életjel..

nem nagyon szeretnék magyarázkodni,mindenesetre köszönöm,hogy hiányoltatok..
nyáron elfüstölt a laptoptöltőm,és azóta kölcsöngépen éldegélek,de ez inkább csak a lustasági faktor..
sokkal inkább az ösztönzött hallgatásra,hogy minden túl sok és túl nehéz..
panaszkodni nem szeretek,sok boldog pillanatom pedig nincs mostanában..
de a lényeg,hogy semmi irdatlan komoly baj nincs a háttérben,és ez maradjon is így..
a többivel pedig majd megbirkózom..

ami jó hírnek tekinthető,hogy szeptembertől már két bölcsész hallgató leányzóm is van,Katust is felvették a nederlandisztikára államira,és Szonjuska is most készül nyelvvizsgára angolból,amit pedig sosem tanult,egyszerűen csak tud..
honnan van ezeknek a lányoknak ilyen elképesztő nyelvérzéke nem tudom,de én kamaszként biztosan nem beszéltem 3 nyelven,ahogy ők teszik..(nyilván most sem,és ennek erősen érzem is a hiányát)..
anyai büszkeségem azért sok mindenen átsegít,ezt be kell vallanom..
kapaszkodó a nehezekhez,hogy az ő életük talán könnyebben siklik majd,mint az enyém..
pontosan tudom,hogy az elém gördített akadályoknak is céljuk és értelmük van,csak sajnos én a fájdalmakat benyelő,és nem a kibeszélő fajtába tartozom(remek betegség generátor)..
a nehézségek utat nyitottak nekem a tanuláshoz,és több füzetnyit teleírtam mostanában gyógyítós csudaságokkal,amiknek nyilván hasznát veszem majd,amikor itt lesz az ideje..
érdekes,de az olvasás és tanulás gyerekkorom óta a legbiztosabb menedékeim..
hosszú hallgatásaim legjobb barátai,és aranytartalékok minden eljövendő életszakaszra..
a bánat így lesz egyben a töltekezés eszköze,és talaj valami új sarjadásához..
ezért fogadom a sorsom felemelt fejjel mindig,mert tudom,hogy semmi rossz nem cél nélküli..

megrögzött kis szokásaim..

talán a korral jár,talán mindig is ilyen voltam,de vannak szokásaim,amiken nem változtatok,és jól is esnek a megszokott mozdulatok..
szeretem a gyufa sercenését és illatát,pedig használhatnék öngyújtót is,mégsem teszem..
ugyanígy ragaszkodom ahhoz,hogy a meggyújtott gyufával a gyertya lángját ébresszem..
nem szívlelem a teamécseseket..bár a mécsestartók többségéhez az szükséges,mégis szinte mindig gyertyáért nyúl a kezem..
már észre sem veszem,hogy a kenyér talpára keresztet vetek megszegése előtt,ahogy gyerekkoromban láttam nagyszüleimnél..
ahogy megsimítom a fehér vásznat a kelt tészta tetején,az is nagymamám mozdulata..
a fohász is az övé,amivel minden házimunkámba belekezdek. 'Isten áldásával'..
épp úgy beszélgetek a virágaimmal,ahogyan nagypapámtól láttam,és az ő világgal megbékélt szeme kékje ragyog az én arcomban is..
ő tanított meg az imádott rózsáin a szemzésre,és minden,amit a kertről,virágokról tudok,azt tőle tanultam..
azt,hogy a dolgoknak rendje és ideje van,és ezek a keretek teszik olyan simán gördülővé a napokat..
ezek hozzák el a nyugodt,mély alvás örömét,egy hasznos munkával eltöltött nap után..
szüleink túlhajszolt generációjában lefoszlottak ezek a rituálék,de érzékeny gyerekként mély lenyomatokat hagytak bennem a vidéki rokonoknál,és nagyszüleimnél töltött nyarak..
pesti gyerekként akkor még csak az állatbolondériám miatt imádtam falun nyaralni,és nem sejtettem,hogy életre szóló elkötelezettséget kaptam,és olthatatlan vágyat arra,hogy így..ilyen módon éljek majd,ha megtehetem..
a fiatalkori nyüzsgés,zsizsegés csak rövid időre tudott megszédíteni,de amint lecsendesedtem,máris erősen vágyódtam a vidéki életforma után..
a túlhajszoltság ugyan megakadályoz most,hogy abban a ritmusban létezzek,amiben szeretnék,de igyekszem lefékezni a rohanó napokat,és megtalálni mindegyikben a szépet..
a legnagyobb vágyam,hogy nagyszüleim tempójában élhessek,és újra érezhessem azt a mélységes nyugalmat,amit ott éreztem esténként a nagy dunyha alatt..

más értékrend..

az elmúlt hetekben nagy léptekkel haladtunk előre anyukám lakásával is,és a pici házunk újítgatásával is..
persze rengeteg munka van még hátra..
beépítésre kerül egy tetőablak,mert a padlásra felhordott irdatlan mennyiségű holmi nem tud szellőzni az ezer fokban,mosdó és csaptelep csere kipipálva,a felső kis mosdóhelységben így már csak lakkozás kell,és egy helységet kipipáltunk..
a többihez még hozzá sem fogtunk,mert mindig szanaszét vannak a lányok(hálistennek),így biztosan elszöszmötölünk a munkákkal őszig,de sebaj..
6 éve költöztünk be,és ennyi idő alatt minden nagyon leamortizálódott..(bár tisztában vagyok vele,hogy olyan nincs,hogy végeztünk..mert amint befejeztük,kezdhetjük újra)..
a családi ház örömei..
milyen szerencsések vagyunk,hogy ilyen gondjaink vannak..

most már ugyan mindenki jól van,de az elmúlt heti otthonnyaralásomnak volt olyan pontja,amikor egyszerre volt nálunk található egy hasműtétes spániel vicces pizsamában,két golyótlanított alélt yin-yang kandúrcica,és ancsa szájsebészeti műtéteken átesett párja..így amikor a leukózisos cicával kellett orvoshoz rohanni,már csak rezignáltan húztunk egy újabb vonalat a kórházi mappában..
de ezennel remélem letudtuk az orvosi köröket egy időre..

a zuhany alatt néha azt vizionálom,hogy valamely wellness csodában tartózkodom épp(az az én nagy szenvedélyem),de aztán bilibe lóg a kezem,és örülök neki,ha majd egy óccó gumimedence bekerül esetleg a kertbe,ha már szétfőtt a fejünk..
egyébként ezek ellenére kicsit sem vagyok elégedetlen,hiszen van,akinek kertje sincs,és egyébként is úgy gondolom,hogy a meglévőből kell a legtöbbet kihozni..
a régi életünkben,a régi házban volt csilivili úszómedence,de tudok úgy tekinteni a régi úriasszony életemre,hogy örülök neki,hogy elmúlt..
ha egy lavór szarban ülsz,hiába van a fejeden koronaékszer..
ez a kis piánós,lecsendesült új életem sokkal jobban passzol hozzám,és nem bánom,hogy tíz körömmel kell összekaparnom a rávalót..
valahogy mégis minden igazabb és valódibb..

lehetett volna hosszabb..

vagyok,már újra munkarobot üzemmódban,így persze csak pár szóra jut most iő(hosszabb írással még lógok),de oda se neki,mert a szabim alatt is kb 5 percig pihentem..tyuhaj..

nem baj..
legalább a lányoknak van életük..
ez is valami:))

majdnem pihenés..

sűrű napokat zártunk,és még hol a vége..
túl érettségin,évzárón most még az egyetemi ponthatárokon izgulhatunk,de legalább ezerrel beköszöntött a szünidő még a már egyetemista annamucinak is,aki úgy túlvállalta magát különmunkákkal,hogy sírva vágott neki a nem létező pihenésének..
komolyan nem tudom,hogy mikor pörgött fel ennyire az idő,mert én is azt veszem észre,hogy sokkal sokkal kevesebb idő jut mindenre,mint tavaly ilyenkor..
rohan minden perc,minden nap,és úgy kell erőszakkal kiszakítani egy kis pihenést mindannyiunknak..
ugyan majd mindennap elmondom magamnak,és a lányoknak is,hogy lassítani kell,fékezni,mert nem lesz jó vége,befigyel így a betegség..
nehéz..komolyan mondom,úgy kell behúzni a kéziféket,hogy közben sikítva rohannak mellettünk az elvárások..
nem szeretem ezt a felgyorsult világot,szeretnék szöszmötölősebb életet,nyugodtabb perceket..

az állatkákkal is rengeteg teendő van mostanában,mert esedékes lett az újabb bolhairtó csepp mindenkinek,a féreghajtás,és állandó lakosok lettünk az állatorvosi rendelőben is..
a legöregebb matyi cicánkról derült ki,hogy leukózisos..

közben ivartalanításon esett át a spancilányunk,aki most rózsaszín pizsamában flangál(egy kövér hengerszafaládé :D)..
és persze most kihasználja,hogy mindenki sajnálja és kényezteti...drámai alkat,mint minden spániel..
bolond kis csillámpónim <3

jövő héten pedig a két "legkisebb" cicafiú,a yin-yang babák esnek át az ivartalanításon(ancsa feketepárduca kétszer akkora,mint az én tejcibabám)..

gyógyszerosztás,sebkezelés lett a napi rutin,de most ilyen napok járnak,ezt kell szeretni..

jövő hétre lett kiosztva az erre a nyárra esedékes szabim,úgyhogy bár nem fog feltűnni a ritkás írásaim miatt,de biztosan elő sem fogom venni a laptopom..
az,hogy időm lesz-e pihenésre,egy kis napozásra,az tudom,hogy tőlem függ..
fejben már edzem magam rá,hogy csukjam be a szemem,és ne essek neki a nagytakarításnak..
a megvalósítás még kétséges..
mondjuk ebben segített volna,ha nem épp most kezdtük volna a házfelújítást,de mi már csak ilyen szétszórtak vagyunk..mindent egyszerre..úgyis van..
a kerítés festés,és a fürdőszoba kifestése már kipipálva..
na de a többi..
nem akarok belegondolni..

ne kövessétek a példámat,lelkiismeret furdalás nélkül élvezzétek a nyarat,a napsütést,és pihenjetek lazuljatok..
most kell feltölteni az akkumulátorainkat télre..

még kapaszkodom..

áááá..ne is kérdezzétek..
az utolsókat rúgjuk,hétfőn érettségi Katusnak,Ancsa is a vizsgáit gyűri,Szonjuska még javítani próbál a finisben,de nemsokára eleresztem a hajam,és amint megszűnik a hajnali infarktus az órától,hát fel nem kelek 2 napig..
valahogy sosem érkezett ilyen ólomlábakon az évvége,és én még sosem vágytam ennyire kicsit semmitsenemcsinálni..
most szükségem lenne kb 2 hónap láblógatásra,hogy felkészülhessek az őszre,de asszem marad belőle 1 hét,ami még arra sem lesz elég,hogy végigtakarítsam a házat,nemhogy pihenjek..nyaralás..azmiaz :(..
a fáradtságomra fogom,hogy minden lassabban halad a kelleténél,de tényleg hiányzik rólam a turbógomb mostanában..
valami nagy nagy tüzet kéne rakni,valamin változtatnom kellene,hogy legyen még a nap végére is lélegzet..
de kaparok erősen,és igyekszem begyűjteni a napi boldogságcseppeket,hogy ha már hulla fáradtan,akkor legalább mosolyogva dőljek az estébe..

túlélőkészletem:

a friss eperlekvár színe,és túlcsorduló nyáríze(szerintem nem érik meg az őszt,olyan tempóban esszük)..
az esti spontán grillezések hangulata...
a napon száradó ruhák illata..
a frissen húzott ágynemű tetején fekve nyaralást játszani..hófehér görög falakról álmodni..
rózsaszirmokat,illatos loncvirágot szüretelni..illatukba csukott szemmel belefeledkezni..
hinni,hogy megtalálom az utam..a helyem...bízni..

fogyás újratöltve

ez a hosszan tartó mogorva idő betett a fogyásomnak..
ilyenkor már néhány ruhamérettel vékonyabb szoktam lenni,de hát bevallom töredelmesen,hogy idén még egy centit sem fogytam..
bekívánkoztam  esténként a takaró alá,és nem salátára vágytam..
rájöttem,hogy én egy érzelmileg súlyváltozós vagyok..
mondjuk bánatomban tudok a leggyorsabban fogyni,nagy bajoknál akár heti 12 kilót is(sohasoha többé olyat)..
és van a tavaszos fogyás minden évben,ami menetrendszerűen jön,mint a virágillat..
ilyenkor már nem kívánom az édes ízt,csak zöldeket rágnék egész nap,és a sok sétától elkezdek zergésedni..
ebben azt szeretem igazán,hogy nem kerül erőfeszítésembe,hiszen egyszerűen csak hallgatok a természetre és a testem jelzéseire..
most viszont a hideg időszak alatt megint bemormotásodtam,és ettem aludtam volna naphosszat..
persze most meg pihegek,mint a tömött liba,hiszen ki látott már hirtelen ilyen meleget..
nem csak a télikabátomat kell újra eltennem(megsúgom,egy picit újra elővettem a hajnali jövésmenésekhez..puhány én),hanem gyors tempóban nekilátni a mozgásnak is..
na nem kell félteni,majd olyan óvatoskán..fokozatosan..
úgyis lehet már epret ebédelni napfénnyel,már semmi sem tart vissza attól,hogy a téli kiskutyahájam letudjam..

még virsli is ruhában aludt az utóbbi hetekben

nemcsak rám fér a fogyókúra..ő itt zoli a gömb..