harmadik szemünk..

ez az a téma,amiről nekem sokáig csak nagyon homályos információim voltak..

aztán amikor érintett lettem,akkor egyszerűen meg már nem volt szükség magyarázatokra..benne voltam..

ez egy olyan dolog,amiről nehéz beszélni..

nekünk,akik olyasmiket látunk,hallunk,érzünk,amiket más nem..nekünk ezek természetes dolgok..

számunkra hétköznapi valóság a természetfeletti érzékelés..

másoknak pedig egyértelműen hókuszpókusz..

megértem..

én is így voltam ezzel sokáig..

nem is hinném,hogy több információra van szükség,mint amit az ember elbír..

így ezt a kis leírást,amit ma találtam,azoknak ajánlanám,akik vagy már benne vannak,vagy éppen útkeresők..

Harmadik Szem

A harmadik szem az energiatest szerves része - minden ember szellemlényi felépítéséhez hozzátartozik- a homlok közepén helyezkedik el.

Ez egy isteni adomány, amelyet csak a kiérdemelt tiszta lelkek és egyben "krisztusi küldetést" teljesítő személyek kaphatják meg. Isten tud csak ilyen képességet adni, de ezt szigorúan ki kell érdemelni. Hogy milyen tisztán lát a személy az mind attól függ, hogy mennyire volt a lelke ezelőtti életében illetve életeiben tiszta, jóságos...

Különben minden embernek van harmadik szeme, ez egészen kicsi korban működik is. A kisbabák lehetőséget kapnak arra, hogy lássanak. 

Mindenki tiszta lappal indul. 

Ez a képesség 3-4 éves korig tart, de van olyan kisgyermek, akinek megmarad a látóképessége. A harmadik szem egyes esetekben már az anyaméhben is mûködik. A magzatnál kb. 6 hónapos koráig fejlődik ki a harmadik szem. 

Ezt külső tapasztalat szerzésre használják fel a babák, akik a Teremtő Atyával kapcsolatban vannak .Õ felméri a helyzetet, hogy a szülők megérdemlik e őt. Ha igen, akkor megszületik, ha pedig nem akkor lelkét felhívják /eltanácsolják/, és a kisbaba meghal. Ez bármikor megtörténhet a szülésig. 

A kisgyermekeknél a harmadik szem minek a hatására csukódik be?

 Isten akaratára és az önbüntető rendszer hatására. Vannak egyes esetek, amikor feloldozást kapnak. 

A harmadik szemet becsülni és védeni kell, mert pillanatok alatt jön, de ugyanígy távozik. A harmadik szem nem játék. Bioenergiával mûködik, csak a tisztánlátók kaphatnak szféraenergiát. Õk több órán keresztül is képesek "nézni" mert újratöltődnek (öntöltődők).Sajnos azok akik nem öntöltődők, azoknak elég nagy gondot okoz a lemerülés. 

A harmadik szem túlterhelése és a bioenergia készlet fokozatos nullán való léte agylágyulást, idegbénulást és halált is okozhat. Ez természetesen nem mindig van így, mert a büntető rendszerek is mûködnek.

Mire képes a magas szinten látó, ha isteni engedélyt kap?

- Színesen,röntgenképszerûen látja a belső szerveket, azoknak minden elváltozását, még a legkisebbeket is. Bármilyen nagyságú mikroszkopikus elemzést tud adni egyetlen sejtről vagy annak sejtmagjáról. Követni tudja a sejtek vagy bacilusok szaporodását,mozgását,így hihetetlenül pontos diagnosztizálást képes végezni perceken belül. Tévedni nem tud, mivel ugyanúgy látja, mintha a két fizikai szemével nézné. Fénykép alapján vagy az illető személyi adatainak ismeretében bármely távolságból képes diagnosztizálni. Követni tudja a gondolatok irányát, látja azt, akire mi gondolunk.

- Élő kapcsolatot tud teremteni a szellemvilággal, kommunikálni képes velük. A kommunikáció gondolati képekkel történik. Kivételes esetben isteni személyekkel is kapcsolatba kerülhet."Beszélhet" a fák vagy az állatok lelkével, a bennünket körülvevő szellemvilággal, belső vezetőinkkel, védőangyalainkkal.

-"Oda utazik" a világon ahova szeretne. Ha a Mars vagy a a Hold felszínét akarja látni, akkor látja, vagy akár a Föld belsejébe tekinthet.

- Információt kérhet az AKAHSA krónikából a messzi múlttal, jelennel vagy a jövővel kapcsolatban. Kérhet szellemgyógyászokat segítségül, vagy gyógyító tanácsokat.

A harmadik szem , egy röntgen és egy elektronmikroszkóp, valamint egy információs adó és vevő készülék együtteséhez hasonlítható. De csak hasonlítható, mert a legfejlettebb földi csúcstechnikánkat is messze felül múló energia szervünk. 

A távolbalátás alapja a kozmikus "látóagyhoz" való csatlakozás. Ez a kozmikus isteni látóagy hasonlítható egy rendkívüli fejlettségû központi mûholdhoz, amely a világon mindent érzékel, és minden létezővel kapcsolatban van. 

Ez a látóagyat a harmadik szem látók egy kettős piramisnak érzékelik. A távinformáció ezen keresztül érkezik és továbbítódik. 

A kommunikáció mindig színes képekben történik. A harmadik szem bioenergiával illetve az ehhez hasonló szféraenergiával mûködik A röntgenezéshez hasonlóan a harmadik szem látás nagyon erős energia-koncentrációt igényel. 

Azt, hogy milyen erős koncentrációra van szükség jól bizonyítja az, hogy a szféraenergia nélkül "nézők" tíz perc alatt lemerítik az egész bioenergia tartalékukat. a harmadik szem a szellemlények általános kommunikációs szeme. 

A szellemlények kommunikációjának alapja a harmadik szem látáson keresztül küldött gondolati képek cseréje. 

A harmadik szem látás nem mese és misztikum, hanem szellemlényi valóságunk része. Azt is jelzi, hogy milyen szabadság és lehetőség vár ránk a szellemvilágban, ha az oda feljutást kiérdemeljük. Aki nem találkozott ezen képességgel annak első hallásra ma még hihetetlen, de létezését, csodás valóságát kézzelfoghatóan bizonyítani lehet.

elfelejtettem kötni..

Istenemre,nem gondoltam volna,hogy el lehet felejteni sapkát kötni:D

ha utánaszámolok,tényleg kb 15 éve nem kötöttem,de amikor most belekezdtem,olyan egyértelműnek tűnt az egész..

kétszer ugyan visszabontottam,mert nem találtam el szonjuska fejméretét,de aztán ment,mint a karikacsapás..

a befejezésnél akadtam el..

nem emlékeztem,milyen módszerrel lesz egyszercsak vége egy sapkának..

amivel először próbálkoztam(a végén összehúzva a szemeket),arra ancsa azt mondta az összevarrás után,olyan,mint egy karfiol..

hátfasza..

este már álmos fejjel visszabontottam a fél sapkát,pedig már akkor is csak résen láttam kifelé(ez a hajnali begyújtás leamortizál)..

a b terv már kicsit jobban sikerült(minden tizedik szemet fogyasztottam),de a végén mégsem akart elfogyni a sapka..

anna akkor már visongott ott mellettem,hogy most a karfiol után kötök majd egy csúcsos manósapkát is?

akkor berágtam,és gyorsan lefogyasztottam a maradék szemeket is kettesével..

ez még mindig nem az igazi,de már sokkal jobb..

most olyan,mint egy csövessapka(az a túllógós buggyos fazon),végén egy karfiollal:D

mivel akkor már nagyon fáradt voltam,összevarrtam,lesz ami lesz..

hiába keresgéltem valami sapkaleírást,egy darab kötősújságom került csak elő a rendezkedés után..

hogyan vagyok képes elveszíteni egy kötegnyi újságot egy kicsi házban?

magam sem értem..

szonjuskának mondtam,majd kötök másikat,ha rámvirrad a reggel..

de meg sem várta,hogy megkössem rá a cicafüleket,vagy kitaláljak végre egy működő sapkafazont,felvette úgy melegében,abban billegett iskolába..

(végülis tényleg nem lett nagyon gáz,és ez a megbuggyantott fazon most tarol a zsengéknél)..

régebben annyit kötöttem,hogy már mindenki unta körülöttem..

ennyi év kihagyás után kicsit furcsa..

benne van a kezemben a rutin,de néhány dolog egyszerűen törlődött..

ha most mindenkinek megkötöm a megrendeléseit(az összes lánygyermekem sapkákat szeretne..ilyet olyat..),akkor biztosan visszarázódom..

karfiolt legalábbis már profin kötök:)

molyember próféciák..

namivel régen volt filmajánló,és erről beszélgettem ma K-val,így hadd mutassak most meg egy nagyon fontos filmet..

megszólít az éjszaka címen futott nálunk..(the mothman prophecies)...

szereposztás okán(richard gere) akár lehetne szimpla 'hálivúdi'produkció is..

mégsem az..

ha nem láttam eddig húszszor,egyszer sem..

és még mindig kiráz a hideg,ha csak beszélek is róla..

zseniális..

mint film is..

hangulatában...komor színeiben..és drámai zenéjében is..

ha nem tartanám igaznak,akkor is kifeküdnék tőle..

a molyember jelenség egy meglehetősen riasztó dolog lehet azoknak,akik részesei a találkozásnak..

mert ezek a féllények bizony nem a kedves fajtához tartoznak..

segíteni akarnak ugyan nekünk..embereknek..figyelmeztetni minket..

csak valahogy a módszer nem túl emberbarát..

súlyos emberáldozatokat kívánó nagy katasztrófák előtt tűnnek fel..

és igyekeznek figyelmeztetni a várható veszélyre..

ez a film konkrét eseményekre épít..

amerikában 1966 és 1967 között egy Point Pleasant nevű kisvárosban több alkalommal is látni véltek egy titokzatos repülő lényt vörösen lángoló szemekkel, amelyet később már Molyember néven emlegettek..

többször is kontaktusba keveredett az emberekkel, többnyire ijesztgette őket, akik félelmükben a rendőrséghez fordultak..

ez a mítosz rövid élettartama ellenére óriási utat járt be a tengerentúlon, a „rajongók” egyre színesebb történetekkel fordultak az illetékesekhez a titokzatos lénnyel kapcsolatban..

vannak, akik szerint földönkívüli, aki képes előre megjósolni a jövőt, mások szerint félig emberről, félig molylepkéről van szó, aki 3 méternél is magasabb, repül és vörösen izzó szemei megbabonázzák az embereket..

namost,aki igazán fogékony a nemlátható világra,az pontosan tudja,hogy sokkal de sokkal többfajta lény vesz minket körül,mint amit elménk elképzelni bír..

az anyagi síkon nem mindig öltenek ugyan testet ezek a lények,mégis léteznek..

az,hogy ezek a molyemberek kontaktust keresnek az emberekkel,ez mindenképpen segítőszándékra vall..

valószínű,hogy sokaknál kiviszem a biztosítékot azzal,ha azt mondom,hogy számomra az ilyen teremtmények igenis valóságosak..

igen..sokkal könnyebb legyinteni erre az egészre..

hiszen az angyalok és mágusok is csak egy mesekönyv színes díszletei(igen sok embernél)..

minden és mindenki,ami/aki nem kézzelfogható,az csak fantazmagória(innen is tiszteltetem a szkeptikusokat)..

és ez most pont nem az a hely,ahol erről mesélni fogok..

de egyet leszögezhetek,hogy tapasztalatból mondom ezt..

igen...vannak mesék égen és földön..

igen..vannak olyanok,amik nem többek ennél..

és vannak olyan mesék,amik bizony valóságosak..

kényeztet az élet..

giccsbe hajló bejegyzés következik..

én szóltam..

van ugyanis nekünk ez a szerteszét életünk..

ahol minden úgy ki van centizve,hogy csak na..

és ennek a közepén én mégiscsak cukormázba forgatva érzem magam..

ahol igenis előfordul,hogy 200 forint sincs a pénztárcámban,és aztán valahogy mégiscsak megvagyunk..

mert ahogy körülnézek a házban a mindenjókon,mást sem látok,csak a felénk áradó kedvességet és törődést..(nyál indul..én szóltam:))

mert nahát...itt egy kosár alma,ott egy kosár birsalma,nini ott a mama málszaszörpje(az aztán nagyon nyami)..roskadásig tele gyümölccsel asztal és kamra..

levendulacsokrok és 'énmárnemhordomdeszép' ruhák kupacokban innen-onnan,amikben a lányok dőzsölnek..

annyi színes fonal és kötött kardigán,hogy azokat lefejtve évekig lesz miből kötnöm..

nem győzöm kapkodni a fejem,mert csak áramlanak az életünkbe az ajándékok..

(kérni sem kell..nem is tenném..előbb harapnám le a nyelvem)..

egészen egyszerűen csak feladtam a görcsösséget(kösz Cs. a tanácsot),és félretettem a nyűglődést..

lesz ami lesz alapon kitártam ajtót ablakot..

és működik:)

tegnap visszajelzést kaptam a homoktövises krémemről is,és akinek készítettem,nagyon meg van vele elégedve..

hájjal kenegettek..naná..

ő a tesztközönség,és mivel ilyen jól debütált a krém,feltétlenül nagyobb termésre kell törekednem jövőre(éreztem én,mikor kevertem be,hogy olyan az illata,mint egy ínycsiklandó gyümölcslének)..

a fűszernövények utolsó nagy szürete is most zajlott,ami még levél száron maradt,azt mind letépkedtem,és megszárítom őket télire..

szonjuska húzza az orrát,nincs kibékülve az oreganóval,de szerintem csak ilyen nagy mennyiségben húzós kicsit az illata,ahogy ott szárad a konyhában..

az is a hosszútávú tervek között szerepel,hogy még sokkal sokkal több fajta gyógy-és fűszernövényt telepítsünk..

titkos vágyam,hogy amit csak lehet,a kertből szüretelhessek..

ma nagyon büszke voltam magamra,mert már 5-kor felkeltem,hogy mire a lányok ébrednek,meleg legyen a ház..

na azért ezt sosem gondoltam volna,hogy én még élvezni is fogom egyszer a hajnali begyújtást..

mikor szonjuska lebotorkált a reggelihez,én már ott ültem a pattogó tűz mellett,és kötöttem a cicasapkáját(igenigen..végre)..

naszóval az ilyeneknél érzem azt,hogy húúú,de porcukros:)

talán,ha másnál olvasnám,elrontanám vele a gyomrom..

de hát mit tegyek..

ilyen szirupos mostanában az életem..:D

fikusz hadművelet..

rájöttem,hogy iszonyat erős vagyok,ha akarom:)

hetek óta küzdünk ancsával a fikuszon..

mindig mondtam..be kellene végre hozni..megfázik szegény..

állandóan hümmögés volt a válasz..

majd..ezt hallom már mióta..

tudom én,hogy arra ment ki a játék,hátha mégsem ragaszkodom hozzá annyira..

pedig de..

tegnap,mikor mentem hazafelé este,és csípte a hideg az arcomat..tudtam,hogy eljött az utolsó utáni pillanat..a fa pedig költözik..

mikor újra szóbahoztam,hogy ma van az az este..és újra csak hümmögött..

na akkor gurult el a gyógyszerem..

dúlt vadmalacként rontottam ki a tornácra,és beráncigáltam a fát(szonjuska igyekezett úgy tenni,mint aki segít)..

akkora cserepe van,hogy el se akard képzelni..

akkor már ancsa is ott repkedett körülöttünk,ő kapkodta a zuhanó tereptárgyakat..

mert olyan tempóval húztam azt az óriási növényt,hogy mindent sodortunk magunkkal..

az igazság az,ha felbasszák az agyam,akkor olyan erő szabadul fel belőlem,hogy szanaszét tudnék tépni bárkit..

nahát a végeredmény az,hogy a fa a helyére került(háromszoros hurrá az erőművésznek)..

be kell látnom,tényleg igazuk van a lányoknak,hogy a fa túlméretes..hozzánk..

egy óriási kétszárnyú ablak előtt áll..nahát egy csipetnyi fény sem jön be rajta,mert a fikusz fullban kitakarja..

iszonyat módon megemberesedett kint nyáron..

telis tele van új hajtásokkal és levelekkel..

gyönyörű...na:)

átgondolva a helyzetet(és látva,milyen őserdő lett a nappaliból),azt a könnyelmű igéretet tettem,hogy tavasszal engedem,hogy megmetsszék..

nem én..én az ilyesmit látni sem bírom:D

10 centis kis vacak volt,mikor nagymamámtól kaptam valamikor ezer éve gyerekkoromban..

sok költözést és vihart kibírt már ez a fa..

legutóbb úgy került vissza hozzám a beköltözéskor,hogy alig volt rajta pár levél..csak nem fogom most meggyilkolni,mikor végre teljes pompájában virít?

tudom,háborodottnak tűnhetek,hogy így kötődöm a növényekhez..

de számomra ők egyenrangú élőlények..

és amíg másnak sem vágom le kezétlábát,mert kilóg a házból,addig őt sem fogom megcsonkítani..

majd megmetszi valaki más..

amikor én nem vagyok otthon..

normális-e vagyok?:D

emlékeim..

a reggel már olyan csikorogva érkezett,hogy az álmos letámolygás után be is kellett fűtenem a kandallóba(az alapfűtést minimumra tekertük)..

ezzel mondjuk nem számoltam,hogy az esti meleg után reggelre már lehűl a ház..

és nem tudom,ki hogyan van vele,de én hajnali fél 6-kor még nem igazán vagyok magamnál..

néha a villanykapcsolót sem találom,és időbe telik,mire felfogom,miket kéne tennem,és milyen sorrendben..

ilyen állapotomban előadni a kiscserkészt,és profi kis piramist építeni papírból és gyújtósból..

jézusereje..

háromszor omlott össze,mire felébredtek az agysejtjeim,és sikerült begyújtanom..

mondjuk 5 perc alatt lett olyan meleg,hogy hámozhattam le magamról a nagykabátot(na jó nemis..de majdnem)...

nagymamám konyhájában éreztem magam,ahol minden reggel a kakaómat szürcsölve lóbáltam a lában a hokedlin,miközben nagypapám megrakta a kiskályhát..

nagyon szerettem a nagyszüleimnél lenni,akik hiába éltek újpesten,teljesen átmentették falusi életmódjukat..

azt gondolom,így visszagondolva a gyerekkoromra,és azokra az évekre,amit huszonévesen velük töltöttem,hogy tőlük tanultam legtöbbet..

hogy mindazt,amit a városi lét kilúgozott belőlünk,azt vegytisztán megkaptam tőlük..

az évszakok ritmusát..

azt a nyugalmat,amivel mindent fogadtak..

azt a természetességet,ahogyan pergették a napokat a maguk rendje szerint..

csodálattal töltött el,hogy a létezést lehet káosz nélkül is csinálni..

(a pesti létnek ez a legrosszabb része..az állandó zaklatott rohanás)..

csak zsenge voltam..huszonéves,mikor odaköltöztem hozzájuk egy külön kis lakásba..(első önálló életem)..

az eszetlen pörgésből(épp a tévénél dolgoztam akkor) hirtelen beleestem ebbe a nyugalomba..

ebbe az ősi ritmusba..

a tavaszi nagytakarítás új értelmet nyert számomra(ilyet életemben nem láttam,hogy MINDENT kivittek a napra lemosni),és nagy meszelést csaptak..

megvolt a nagymosás napja is..

amikor mindig bableves volt mákos tésztával..

és automata mosógép nélkül,azzal a tárcsás géppel és a centrifugával nagymamám szinte egész nap mosott..

a kertben kifeszített köteleken annyi ruha és ágynemű száradt,hogy csak derékszögben lehetett közlekedni..

valamikor akkor szerettem én bele a napon száradó frissen mosott vászon illatába..

az a fajta mosás a közelében sem jár annak,amit most mosásnak hívunk..

ugyanilyen emlék számomra a befőzés időszaka is..

ahogy tavasszal eljött a nagytakarítás-meszelés ideje,ugyanúgy eljött minden évben a betakarítás,feldolgozás ideje is..

amikor ahová csak néztem,mindenhol rotyogott valami,tele volt a ház befőttesüvegekkel,és minden fotelben pihent néhány üveg a dunyha alatt..

olyan illatok töltötték be a kertet,hogy bele tudtam volna harapni..

a vasárnapi ebédekről pedig ódákat tudnék zengeni..

azóta tudom,hogy hogyan kell óvatosan gyöngyöznie a húslevesnek főzés közben,és milyen íze van,ha házi tészta kerül bele..

nagymamám sosem vett bolti tésztát..

mindig előre meggyúrt minden fajtából egy nagyobb adagot,fehér vásznon megszárította,és selyempapírral bélelt papírdobozban betette a hideg kamrába..

nagypapám mindig nagy türelemmel tanítgatott,hogyan kell a szőlő hónaljhajtásait tördelni,és hogyan kell rózsát szemezni..

mindig kaptam a veteményesben egy kis részt,ahol én gazdálkodhattam..

ott megtanulhattam,hogy az ültetésnél nem ér véget a kertészkedés..

a növények lelkét akkor ismertem meg igazán..

sosem felejtem el,hogy mikor este lefeküdtem nyitott ablaknál,szinte dőlt be a liliom és rózsaillat..

tele volt az előkert virágokkal,és azóta is azokra az illatokra vágyom..

sok sok dolgot tanultam tőlük,amik számukra teljesen természetesek voltak..

ők így..ebben a rutinban élték le az egész életüket..

nekem pesti lányként ezek újak és ismeretlenek voltak..

mikor elmentek ebből a világból,mindezt itthagyták rám örökségbe..

az élet ritmusát és szeretetét..

és meg kell súgnom,többet tanultam tőlük a világról,mint bárki mástól életemben..

pedig ők nem is tettek mást..csak éltek..

tisztán és ösztönösen..

ahogy ma már nagyon kevesen..

Isten áldja őket ezért,és mindazért amit tőlük kaptam..

őszi színekben..

 na pont ezt az időt szeretem nagyon..

ezerrel süt a nap,és játszik a fény..

és végre vannak színek is..

megcsípte az esti hideg a leveleket,és őrült színorgiát rendeznek a fák..

aki kicsit is fogékony a színek iránt,annak az ősz igazi élvezet..

mert perszehogy..nyáron is őrjítő az a rengeteg szines virág..

de ami nekem ilyenkor felülmúlhatatlan,az a színharmónia..

hogy bárhová nézek,minden passzol mindenhez..

felragyogtatják egymást..

meleg tűzszínek a visszafogott földszínekkel valami hihetetlen harmóniában..

szépséges..

nagyon sokáig nem szerettem az őszt..

lehangolt,hogy búcsúznom kell a nyártól..

ahogy telnek rajtam az évek,már máshogy gondolom..

már meg tudom találni minden évszaknak a szépségét..

és,bár igazán tényleg csak a meleg hónapokban érzem komfortosan magam,azért a szemem ilyenkor kényeztet igazán..

színorgia a kedvenc színeimből(a házban is minden ilyen színben ragyog..meleg narancs a fő irányvonal)..

ilyenkor lehet igazán játszani a fényekkel is..

korán sötétedik,és felértékelődik egy gyertya vagy egy kandalló fénye..

lehet játszani a karácsonyi égősorokkal is,hiszen bárhová beletekerve iszonyat jó hangulatvilágításokat készíthetünk..

én speciel szeretem a házban is már jóval advent előtt kirakni az égőket..

a nagyra nőtt szobanövényekre tekerem,vagy az ablak mellé lógatom őket..

megszépítik a hosszú sötétséget..

persze szívem szerint a kertet is teleraknám égőkkel,de hát van,aminek az ésszerűség szab határt..

azért szépnek mégiscsak nagyon szép..

mindenkinek jó kuckózást a hosszú sötét estékre!

(és ismét a pinterest.com inspirált)