2013. június 24., hétfő

nem minden sikerül..

ma másodszor ázott tökig a nyaralásra kitett tönkölybúzahéjam(igen..nálam nyaralnak a párnák,velem ellentétben)..
el kellene gondolkodnom,látva a lavórban úszó búzát,hogy a rizstermesztéssel több sikerem lenne..
lehet,hogy ezt a párnát buktam,mert már soha ebben az életben nem fogom tudni megszárítani..
(lepedőn a fűben talán..kisvirslinek vidám nyara lesz)..
nekem meg új párnám,úgy tűnik..

ma leszüreteltem az első cukkiniket,és paradicsomokat,és egész nyáron nem lesz ekkora örömöm,mint ezekben az első pacsirtákban..
mindig ezek a legfinomabbak..ilyenkor fogadom meg,hogy muszáj jövőre is..
nem érdekel,mennyi munka,mennyi vesződség..ezt az ízt nem találnám sehol máshol..
büszkegazda..

a levendulákkal meg úgy jártam,hogy amíg tűzött a nap ezerrel,és szüretelhettem volna,akkor nem értem rá,mert állandóan gyönyörködtem bennük..
jajj de szép vagy,jajj de illatos vagy..még nézegetlek pár napig..
most meg már nézhetek ki a fejemből..
ez a monszun most jóidőre eláztatott mindent,annyi az aratásnak..
lehet,hogy ez a project is úgy járt,mint a búzapárnám..
vízbefulladt..

a két kis névtelen gengszter egyre bátrabb és rosszabb,bár még mindig elférnek a tenyeremben..
cseréplakó kismaszatok..


a most meglévő 6 cicánkkal már bőven túlteljesítjük az átlagot(nemnem..szerintem még elférne nálunk néhány),és nyunyesz is ultragáz az állandó hisztijeivel..
hiába ijesztgetem a kasztrálással..ugyanis gyanús,hogy mégis lány..állandóan ágyaz a szalmával mostanában..
azért mókás,ahogy álldogál egy maréknyi szénával a szájában,pedig néha falhozcsapnám,annyira kibírhatatlan hisztigép..

kisvirslim pedig..
szóval őt egyszerűen csak kibírhatatlanul imádom <3



ebbe a képébe szerettem bele..
azóta is ilyen kis kajlafülű..
néha csak fél fülével figyel..
bohócvirsli<3


2013. június 22., szombat

lezárt szekrény és babacicák..

képzeljük el,hogy van egy nagy kétajtós szekrényem(amúgy nincs),olyan békebeli..nyikorgó nagy faajtókkal..
oda zártam most be mindent,amiről tudnék,de nem szeretnék mesélni..
mégiscsak vannak az életnek olyan titkos zegzugai,amikről az ember még magának is csak suttogva..néhanéha..
a démonaink még ha feketébbek is az elviselhetőnél..a mieink..
ha néha rájuk is nyitom majd az ajtót(muszáj..tudom jól..),arról biztosan hallgatni fogok..
vegyük tehát úgy az elmúlt időszakot,mint egy jól bezárt szekrényt..

annyi tudható azonban az elmúlt történésekből,hogy szőröske fronton is történt átalakulás..
drága kicsi Babcinkat,a fekete-fehér cicánkat el kellett engednünk,kicsi teste feladta a küzdelmet..
ez is mély sebet vájt mindannyiunkba,és esténként még mindig hallom,ahogy trillázva dorombol az ölemben,ahogy senki más nem tudott..imádtam ezt a cicát..
Ancsa nagyon mélyre temette a gyászát,ami miatt aggódom is..



én még mindig sokszor sírok miatta..képtelen vagyok a felejtésre..
a téboly mélypontja volt,mikor a halott cicával a csomagtartóban kellett a gyerekhez menni a kórházba..
akkor éreztem úgy,hogy csak valami csoda ment meg az őrülettől..


megvagyunk..
túléltünk sok mindent(remélem ép ésszel)..
meglepetés is érkezett hozzánk..
2 kis szőrpamacs,akiket az állatorvosi rendelő elé tettek ki dobozban,és nyilván valamiféle jel volt az,hogy épp Ancsa járt arra,aki elvesztette Babciját előző nap..
így esett,hogy most újra babázunk,sokat nevetünk,és Ancsa ágya újra tele cicákkal..


2013. június 21., péntek

nyári napforduló

Nyári napforduló

A nyári napfordulóra a sötétség teljesen összehúzza magát, az éjszakák egészen rövidek lesznek a hosszúra nyúló nappalokkal szemben, s még ekkor, június 21-én, amikor a Nap épp belép a Rák jegyébe és a legmagasabbra emelkedő Nap pontban délben az égbolt közepén látható, egy szertartással mi is megérinthetjük, megszilárdíthatjuk, teljessé tehetjük önmagunkban legfényesebb, legvilágosabb, legtisztább állapotunkat.


Ez a termés beérésének kezdete, termékeny időszak, amikor az anyaföld, az anyatermészet bőkezűen osztja, ontja, adja áldását. 



A gyógynövények is ekkor telítettek leginkább világossággal, gyógyerővel, ekkor érik el hatóerejük teljességét, a füvek szedésére tehát a legjobb alkalom. 


Az ünnep napjának hajnalán, amikor megkerülték a földeket, s gyógyfüveket gyűjtöttek az emberek, különös gonddal keresték az aranyospatrácot, mert úgy tartották, az ilyenkor megszólal, s a többi fű titkát is kibeszéli.



A mezőn szedett virágokból, füvekből koszorút is kötöttek és a ház elejére akasztották tűzvész ellen, mert ekkortól lesz elemében a nyár: ami a tűz elem évszaka. A frissen gyűjtött gyógyfüvekből a máglyába is szórtak, amit a falu határában vagy egy dombon, halmon, netán magasabb hegy tetején raktak, vagy a hegy tövében forrásnál, esetleg kútnál a faluvégi réten. A máglya örömtűz, a máglyarakás nem egyszerű játék a tűzzel, hanem mélységes értelmű szertartás. 



A cél a Nap erejének megerősítése volt, a fény megtartása a világban, a sötétség visszaszorításával tisztítás és gyógyítás is egyben. A kút lejárat az alsó világba, mely a sötétséget jelképező sárkányok, kígyók lakhelye. Az efféle alvilági lények ellen kell megfüstölni a forrásokat, kutakat, a tűzre tett illatos füvekkel elűzni a sárkányokat, hogy "a vetésben ne tegyenek fergeteggel kárt, hogy a kutakat, forrásokat ne itassák tele méreggel". Mi is tüzet gyújthatunk ekkor társaink, barátaink, szeretteink körében, tudva, hogy a világos meglátásokat érdemes kiterjesztenünk a tudatunk mélyén megbúvó árnyékos tartományokra, lappangó késztetésekre, eddig át nem látott szándékokra, a hétköznapokban szinte láthatatlan szálakon mozgató vágyakra.


Sok minden eldől ugyanis ezen az éjszakán, hiszen a kinti fényhez, a legmagasabbra hágott Nap erejéhez mérten a tudatosságunk is elérheti legtisztább, legvilágosabb állapotát, amikor önnön benső középpontunkban megszilárdulva mintegy a teremtés pillanatából szemlélhetjük a világot. S miként a kút körül, a sötétségben lángra kap a hatalmas máglya, mi is körbejárhatjuk, megvilágíthatjuk cselekedeteinket, hogy átitassuk önnön mélyünket a tudatosság fényével. Elégethetjük, ami mulandó, tűzre vethetjük, ami úgyis az enyészeté, elhamvaszthatjuk a vágyakat, szenvedélyeket. (Ezt minden reggel és este, napkeltekor és napszentületkor is megtehetjük egy gyertyagyújtással.) Mondják, e hó utolsó napján megszakad a búza töve, azaz most már nem nő tovább. Most jő tehát a betakarítás ideje, a szüret, tetteink gyümölcseinek learatása. 



Most az égen és az évkörön végigvándorló Naphős egy esztendőbe sűrített életsorsában elhagyta élete delét, ám uralma szinte még teljes, fénye csorbítatlan. Az azonban, hogy a nyári napforduló óta már rövidülnek a nappalok, azt jelzi, hogy nem ülhetünk a babérjainkon. 
A sötétség növekedtével a tudattalan késztetések uralkodhatnak el az emberben, így az esztendő első felében megnövelt és most "termésként" begyűjthető tudatosság az, amire számíthatunk az esztendő második felében. 



Életünkben is hasonlóképp zajlik: amikor a Nap is alábbszáll, s mind közelebb jár a déli látóhatárhoz, életünk delén túl az eddigi növekedés után a természet mintáját, a magba sűrűsödést követve bennünk is alászállás, magunkba szállás, visszahúzódás, elmélyedés, befelé tekintés és elengedés kell következzék, hogy majdan, a téli napfordulóhoz, a sötétség mélyéhez, az évkör vége jelképezte halálhoz elérkezve meglegyen a biztos alapunk, ne kelljen kívül támasztékot keresni létezésünkhöz, önmagában megálljunk kötöttségek nélkül, minden ragaszkodástól mentesen és eloldottan képesek legyünk átvinni a csak az örök halhatatlan lényeget tartalmazó tudatosságunkat a túlsó partra.
[Lásd: Csörgő Zoltán: A nyári napforduló]






2013. május 7., kedd

mindörökké zöld..

kisírtam ám magamból mindent,ami kifelé vágyott,pedig milyen romantikus is lenne belesírni az esőbe..
most már azzal vagyok elfoglalva főállásban,hogy megpróbálok minden harsogó zöld színt beszívni,hiszen mire kettőt pislogok,már újra levéltelen lesz minden,és újra itt az örök tél..
kérészként hiszem,hogy alig pár perc lesz ez a nyár(hiszen a tavasz is egy pillanat volt csupán)..
nem éreztem még soha ilyen sürgetőnek,hogy minden színt és illatot megőrizzek az emlékeimben,hiszen olyan sokáig kell majd táplálkozni ezekből az emlékekből a sötét hónapokban..
ezért aztán a jó gazda gondosságával szemlélek meg mindent alaposan..
soha ennyi időt nem szöszmötöltem a kertben,közelről lesve minden levelet,és soha ilyen mélyeket nem lélegeztem az erdőt járva,mint mostanában..

sosem gondoltam,hogy a zöldnek ilyen rengeteg árnyalata van,vagy legalábbis sosem volt számomra ennyire fontos,mint mostanában..
szeretem ezt a harsogást,milyen kár,hogy ezt nem lehet befőttként eltenni télire..






2013. április 30., kedd

mostanában állandóan bőgök..

a diétám hatása a kanyarban sincs ahhoz képest,amit a hosszú séták tesznek a testemmel..
naszóval én,aki a fekve helybenfutáson kívül nem tudok túl sok sportot elképzelni,most kezdek a puhaságom alatt  itt-ott izmosodni..
ómájgád.
ma reggel már a kis cukorvirslim haza is akart indulni,de én még ráhúztam egy cseppet..
mit csináljak,ha egyszer neki lehet feküdni az orgonaillatnak,és abból nekem sosem elég?
nem gondoltam volna,hogy egyszer előbb fárad ki a babakutyi,mint én:)

aztán hazaérve ő sorbarágcsálta örömében a cicákat,és horkolva kidőlt..
én pedig bőgtem egyet a goldim sírján..
van fájdalom,ami sosem múlik el,hiába szeretem pont annyira ezt a kisvirslit..
eszembe jut a spancim is,és már bömbölök is..
mindig elfogy a levegőm,ha rájuk gondolok..

és minden nap gondolok rájuk..



2013. április 29., hétfő

virágos/gazos kertem..

az,hogy nem írok mostanában a kertről,az azt jelenti,hogy éppen túrom,ezért nem érek rá..
a hosszú téli hónapok után mindig dúlt vadmalacként rohanok a kertbe,és egy hét alatt akarom behozni az összes lemaradást(ugyanmár)..
az mondjuk nagy haladás,hogy Áginak hála már nem úgy nézek a területfoglalókra,mint gazokra,hanem hagyom őket békében..(nyilván igyekszem azért kordában tartani őket)..
mióta az erdőjáró lányoknak hála megtudtam,hogy egy csomó mindent meg is lehet enni,ahelyett,hogy idegesíteném magam miattuk,már sokkal elnézőbb vagyok a kerttel szemben is..
néha ugyan sikongat bennem a párhuzamos ágyásokat kívánó lelkem,de közöm sincs már ahhoz a mindent kigazolós,kikapálós régi énemhez..
azt ugyan nem állítom,hogy egyöntetű lelkesedés övezi az állandóan felbukkanó új zöld versenyzőket a konyhában,de én nem adom fel,ezentúl is mindent megkóstolunk,ami ehető,aztán a menüben marad ami marad..
már így is mérföldes lépéseket tettünk az egészségünkért..(én mondjuk kifejezetten élvezem is,hogy ennyi gaznak hitt növényt le lehet legelni a kertből,erdőből)..
nyunyesz talán csak,aki még nálam is boldogabb,mert azóta jelentősen nőtt az ő repertoárja is,bár őt mostanában csak a végtelen alagutak ásása érdekli..minden este kínából kell visszahozni,mikor behozom a kerti napközijéből..bolond ásónyunyi:D)..

a kertben pedig hagyom virágozni a gyomokat békével továbbra is,hiszen már tudom,hogy olyan,hogy gaz,nem is létezik:)




2013. április 27., szombat

nehéz döntés..

kezdettől úgy terveztük,hogy majd két kutyust fogadunk örökbe..
ezzel várni szerettem volna addig,míg kisvirsli kicsit megszokja nálunk,de ez körülbelül 2 perc alatt megtörtént:D
azóta egyfolytában vigyorog,mint a tejbetök,és szétreped a boldogságtól..(csodás természetű apróság)..
mikor reggelenként végigköszöntjük a környék összes nedvesnózisát,akkor viszont olyan szívettépően tud könyörögni értük,hogy megszakad a szívem..
az ideiglenes mamijánál nagy falkában élt,és láthatóan hiányoznak neki a kutyabarátok..
szegény cicáinkon próbálja levezetni ilyen irányú hiányát,csakhogy ők egyre nehezebben viselik,hogy mindig játszani akar velük..állandó menekülésben vannak a rágcsálás elől..
úgy érzem,hogy sürgetően itt az idő egy újabb kutyushoz..
ez viszont sokkal nagyobb lelki terhet ró rám,mint azt gondoltam..
ugyanis,ha józan ésszel gondolkodom,akkor be kell látnom,hogy az elkövetkezendő 15 évre ez lesz az utolsó lehetőségem arra,hogy megmentsek egy kutyust a rácsok közül..
ez pedig mázsás súlyként nehezedik rám..merthogy melyiket?
napi többszáz kutyust nézek végig az állatmentő honlapokon,és a sírásig fokozom állandóan a rosszullétem..
borzasztó lütyő vagyok,hogy minden ember/állat szenvedését a szívemre veszem,de nem tudok máshogy működni..
amint úgy gondolom,hogy na..talán ő lehetne az,rögtön belém mar a fájdalom,hiszen mennyi másik tünemény ül ott bánatos szemmel a rácsok mögött,és várja a halált..(sajnos még sok gyepmesteri telepen altatnak rendszeresen)..
hogyan lehetnék képes eldönteni,hogy ki élhet,és ki nem?
hogyan élhetek felhőtlenül úgy tovább,ha közben annyi másiknak nem adom meg a lehetőséget?
és vajon van-e erre megoldás?(egy tanyán,ezer mentett állat között..igen..ez gyerekkori álmom,csak sajnos nem a valóság)..
örömnek kellene éreznem a kutyikeresést,és mégis minden nap sírok miatta..
nehéz feladat ez nekem..



boldogvirsli..