Because they are voiceless

Prepare to have your heart melted.

Because they bring us joy.
Because they are at our mercy.
Because they teach us kindness.
And compassion.
And understanding.
Because they are voiceless.
Because they wish us no harm.
Because they are our companions.
And because we are all animals.
We will never stop being a voice, for them.

https://www.facebook.com/photo.php?v=10151778690637576&set=vb.32799215298&type=2&theater

változások küszöbén..

köszönöm szépen a kedves szavakat és rámgondolásokat,most már megmaradok..
ugyan pontosan tudom,hogy miért is koppintottak most a fejemre fentről(ősz óta egy szabadnapom sincs,hétvégéken is dolgozom),de ezen a dolgon most pont nem tudok változtatni,a muszáj nagy úr..
igyekszem azért ezentúl még egy kicsit jobban odafigyelni arra,hogy maradjon legalább szusszanásnyi erőm..

voltak súlyos mélypontok az utóbbi hetekben,és a végén orvoshoz is elmentem,ami nálam igen ritkán fordul elő..
eljött az a pont(a bakteriális felülfertőződés),amikor az újra kezdődő lázakkal már nem lehetett viccelni,és antibiotikumot kapott a csapatból az,akinek kellett..
még köhécselünk mindannyian,és az őszi légyhez hasonlatos az erőnk,de már nem azt méregetjük végre,hogy kinek mennyi a láza..
ilyen állapotban zajlott le a költözködés is,anyukámmal majd összeestünk a láztól,nem igazán voltunk a helyzet magaslatán..a borzalom top 10-ben benne lesz ez a lázas költözés..
mondanom sem kell,hogy még sehol sem tartunk,a ház még mindig nem üres,a télikerthez hozzá sem fogtunk,és az,hogy még egy hétig szöszölhetünk pluszban,az nagy ajándék..
az új lakásba most be sem lehet férni a bútoroktól és dobozoktól,nemhogy élni benne..
kb kétszeresét hurcoltatta oda anyukám,mint ami befér a lakásba..
tudom,hogyne tudnám,hogy egy nagyból költözni egy picibe nem egyszerű(végigcsináltam ugyanezt pepitában),de ha sürgősen nem kezd el szelektálni,akkor max állva fog csak aludni..
a dolog másik nehézsége az lesz,hogy a két kutyusa hozzánk költözik,aminek egyelőre csak én örülök..
az öreg labradorja ezeregy éves öregúr,már nem bírná a lépcsőzést(sajnos lift nincs),drága muflákom már alig lát és hall,a mozgása pedig rohamosan romlik..
a springer spániel meg tulajdonképpen az én kutyám(egy volt pasimtól kaptam ajándékba),csak ő anyukámat választotta helyettem kölyökkorában(épp ott laktunk akkoriban az építkezés alatt),mert már akkor is éjjel-nappal dolgoztam..
na ez egy hosszabb történet,talán egyszer elmesélem,és van benne szó az elengedésről,amiben nem vagyok túl erős,de hát az élet mégiscsak úgy hozta,hogy visszakerül hozzám ez az édes energiabomba,aki az utóbbi időben nyugdíjas életmódot vett fel,és alig várom,hogy megmutassam neki virslivel az erdőt-mezőt..

(háttérben a goldim és a spancim sajnos már átsétált a szivárványhídon)



egycsapásra nemcsak sokgyerekes,hanem sokkutyás is leszek,és bár ez egy kényszerhelyzet,de én egy cseppet sem bánom..
változatlanul hiszem,hogy minden okkal történik velünk,és ha anyukám megtanulja elengedni a tárgyakat,és a lányok megtanulják a szeretetteli elfogadást a hisztik helyett,akkor egy sokkal jobb és szebb életszakaszunk következik..
én izgatottan várom:)

és akkor kirázott a hideg..

hétvégén már beindulnak a költöztetők,és mi épp ezt a lélektanilag fontos pillanatot tudtuk kihasználni arra,hogy még elcsípjük az influenza járvány végét..
tegnap éjszaka sorban kirázott mindenkit a hideg(már csak a tarjáni nagymama volt hátra a tyúkjaival),ennek híján csak anyukámat rázta szintúgy a hideg..
azt gondoltam,az éjszaka volt a mélypont,mikor sírva mentem ki a mosdóra,mert már minden egyes szál hajam külön fájt,és pontosan meg tudtam volna mondani,melyik belső szervem hol sajgott épp elviselhetetlenül..
csattogó fogakkal(pont semmit sem ért egyik lázcsillapító sem) mentem Szonjuskához,aki szintén nyöszörgött a fájdalomtól,de hiába fogtam meg a fejét,mert pont olyan forró volt,mint én..
sokkal jobban fájt a saját nyomoromnál az,hogy nem voltam képes a szokásos anyatigrises ápolásra,és minden szobában nyöszörgött valaki..
egy sállal kötöttem körbe a fejem,mert úgy éreztem,akkor nem esik darabjaira a fejgörcstől,ha körben nyomókötést teszek rá:)
nekem még dolgozóba is be kellett jönnöm reggel,de most lesz az a pont,amikor megadom magam,és hazamegyek meghalni gyógyulni..
az erő legyen velünk!

napocska..

olyan szánalmas kis nyunyi vagyok..
mikor a lányok nem látják,agyon szoktam puszilgatni az alvó kisvirslit..(szerintem azért sejtik a sok cuppogásból:D)
mert olyan édesen tekeredik össze,mint egy kis kakaóscsiga,és álmában mindig mosolyog..
ébren is..ő egy ilyen boldog virsli..
betakargatom,és adok neki búcsúpuszit..
amikor egész nap nem látom a sok mindenféle dolgozósditól,akkor meg szoktam nézni a kutyamentőknél az adatlapját(a gazdira talált mappában),mert úgy hiányzik..
akkor aztán jól elérzékenyülök,és tudom,hogy nem is fogadhattam volna örökbe mást,hiszen Napocska volt a neve..
(bár azt is írták róla,hogy nem ölbekutya..aha..ja..vettem észre:))
ilyen apróságokkal vigasztalom magam nagy fáradtságomban(ismét 3-4 órákat alszom..háthurrá)..
fejfájásra vásároljon mosómedvét puszizzon össze mindenki valaki szívének kedveset :)

babavirsli még napocska korában (hátegyemmeg..ebben a ketrecben aludt..szívem szakad meg)

a mindent elborító rumli tetején..

kereshetnék mentségeket a hallgatásra(lenne bőven),de vagy időm,vagy kedvem nincs..ez van..
nem vagyok egy derékszögű típus,szeretem a picit laza rendetlenséget körülöttem,amitől olyan életszagú lesz minden..
de amikor a dolgok átlendülnek ezen az élettani ponton,és úrrá lesz a káosz,akkor vagy sikítozni lenne kedvem,vagy párna alá dugom a fejem,és felveszem az éneztmárleszarom álarcot..
már csak pár hét anyukám költözéséig,éppen most kulminál a rumli mindenhol,most tettem fel a kezem,hogy én akkor itt feladom..
már nem tudom uralni a helyzetet,lesz ami lesz,majd csak túléljük..
amikor mi költöztünk ide,akkor is hetekig ostromállapot volt,és csak élével fértünk el a bútorok között..
remélem,hogy valaki a családban még átlátja,hogy mi hová kerül,mert én elvesztettem a fonalat..
viszont levezetésképpen lakást festünk tavaszsárgára és társaira,színelméleti tárgyalásokat folytatunk(az okker nagyon nem barack)és igyekszünk nem percenként összeveszni..
ez is valami..
most mindenki az új lakásban szeretne lakni,amin nem csodálkozom,hiszen ott még csak sárga falak vannak,rumli nélkül..

nemcsak virsli a gyógykutya,nálunk a cicák is állandó ügyeletben vannak..
Ancsát minden este így fojtogatja a fekete párduca..

már megint..

eldöntöttem ugyan,hogy igyekszem ezentúl gyakrabban írni,de az élet közbeszólt..
mivel az az extrém szokásom,hogy a szülinapomat kórházban vagy ügyeleten töltöm már évek óta(+  - néhány nap),ezért ez az idén sem volt máshogy..
betettem a kaput magamnak,amikor este mentem ki az erdőbe,szemerkélő esőben fát gyűjteni(nagy úr a muszáj),és ennek meg is lett a böjtje..
másnapra már szörnyű fájdalmaim voltak deréktájt,és mikor már másodszor jött ki az ügyelet beinjekciózni,nem volt mese,reggel már battyogtam is be a kórházba a kis pakkommal(bár battyogtam volna..szó szerint lépni sem tudtam)..
akkor még vesegörcsre gyanakodtunk mindannyian(visszatérő veseköves vagyok),de a délutánig tartó agyonvizsgálgatások a vesét kizárták a körből..így  legalább befeküdnöm nem kellett..
óvatoskán botorkáltam otthon 2 napot,majdelmúlik alapon,de akkor valamit le akartam tenni az asztalra,és úgy maradtam,ordítva a fájdalomtól..
akkor hívtam ki harmadszor az ügyeletet,hogy vágják el a nyakam,vagy lőjenek le..
ez az orvos az injekciók után azt mondta,hogy ez bizony idegbecsípődés..
akkor már mozgásképtelen voltam,és Ancsa fél órán át vonszolt ki a mosdóig,úgy,hogy közben letéptem a fél karját..
háthurrá,idén is szépen teljesítek..
(azért a legszebb ebben a kategóriában a gerinccsapolásom volt a kórterem közepére kicseszett széken ülve néhány éve:"valószínű agyhártyagyulladás,most jól megszúrom,fájni fog..ja..boldog születésnapot amúgy")
ehhez képest sétagalopp volt idén,hogy 2 hétig feküdtem úgy,hogy telegyógyszerezve sem tudtam még megfordulni sem az ágyban,így néha félig lelógva aludtam,és még annak is örültem..
jó barátom lett a seprűnyél,amivel egy idő után már egy méterre is el tudtam vonszolni magam..
na de úgy,ahogy jött,el is múlt,és bár még mindig fájdalmas a zoknihúzás,és a hajolgatás néha a szekrény lefejelésével végződik,de már majdnem úgy működöm,ahogy azt kell..
jövőre jó lenne kivételesen olyan normálisember módjára szülinapoznom..

gyógyvirsli

az én vallomásom..

köszönöm a lehetőséget Chanson-nak,bár sokáig gondolkodtam rajta,hogy éljek-e vele..
ritkán írok,és sok dologról hallgatok,aminek az az egyszerű oka,hogy több rossz történik velem,mint jó,és nem szívesen panaszkodom..
van mindenkinek baja elég..
megpróbálom mégis..

7 dolog magamról,amiről még nem írtam..

-talán senki sem tudja,de laboráns szakképzettségem is van,amiben egy percig sem dolgoztam soha..
annak idején komolyan gondoltam,hogy állatorvos legyek..
sajnos nem úgy alakult,de azért ez a tudás sem passzív,hiszen a kencekeverésben jól jön..

-már 16 éve egyedül nevelem a lányokat,az exem mindenféle segítsége nélkül,amibe minden estére belerokkanok,mégis örülök minden új napnak,amiben újra megpróbálhatom a lehetetlent..
legnehezebb és egyben legszebb életfeladatom ez..
magyarázata lehet ez talán annak a szoros köteléknek,ami összefűz minket a lányokkal..
véd és dacszövetség..

-komoly tervem volt,hogy egy jól működő vidéki gazdaságot hozzak létre,és önellátó életmódra rendezkedjünk be..
évekig gyűjtöttem hozzá az információkat,könyveket,cikkeket..
épp a cél előtt borult minden,mert buta fejjel egy erre teljesen alkalmatlan emberrel kötöttem össze az életem..
adva volt már a tökéletes helyszín,az anyagi háttér..a társat nem találtam hozzá..

-a filmek és én..
ez is nagy szerelem..
rajongásom olyan erős és kitartó volt,hogy olyan mélyen ástam bele magam a témába,ahogy csak tudtam..
mikor már úgy éreztem,mindent láttam,amit csak lehetett,rájöttem,hogy még egy kis töredékét sem ismerem a legfontosabbaknak..
már nem volt elég a szabadegyetem,a filmklubbok..meg akartam ismerni a hátteret is..
így kerültem a filmgyártásba,és évekig dolgoztam a köztévében(akkor még nem is voltak kereskedelmi adók)..
fantasztikus évek voltak,mindent megtanulhattam a csoda születéséről..
sajnos a média mocskos világáról is,így végül hányingerrel fordítottam hátat ennek a talmi csillogásnak..
itt tanultam meg,hogy egy igazán nagy művészben mindig ott az alázat,és tisztesség..
ezekért a találkozásokért hálás vagyok a sorsomnak..

-a netes társkeresés..
nem beszéltem még róla,de jól ismerem ezt a világot..
jó pár évet töltöttem ezekben a közösségekben,és összegezve,pozitív a végeredmény..
a legfontosabb az,hogy a legnehezebb életszakaszomban nem voltam egyedül,csodás barátokat találtam,és azóta ugyan szétszóródtunk kicsit,de fantasztikus társaság alakult ki a hasonlóan gondolkodókból..
naplós ismerősökből szívbéli barátokká váltunk,és támogattuk egymást a továbblépésekben..
hurcoltuk egymás életét dobozokban a költözéseknél,és sírtuk el egymásnak a bánatainkat a kiborulásoknál..
szerelmet is találtunk mindannyian,több házasság és baba születése okán mondhatom,hogy ez egy jól működő dolog..
csak okosan kell használni:)
(jelenlegi magányom az én választásom)

-az állatok és én..
ez egy lerágott csont,hiszen másról sem szól a blogom szinte,de úgy érzem,ha ezt leírom,talán közelebb kerülök a megvalósításhoz..
sokkal többet szeretnék tenni az érdekükben,mint amire lehetőségem van..
most még csak a szűkebb környezetemben lévő állatkákon tudok segíteni,de nagy vágyam,hogy ez megváltozzon..
sem anyagi,sem erőtartalékaim nincsenek most ebben a túlélési fázisban,de remélem,hogy egyszer megadatik nekem a lehetőség,hogy egy állatmenhelyet üzemeltessek,és minden szomorú szempárt megvígasztalhassak..

-a gyógyítás..
ez sem volt eddig publikus,nem is reklámozom sehol..
komoly betegségeken kellett átesnem,meg kellett,hogy csapjon a halál szele ahhoz,hogy megismerkedjek az alternatív gyógymódokkal..
Találkozások,Tapasztalások..
gyógyulás..
így esett,hogy nyilvánvalóvá vált,működnek itt olyan Erők,amikről többet kell tudnom..
képeztem magam,tanfolyamokra,masszázsiskolákba jártam,és megismertem az Adományt is,amit a kezembe kaptam..
megértettem,hogy amit eddig kaptam,most tovább kell adnom,és segítenem kell azon,aki hozzám fordul..
életem egy nagy részében betegeknek segítek,enyhítem a szenvedésüket,és erőt adok a talpra álláshoz..
Fény és Szeretet..
ha nem lettek volna komoly mélypontjaim,nem váltam volna azzá,aki ma vagyok..
ezért fogadom a mai napig hálával az újabb és újabb megpróbáltatásokat,mert tudom,hogy én fejlődöm általuk,és így többet tudok majd segíteni a rászorulókon..
"Pálca a kézben,Áldás az Úton!"

szinte mindenkinél járt már ez a blogjáték,így én arra kérném azt,aki ezt olvassa,és még nem súgott magáról,az tegye meg..
szívesen olvasnánk! <3