kerek ez így..

köszönöm szépen megvagyok,nemsokára operálnak..

az egészségemről ennyit,ne többet..

sokkal,de sokkal fontosabb szerintem,hogy tojásokat akasztottunk szonjával a kis körtefára a ház előtt..

hogy az asztalon mindig áll egy nagy csokor bimbós ág(most épp aranyvesszőcsokor)..

hogy ma reggelre kidugták a fejüket a kis fűszernövények az ablakban,amiket ancsa vetett el..(igenigen..együtt sipítoztunk az örömtől..közös öröm:D)

hogy ma megvettem az első csokor barkámat(nem az utolsó,az tutifix)..ott figyelnek a pici barkák a konyhában..a gyöngybarka a gyengém..

bonifác megkapta tavaszi frizuráját,és tök kopasz lett..

a koszos spániel mammutunk már kezd kutyaformát ölteni(ja..töltött zoknira hajaz leginkább:))

katus szülinapjára megkapta a rég áhított kis hörcsögét..

aki a szösz nevet kapta a keresztségben,és mindenki imádja..(főleg a cicáink:D)

szonjuska megkapta az első pöttyös labdáját ebben az idényben(na az sem az utolsó volt)..

és mivel épp betegeskedett,ezért vele aludt napokig..

elnevezte,és amikor leeresztett,temetést akart neki rendezni..

(aha..nyakigláb kamasz..

külsőre:D)

a veteményes is alakul,és a kert is kezd életre kelni..

a nárciszokon már bimbók,és én szurkolok,hogy lássam még kinyílni őket kórház előtt..

napok óta kint süttetem magam pokrócba bugyolálva a teraszon a függőszékben..

és hallgatom a csendet..

a TAVASZT..a nagybetűs életet..

akárhogy is..

kerek ez így..

utat a tavasznak..

nyígni nem fogok csakazértsem(mr kontraszttól lila és feldagadt kezem,standard hasfájásom és brutális náthám ellenére sem)..

NEM és nem panaszkodom..

viszont..

erről az egy napos tavaszról igenis meg szeretnék emlékezni..

merthogy mikor úgy döntöttem nemrég,hogy a házban levakarok minden karácsonyi dekorációt,és utat engedek a tavasznak..

na akkor lepett be mindent újra kint a hó..

szentségeltem kicsit ugyan,és roppant mulatságosnak találtam a kontrasztot,de akkor is folytattam a lepkék és mindenféle tavaszi huncutságok kipakolását..

a lányoknál bepróbálkoztam egy kis kézművesszakkörrel is,de 2-3 lepke után kifújt a lelkesedésük..

nahát majdcsak kivackolódnak egyszer a kamaszkorból..

ancsám mondjuk pezseg nagyon,veszettül gyűjti már a vetőmagokat,és állandóan azt tervezgeti,mit hová fog ültetni..

én az orchideáimat szaporítgatom,és állandóan áll a zuhanyzóban néhány éppen csöpögő frissenmosott szobanövény..

előkotortam a szekrényből a tavaszi színű(citrom-narancssárga+zsengezöld) tányérokat,bögréket..

a lányokon kitört a 'diétázzunk-fussunk-méregtelenítsünk-fogyjunk' őrület..

a kutyákból csomókban hullik a szőr(grrrrr..),és a macskáink is egyre többet dugják ki az orrukat a házból..

rajtam egyértelműen kitört a tavaszi nagytakarítási mánia,és mindent szeretnék begyömöszölni a mosógépbe,ami csak mozdítható..

állandóan sarkig tárom az ablakokat,megfagyasztva ezzel mindenkit(majd jól benáthásítva magam is)..

de az  orromra nőtt zsebkendővel is csak azt mondhatom..

a tavaszt imádom a legjobban..

imádom a tavaszt..

nyígni nem fogok csakazértsem(mr kontraszttól lila és feldagadt kezem,standard hasfájásom és brutális náthám ellenére sem)..

NEM és nem panaszkodom..

viszont..

erről az egy napos tavaszról igenis meg szeretnék emlékezni..

merthogy mikor úgy döntöttem nemrég,hogy a házban levakarok minden karácsonyi dekorációt,és utat engedek a tavasznak..

na akkor lepett be mindent újra kint a hó..

szentségeltem kicsit ugyan,és roppant mulatságosnak találtam a kontrasztot,de akkor is folytattam a lepkék és mindenféle tavaszi huncutságok kipakolását..

a lányoknál bepróbálkoztam egy kis kézművesszakkörrel is,de 2-3 lepke után kifújt a lelkesedésük..

nahát majdcsak kivackolódnak egyszer a kamaszkorból..

ancsám mondjuk pezseg nagyon,veszettül gyűjti már a vetőmagokat,és állandóan azt tervezgeti,mit hová fog ültetni..

én az orchideáimat szaporítgatom,és állandóan áll a zuhanyzóban néhány éppen csöpögő frissenmosott szobanövény..

előkotortam a szekrényből a tavaszi színű(citrom-narancssárga+zsengezöld) tányérokat,bögréket..

a lányokon kitört a 'diétázzunk-fussunk-méregtelenítsünk-fogyjunk' őrület..

a kutyákból csomókban hullik a szőr(grrrrr..),és a macskáink is egyre többet dugják ki az orrukat a házból..

rajtam egyértelműen kitört a tavaszi nagytakarítási mánia,és mindent szeretnék begyömöszölni a mosógépbe,ami csak mozdítható..

állandóan sarkig tárom az ablakokat,megfagyasztva ezzel mindenkit(majd jól benáthásítva magam is)..

de az  orromra nőtt zsebkendővel is csak azt mondhatom..

a tavaszt imádom a legjobban..

vajon mire emlékeznek majd?

vajon mire emlékeznek majd a lányok,ha egyszer nem leszek?

ilyen felettébb szomorú gondolatok forognak a fejemben mostanában..

(NEMNEM..nem halni készülök így betegségem okán..csak úgy megtalált ez a gondolat..)

hiszen a blogom,a régi naplóim nem olvassák,így a fejemben,szívemben zajló folyamatok csak szűrve érkeznek el hozzájuk..

szándékosan nem is öntöm a nyakukba a nyűgjeim,problémáim..

hiszen segíteni úgysem tudnának rajtuk,és én egy percet sem szeretnék elvenni a gondtalan gyerekkorukból..

varázslótanoncként bűvészkedem a semmivel,hogy ne tűnjön fel nekik a pénztelenségem,és ne legyen üres a hűtő és a kamra..

bevásárláskor óvatosan egyensúlyozok a fillérekkel,hogy fenntartható legyen egy emberhez méltó életmód..

igenis nagy bóknak könyvelem el,hogy nekik alig tűnik az fel,hogy milyen helyzetben vagyunk(az elmünél egyre csak halmozódó tartozásom sem az ő batyujuk..)

azt gondolom erről,hogy sokkal sokkal fontosabb,hogy olyan dolgokat beszéljek meg velük,amik építik a lelküket,és nem rombolják..

(bár kata szelidítése még folyamatban,de már néha hajlandó velem beszélgetésfélét produkálni..)

tegnap már meg is fogta a fájós hasamat..nem hittem a szememnek..

(bár szerintem inkább csak tudományos érdeklődésből:D)

szonjuskám még mindig az a bújós kisbaba,akire rátör a szeretetroham,ha teher már neki a kötelező kamasznyegleség..

mellém ül..átölel,és beleszuszog a nyakamba..'milyen finom illatod van mami..olyan mamiillat..öblítő és valami illatszer..'

drága kicsi babám.. 

ancsám pedig mindenért halálra aggódja magát(nem véletlen,hogy szűrök minden információt)..

és ha nagyritkán otthon van,akkor biztos,hogy lesi minden mozdulatom..

rutinosan hagyja,hogy átöleljem,és összepuszilgassam(tudja,hogy hamarabb szabadul)..

csak 'timotizik' közben ezerrel..

(ez egy belsőhasználatú családi kifejezés..timothy nevű cicám után,mert a cicák nyomják el magukat két mellső lábbal,ha felveszed őket szeretgetni,ők pedig nem akarják)..

talán ő ismer legjobban,hiszen vele mindent,de mindent megbeszélhetek..

nem tudom,hogy mennyire emlékeznek majd azokra az édeni évekre ott a régi házban,mikor együtt sütöttünk,főztünk..

mikor ott ültek lisztes orral a kis műanyag asztaluk mellett,és mindenből kértek,amit én kevergettem,kavargattam..

nem tudom,hogy emlékeznek-e majd azokra az önfeledt évekre,mikor főállású anya lehettem,és ők voltak minden percem és minden gondolatom..

vajon az a fészekmeleg,amiben felnőhettek,ad-e majd elég erőt nekik a felnőtt életükhöz?

vajon mennyire vésnek majd erős árkokat bennük ezek a nehéz évek?

(szeretném hinni,hogy jól párnázom körülöttük az éles sarkokat..)

nem tudom,hogy mi az,amire emlékeznek majd belőlem,de azt hiszem,hogy arra biztosan,hogy mennyire nagyon szerettem/szeretem őket..

növekvő fájdalom..

gyanítom,hogy nemsokára vége lesz mindennek,de most nem annyira akarok beletörődni ebbe a helyzetbe..

Cs.szerint símuljak bele a fájdalomba,adjam át magam neki..

nahát ez az,ami nem megy..

harcolok ellene ezerrel..

már a sokadik gyógyszer sem ér semmit..

bár annak igazán örülhetek,hogy a délelőttjeim még normálisnak mondhatóak..

akkor persze a házimunkának esem neki(SENKI nem tud úgy mosni és teregetni,ahogy én szeretem..igenigen..agybaj..mondom én régóta)..

időnként azért főznöm is illik ennyi éhes száj mellett..

és akkor jön a délután(amit még műtétig a boltban töltök)..

és kezd a fájdalom felkúszni bennem..

két napja már a hidegrázás is meglepett(gondolom hőemelkedés)..

na és ilyenkor aztán már hiába veszek be bármit..

ilyenkor már csak az estét várom,hogy lefekhessek végre,és mindez elmúljon..

hogy aztán reggel tünet nélkül felébredve kezdjem megint a szöszmötölést..

nemszeretemezt..

ancsám és szonja a sírba kerget napok óta,mert rosszul alszanak,rosszakat álmodnak..

(ancsám mellém is költözik a nagy ágyba a macijával,ha itthon alszik:D)..

azt állítják mindketten,hogy szellem van a házban..

na ezen elhűltem kicsit,mert mindketten elég erősen tagadják,hogy hinnének az én 'hókuszpókusz' világomban..

és én bár masszívan hiszek is,és tapasztaltam is már nem egy szellem jelenlétét a régi házunkban..

most egyáltalán nem érzékelek semmit..

úgyhogy vagy engem békén hagynak,vagy a lányoknak ártott meg a sok szelleműzős film,amit néztek..

nagymamám mondaná erre,hogy 'na ez hiányzott még,meg egy púp a hátamra'..

minden rendben lesz..

sok dologra ráébresztett a betegség/fájdalom..

először is arra,hogy mennyire nem is becsültem azokat a pillanatokat,napokat,amiket nem gyűrt rongyossá a fájdalom..

és amikor a sokadik féle fájdalomcsillapító egyszercsak hat,akkor ismerem fel,hogy milyen felemelő érzés fájdalom nélkül létezni..

ancsa azt mondta,egészen más az arcom,mióta hat a gyógyszer..

naigen..ráncos citrommá vált az arcom,és ijesztő fekete karikák költöztek a szemem alá mostanában..

a másik ráébredésem pedig az,hogy mikor az elmúlás fátylát eresztik a szemem elé,akkor milyen metamorfózison megyek át..

szépen sorban átesem a fázisokon én is(hányszor,de hányszor néztem végig az all that jazz-ben szívszorongva)..

és összekaparva magamban minden energiát,most arra összpontosítok,hogy MINDEN RENDBEN LESZ..

hogy bárki bármit mond,bármilyenek legyenek is majd a vizsgálati eredmények,én sziklaszilárdan hiszem,hogy meggyógyulok..

amit meg kell tanulnom ebből a dologból,azt megtanulom(igenigen..nem szabad utolsó helyre sorolnom magam semmikor,és nem szabad felelőtlenül túlterhelni magam,és szétosztogatni az erőmet..)

megtanulom elengedni a félelmeimet is az anyagi helyzetünk katasztrofális helyzete miatt(na ez még folyamatban)..

mindennapi mantrám,hogy ERŐS VAGYOK,ÉS EGÉSZSÉGES

és az,hogy MINDENRE,AMIRE SZÜKSÉGES,MEGLESZ A PÉNZÜNK..

a hitem határtalan,és semmi kétségem sincs afelől,hogy a tavaszi napfény már egy új, tapasztalatokkal bölcsebbé vált énemet találja itt..

innen szép nyerni..

a műtét előtti kivizsgáláson túlestem tegnap(a laboreredmények ügyében behúzott nyakkal remélem a legjobbakat..NEM lesznek rákra utaló jelek..nem..nem..)

de az mr-re még várni kell majdnem 2 hetet,ami azért nem lesz egyszerű..

egyrészt azért,mert attól függ majdnem minden,másrészt pedig azért,mert a fájdalmaim az utóbbi napokban már az elviselhetetlenségig fokozódtak..

fájdalomcsillapítókkal bírom már csak végigélni a napokat,és a tyúkokkal megyek aludni,mert amíg alszom,legalább addig nem fáj..

természetesen így most a masszírozásoknak is annyi,hiszen erőm a mínusz felé tendál..

ez erősen érződik már most is a családi költségvetésen,de abba bele sem merek gondolni,hová fog ez fokozódni,mire felgyógyulok..

(innen is csókoltatnám azok seggét tisztelettel,akiknek hivatali kötelessége lenne behajtani az exemen a gyerektartást..)

na ilyenkor szoktamvolt mondani,hogy innen szép nyerni..

és mivel az eddigi életemben nem egyszer megmutattam már,hogy a legnagyobb mínuszból is fel tudok állni,hát ezt most sem tervezem másként..