodunk úgy,ahogy ők tették anno..
csak valahogy ezt mindig úgy gondoltam,hogy az idősek hálásak a törődésért,és megfogadják az épeszű tanácsokat..
nem úgy,hogy annyi belátással és előrelátással rendelkeznek,mint egy óvodás(tisztelet a kivételnek:))..
anyukám mindig is az a makacs fajta volt(annyira tipikusan bika)..
most néha sikítani tudnék,úgy kihoz a sodromból..
pedig csak olyan egyszerű dolgot várnék el tőle,hogy ha már odakészítettem a tiszta ágyneműjét,a forró teáját és a gyógyszereit,akkor ugyan legyen már szives odafeküdni,és nem titokban kiszökni az ágyból és random házimunkákba fogni..
kicsi babáim(jajj,hát nekem mindig is azok lesznek) persze olyan cukin hagyják magukat kényeztetni..
és hát nálunk a betegeskedőnek mindig kijár az extra törődés..
az ágyba reggeli-ebéd,a kiszolgálás,és a tutujgatás ezerrel..
szerintem ettől mindenki gyorsabban gyógyul,mint az anyósoméknál szokásos spártai neveléstől..(senki NEM LEHET BETEG,aki meg mégis az,az nem számít..majd felkel magától..)
mikor bekerültem a családba,úgy éreztem magam,mint a holdon..
szinte halálos bűnnek éreztem,ha mertem rosszul érezni magam..
az első szülésem után néhány hónapig náluk laktunk,mert még nem volt kész a házunk..
én olyan pocsékul még sosem éreztem magam..
sírtam,mert akkor a hormonjaim is szanaszét voltak,ráadásul sírtam,mert ugye ott volt az a pici bömbölő baba,akit azt sem tudtam,hogyan fogjak meg..
és sírtam,mert valahogy nem is voltam túl jól akkor épp frissen szülés után..(amim csak lehetett,az mind fájt)..
akkor nagyon de nagyon vágytam volna arra,hogy valaki kedvesen,szeretettel szóljon hozzám,és legalább néhány napig tutujgasson,amíg megszokom ezt a helyzetet,hogy nahát..de nekem született egy kisbabám..
e helyett átestem egy komplett katonai kiképzésen,és ha nem volt teljes az 'aki nem lép egyszerre',akkor hallgathattam az ordibálást..
életemben először találkoztam a jelenséggel,hogy van ember a földön,aki képes MINDEN nap üvöltözni..
háááát..nem vagyunk egyformák:)

az exem nem is nagyon értette soha,hogy miért csinálok olyan nagy felhajtást a gyerekek körül..
én mindig próbáltam magyarázni,hogy a pszichés hatás van annyira fontos,mint a szükséges orvosság..
már attól sokkal jobban voltak a lányok,hogy szanaszét lettek szeretgetve az alap dédelgetésen kívül..
és ez nem jelentette azt,hogy majom módra csüngtem volna rajtuk,hiszen azért az érzelmi zsarolásra én sem vagyok vevő..
de ilyenkor kapja meg mindenki azt a pluszt,amitől igenis jobban fogja érezni magát..
mert változatlanul állítom,hogy a szeretet és a szívből jövő törődés a leghatásosabb orvosság:)