jó a rosszban..

sikerült a 2 napos pihenőmet(nekem most ennyi jutott) elszúrnom egy vírusos torokgyulladással..
nem egészen ezt gondoltam ki magamnak,de azért igyekeztem a helyzetből kihozni a maximumot..
amikor hatott a lázcsillapító,akkor tettem vettem,a köztes időben pedig mindenféle anyagokat tettem a számba,hátha segítenek nagy keservemen..
levonhatom a tanulságot,hogy a szervezet tudja a dolgát..
nem kívántam sem a tejet,sem a kávét(ami egyébként máskor életben tart),viszont hektószámra ittam a teákat..
kinyalogattam a mézesüveget,és barátom a piros szopogatós még álmomban is a számban csücsült..
már a javulás útjára léptem,bár a nyelvem egy nyílt seb,ami jelentősen csökkenti az élvezetet,ami ancsa főztjét övezi..
drága szívem arra használta az őszi szünetét,hogy naponta többször is kényeztessen minket a főzőtudományával(imádom ezt a lányt)..
olyan könnyeden és fantáziadúsan főz,amit én még nem tapasztaltam másnál..
még így csökkent ízleléssel is csodafinomak voltak,úgyhogy biztosan lesz miben jeleskednie,ha ez a bölcsész dolog nem váltja be a hozzá fűzött reményeit..
(jó szakácsnak születni kell,én így gondolom,abban van valami varázslat,ami nem megtanulható)..

aszalt szilvával töltött csirkemell

rozmaringos almás csirkesült

szedres fahéjas mascarpone réteskosárkában

zöldfűszeres mártogatós petrezselymes krumplival

narancsos mascarponehab

néhány áhított pillanat..

szonjuskát ma úgy ébresztettem reggel,hogy aludjon nyugodtan tovább,de lessen ki kicsit az ablakon..
nem szerettem volna,ha lemarad az első hóról..
(Istenem,hiszen már magasabbak nálam ezek a lányok,nekem mégis annyira babáim még:))
ettől aztán mindenkinek karácsonyi hangulata lett a házban(nekem ugyan még hiányzik az őszi lépcsőfok,valahogy nehezen zuhanok nyárból télbe)..
ritkán látom a csajokat,hogy reggel már almás muffint süssenek,de hát ez az őszi szünet varázsa..
a 'picim' takaróstól vonult le a kandalló elé tévézni,míg katusék sütöttek..
ezeket a perceket nagyon mélyre rejtem el a szívemben,hiszen olyan ritkán lehetünk együtt,és én minden percéért hálás vagyok a sorsnak..

egy tavaly karácsonyi pillanat..

Jeleket hagyj a világban, téged jelzőket..

ha nem lenne Vivaldi,és a mangós zöld tea,akkor biztosan én is olyan gyakorló elmebeteg lennék,mint ma mindenki az utcán(csoda,hogy még nem haraptak meg..mi van itt?..kérdem én)..
hallottam,hogy frontok,meg jézusmáriaszentjózsef,mi vár ránk..
na de ezért kötöttem magam intravénásan a zöld teára két napja,és nálam teljes a ZEN..
mondjuk veszettül kívánom az édességet,ami egyet jelent azzal,hogy meg fogunk fagyni pillanatokon belül,na de egy kis fókazsír így téltájban bőven elfér a nagykabát alatt..
nem is lehetne a telet átvészelni forró kakaók és illatos sütik nélkül,most ennek van itt az ideje..
hogy lessük bentről a zord időt,és kezünket melegítse egy bögre forró tea..
mindehhez a tűz pattogása adja a háttérzenét,így elmondhatom,hogy Isten kegyeltje vagyok..

"Tökéletes utazásod - legtökéletesebb helyén vagy épp. Pontosan ott vagy most, ahol lenned kell, mivel Te választottad a mostani helyzetet. Valójában nem lehetnél tökéletesebb, mint amilyen jelen pillanatban vagy."

állatkás..

sikerült minden magamnak tett ígéretemet megszegnem..
persze nem tudtam megállni ültetgetés nélkül,de muszáj volt azt a gyönyörű nagy csokor petrezselymet bementeni a konyhaablakba,és akkor már ne legyen egyedül,hát kapott maga mellé egy termetes cserép snidlinget is..
meg aztán sikongatott jóideje a narancsliliomom is a kinőtt cserepében,így gyorsan szétültettem szegénykét..
lett annyi zöldparadicsom is,amiből már érdemes lekvárt főzni,és töredelmesen bevallom,hogy nem tudom magam kiszakítani a kertből,ha egyszer beveszem oda magam..
mert jajj,ebből a virágból még nem szedtem magot,de jajj,az ott nincs jó helyen,legyen inkább itt..
és akkor már se vége,se hossza..
a lényeg mégiscsak az,hogy ez engem kikapcsol és megnyugtat,és bár sem tortahegyek,sem láblógatás nem volt,mégis pihentebbnek érzem magam..

mondjuk volt közben egy reggeli vizes fűben sírásás az almafa alatt,mert szegény Katus hörcsöge elment égialmát rágcsálni,és az kicsit megroppantotta a kedvünket..Isten veled drága Szösz..
viszont itt ül mellettem a dunsztosban egy ifjú játékos,és azt várja,hogy este hazavigyem a dolgozóból,és a lányok új kiskedvence lehessen..
törpe is,és baba is..úgyhogy ellenállhatatlan természetesen..

nyunyesz kapott egy tágasabb ketrecet,mert törpenyúl létére már ő is gömbszerű lett,és minden,csak nem törpe:)
ráadásul ő a leghisztisebb négylábúnk,mert hajnalban felháborodottan dobálja a tányérját,míg nem kap bele valamit..
figyelembe véve,hogy a tálja egy nem apró,és jó nehéz kerámiatál,ezért a teljesítményéért csodálom,és irigykedem a fogaira..
hogy hogyan képes foggal felemelni,és még hajigálni is..nem is értem...


persze tele vagyok aggodalommal,hogy azok az állatkák,akik az utcán élnek,vajon mit fognak csinálni  most,hogy jön a korai tél,és ezért sokszor aludni sem tudok,de ez a kezdődő elmebaj,tudomén..
csak remélem,hogy egyszer lesz lehetőségem annyi állatot megmenteni,amennyit tényleg szeretnék..
és az nem kevés:)

pihenés...

kutya cica stimmel,csak mondjuk patkány helyett nyuszival nyomjuk,na de ugye még bármit hozhat a jövő:)
például egy törpehörcsögöt jövőhéten(pedig már rendelkezünk egy rendes méretű szösz nevezetűvel)..
csak ugye megláttam a barátnőmnél született kis babszemnyi vakarékokat sprintelni a forgácsban,és elvesztem..
talán én vagyok az egyetlen habarodott,akinél fordítva működik minden,és nem a gyerekek nyüszögnek újabb és újabb állatokért,hanem én zaklatom őket a fb-on árva állatkák képeivel,és titkon mindig azt várom,mikor kérik,hogy fogadjuk be..
és akkor én jól igent mondanék..

van az a hülyeségi faktor,amit én már régen átléptem,tudom jól,de mentségemre legyen mondva,hogy az eltartásukról is én gondoskodom(egekura,mennyit eszik nálunk mindenki),és legtöbbször az etetés és alomtakarítás is az én nyakamban marad..
hajnalonta hangos csámcsogás veri fel a házat,mert úgy vagyok,mint régen a gazdák a jószágokkal,hogy bizony ők kapnak először enni,mielőtt a lányokat ébreszteném..
lépni sem tudok tőlük,míg nincs teli a tányérjuk..kis bolondgombáim..

öreg malackakutyám meglehetősen vegetatív életformát folytat,mert egész nap csak fekszik,és szellent nagyokat..
az 'én ezt nem bírom tovább,hogyan lehet ilyen büdös ez a kutya' már csak kötőszó nálunk,és állandóan szellőztetünk,de hát nehéz sors az öregség..szegénykém..
még mindig hálát adhatunk,hogy legalább annyira felépült a szélütéséből,hogy ha félig süketen és vakon,de legalább saját lábán tud kimenni az udvarra,és nem nekünk kell szőnyegen kihordani,ahogy tavaly télen..
(az a tavalyi tél egy lidércnyomás volt)..

közeleg apukám halálának egyéves évfordulója is,ami anyukámat már most maga alá gyűrte,és csak csukott szemmel várom,hogy ki hogyan fog megzuhanni mellettem(én majd később..ahogy szoktam..most rájuk kell vigyáznom)..

én annyit tehetek magamért,hogy igyekszem kicsit pihenni majd ebben a 3 napban,úgyhogy színemet sem fogjátok látni..
használjátok ki a napsütés utolsó ajándékát,és nehogy a szobában üldögéljetek..
sipirc ki a levegőre!

álom és valóság..

annyira látogatóba jártam csak haza,hogy rászoktam a hajnali és éjszakai mosásra,a többi házimunkát ott ette a fene(valahogy mindenkinek sikerült jó messzire elkerülnie)..
a hosszú hétvégémre így nem nagyon kell ötletet keresgélnem,vajon mivel ütöm agyon az időt..
DE..
bizony eltökélt szándékom,hogy pihenni IS fogok..
persze nyilván az fog történni most is,mint a nyári szabadságom alatt,hogy majd egy félévnyi koszt akarok 3 nap alatt eltüntetni,és majd alig várom,hogy kipihenhessem magam a dolgozóban..
na akkor lökjön fel engem valaki,és még üljön is rám,különben biztos porszívóval és rongyokkal fogok rohangálni álló nap..

szeretném hinni,hogy ezek helyett a kertben fogom legelni a még érő paradicsomokat(áldott lustaság..még tele minden sárgán ragyogó paradicsomokkal)..vagy éppen csendesen fogom szemlélni a fű növését..
és NEM fogok talpig földesen kertet túrni,átültetni,elültetni,szétültetni..vagy bárhová ültetni bármit..
mert ez a másik csillapíthatatlan szenvedélyem..

tehát a terveim:

remélem a valóság nem a porszívó és gereblye lesz:)

megint képek..csak most szőrösek..

annyira szégyellem magam(majd,ha ráérek),de most sem tudom roppant elfoglalt napjaim versbe önteni..
amint kilátok a munkahalom mögül,majd untatlak vele benneteket..

addig bizonyításképpen néhány kép arról(végzetesen fotóblog felé csúszom,de még kapaszkodom),hogy családunk szőrösebbik fele szépen gömbölyödik,és lustálkodik helyettünk is..

                                a kis motrokból nagy lusta motrok lettek..

                      játékban lefáradt csengős zoli..

                                én vagyok a mamikedvence szépzoli..

                                                   

                                sanyarú sorsú zoligömb...

                     pózolós dr barney..

     mindenhol fekszik valaki..elfáradtak nézni,hogyan teregetek..
     (egy füles nevezetű pedig kukucskál)..
     mondtam én,hogy állatkert:D

                                ancsa szerelmecicája..új nevén babci..

                                nyunyesz és zoli befűtenek..
                               (a szárítóért bocs,ez egy kicsit kapkodós kép..tornádójellegű nyuszink van)..

                                babci társadalmi életet él..