az önmagával elégedett ember..

http://indavideo.hu/video/Puzser_Videoblog_13_-_Csont_Collection_2012_Nyar






ezt itt és most nem azért,mert magáért az emberért rajonganék(pedig alapvetően értékelem és vonzónak is találom a stílusát..mindig is bírtam az asperger gyanúsakat),hanem azért,mert ezzel az állásfoglalásával mélységesen egyetértek..
úgy is,mint önmagammal elégedett ember,aki keményen megdolgozott önmaga elfogadásával(mindig is duci voltam,és az is maradok),és úgy is,mint aki 3 kamaszlányt nevel,akik még csak tanulják az önelfogadást..
így állandó téma nálunk a fogyókúra,a mi áll jobban az alakomhoz,és a jajj,én milyen kövér vagyok..

sok mindenben segíthetek nekik,például abban,hogy hogyan és miként kell egészségesen és tudatosan táplálkozni,vagy abban,hogy a divat eszközeivel hogyan segíthetünk rá az erősségeinkre,és hogyan leplezhetjük gyengeségeinket..

azt gondolom,hogy a legtöbbet mégis azzal segíthetek,ha példával szolgálok..
ha a saját szemükkel láthatják,hogy a ducik/kövérek nem a világ kitaszított rétegéhez tartoznak(minden erre irányuló médianyomás ellenére sem),és láthatják azt is,hogy az ápolt,csinos külső nem súlyfüggő..
ugyan nem hajlamosak a hízásra,és apjuk szikár termetét örökölték,így valószínű nem kell majd a saját kanosszájukat bejárniuk,mint nekem,de így is rengeteg frusztrációtól kell megszabadulniuk..
nekem is nap mint nap gurul el a gyógyszerem,mikor mindenhonnan az ömlik az arcomba,hogy csak minuszos súllyal lehetsz ember..
aha..ja..biztosis..

nem lehet elégszer elmondani,hogy bármilyen súlyú,bármilyen külsejű ember lehetsz..
ha elégedett vagy magaddal..ha megbékéltél saját külsőddel..akkor harmóniát sugárzol..
akkor úgy ragyogsz,ahogy csak a legszebbek tudnak..

azok a régi illatok..

ójajj,de hát elfelejtem a lényeget,hogy nemcsak vizsgák,meg kirándulások,meg betegeskedések esnek velünk mostanában,hanem hivatalosan is megkezdettnek nyilvánítottuk a befőzünk-aratunk-télire raktározunk szezont..
félretolva a tankönyveket,és az utazótáskákat(messiásként várom a nyugis szünidőt,mikor mindennek vége),nekikezdtünk a kertet dézsmálni..
szépen áznak a bodzák a citromokkal békésen a hűvös kamrában,lesz majd belőle finom szörp,és a citromfűbokor mérete is indokolja a szörppé válását..
(ancsa valami likőrt is akar gyártani belőle,de nekem az alkohol nem bejövős)..
a minden más zöld fűszernövény is akkora már,hogy megszavaztunk egy előszüretet..
lesz belőle fagyasztott és lógatva szárított is..
az egynyáriak pedig úgy megemberesedtek a vetőládákban,hogy ideje a szétültetésüknek(kicsi ez a kert ennyi növénynek,mondom én)..
már a rózsák között is fellelhető néhány paradicsom,és néhány ez meg az,de nem bánom,mert a falusi kertekben mindig így láttam gyerekkoromban..
békésen elfértek a virágágyásban a paprika vagy paradicsomtövek..

észre sem veszem,és valahogy mindig a múlt igazgatja a kezem..
azokat az illatokat és színeket reprodukálom,amiket kiskoromban láttam nagymamáimnál,vidéki rokonoknál..
hajkurászom azokat a régi virágokat,növényeket,amiket akkor szagolgattam..
kell..persze mindig kell az új..az izgalmas is..
az 'ilyet még sosem láttam,próbáljuk ki' érzés..
de ami mélyen megrendít,az mégiscsak az,amikor a gyerekkori emlékek feltörnek belőlem,beleszimatolva a virágzó jázmin,vagy orgonabokorba..

olyankor nem vagyok már felelősségteljes családfenntartó..
nem vagyok más,mint nedvesorrú kisgyerek,aki katicákkal játszott a kertben..

fázunk,megvilágosodunk..és szerelembe esünk..jóesetben..

allergia,vagy nátha..
nehéz ezt eldönteni ebben az időben..
esténként bedurrantunk a kis kandallóba,és május lévén ez kicsit szokatlan,viszont igencsak kuckós..
nem is értem,hogyan élhettünk eddig nélküle..imádatom határtalan..
5 perc alatt már hámozzuk le magunkról a ruhákat,és tehet egy szivességet a vacogtató hideg odakint..

próbálj magadnak utat vágni az évszakok között..
majd letéptem a bőröm is egy hete a melegben,most pedig belefagyok a ruhámba..
télikabát és aligruha..
mit hagyjak elöl?
lehetséges manapság évszakok szerint szortírozni a ruhákat?..de így hogyan?
felfordult világ ez kéremszépen..
szélsőséges időjárásban szélsőséges emberek..

csak kapkodom a fejem,hogy mennyi keserű és csalódott ember mindenhol..
ilyenkor csendben behúzom a nyakam,és örülök,hogy mi legalább úgyahogy..
sosincs elég,viszont nem nyöszörgünk(legalábbis igyekszem ezt elérni a többieknél is)..
rojtos már a szám,annyit mondogatom..
'csak pozitívan..légyszives próbáld ezt máshonnan megközelíteni'..
apró napi harcok ezek,viszont tudom,hogy hatásosak..
évekkel ezelőtt még kontrollálatlanul ömlöttek belőlem a fájdalmak,a keserűségek..
egyáltalán nem fogtam fel,hogy determinálom a rosszat..
mondhatnám,hogy a The Secret nyitotta fel az elmém,de nem egészen így van..
annyi de annyi könyvet olvastam a pozitív gondolkodásról,és a szavak,gondolatok teremtő erejéről,hogy egyszerűen csak összeadódott bennem a bizonyosság..

ez így van..mert nem lehet máshogy..

a legtöbb kis megvilágosodásom épp így történt..
sok sok pici morzsából gyúródott egy egésszé..
és amint összerendeződtek bennem,attól a pillanattól kezdve fénnyé váltak bennem..
olyan igazságokká,amik megkérdőjelezhetetlenek..
ilyenkor nem is tudnék választ adni a 'hogyan és miként történt ez benned?' kérdésre..
egyszerűen csak megtörtént..
ugyanúgy,ahogy az ember szerelmes is lesz..
egyszercsak elönt valami fény ott belül..ahogy mozdul..ahogy megfogja a csészét..ott és akkor elönt a bizonyosság fénye..
(sosem múló csodaként fogja meg ezt a pillanatot az Édes November..ahogy Keanu Reaves áll az utcán..felnéz a lány ablakára..és egyszerűen megtörténik..és ennyi..
varázslat,ami felfénylik amikor itt az ideje)..

elkalandoztam..

a lényeg,hogy ezek a pillanatok mind mind pici megvilágosodások az életünkben..
egy eszme,egy gondolat,egy érzés..ami kitölt bennünk valami űrt..
valami megérkezése,amit régóta vártunk..

és abban a szent pillanatban,amint megérkezik,tudjuk és érezzük,hogy ezzel lett teljesebb az életünk..
hogy ez a szerelem,ez a gondolat,ez a meggyőződés tesz minket kerek egésszé..
teljessé..


(ja..hogy erre az érzésre vágyom jóideje,csak kicsit feltűnő..)

fáradt kicsi angyal..

Dsida Jenő: Mosolygó, fáradt kívánság



Jó volna ilyen édes-álmoson
ráfeküdni egy habszínű felhőre,
amíg az égen lopva átoson.
Leejtett kézzel, becsukott szemekkel
aludni rajta, lengve ringatózni
acélkék este, biborfényű reggel.
Felejtve lenne minden lomha kín,
álmot súgna illatosan ágyam:
vattás-pihés hab, lengő grenadin.
És az Isten sem nézne rám haraggal,
csak mosolyogva suttogná a szélben:
Szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal.

vettem a kalapom..

pont addig maradok egy helyzetben/egy ember mellett,amíg be nem telik a pohár..
ráadásul birka mód türelmes is vagyok általában..

ezen esetben azonban most jött el az a pont,amikor elég volt..

elég volt a hiábavaló kérésekből(ha tudnátok,hogy majd megfulladtam,mire kimondtam őket),és elég volt a nem emberi tényezőkből is..
az érzés,hogy rossz..hogy nem érzem jól magam,egyre csak erősödött..
először csak ritkábban írtam,aztán már belépni sem volt kedvem..

amikor fülön csíptem az érzést,nem teketóriáztam többé..

vettem a kalapomat,és ideköltöztem a freeblogról..

úgyhogy ez egy újrakezdés..

ismét..






az előzmények..

vizsgák spiráljában vergődve..

ancsa ma írta az emeltszintű angolt,holnap a németet,a másik kettőm beteg,már álmomban is teákat főzök,lázat nézek..
hogy velem mi van?
ma már fohászkodtam teregetés közben,hogy csak össze ne essek,mert még összekanalazni se tudna senki..
csendben csúsznak magam alá a lábaim..az ájulás szélén billegek sokszor..
merthogy én is rosszul vagyok éppen,arra már időm sem jut,hogy egyáltalán észrevegyem..
hogy eközben szép lassan még fogyok is,ez nem meglepő annak tükrében,hogy estig max két bögre tejeskávéval üzemelek..
terveztem én a fogyást,csak nem így..
azt gondoltam,hogy majd olyan szép megfontoltan,tudományosan..nem így..fáradtságból,túlhajszoltságból..

ha ennek az iskolaévnek,és a mindenki mindenféle vizsgáinak,ballagásának,kirándulásának végre vége lesz,én hálaimát fogok zengeni..
nem tudom,hogy miért,de soha ilyen szanaszét nem estem év végére,mint most..
ma rámtelefonáltak már a gimiből,hogy nem küldtem vissza valami papírokat szonja beiratkozásával kapcsolatban..
még csak nem is rémlett,hogy kellett volna..
hová szaladtak a maradék agysejtjeim,magam sem értem..
ancsa vizsgázik és egyetemre felvételizik,katus is vizsgák előtt áll,szonjuska gimibe felvételizett és ballag..
igyekszem mindent fejben tartani,és mindenkire kellő figyelmet fordítani,de ahogy a mellékelt ábra is mutatja,néha elvesztem a fonalat..
kinek hová milyen papírok,milyen igazolások,milyen vizsgák..jajjnekem..

olyan szívesen bíbelődnék még az egyszereggyel..a hová tettem a postaironomat és az ablakzsiráfomat,és a mit mondott marika néni az a betűmről problémakörrel..
a nagy gyerek-nagy gond mostanában érezhetően elhatalmasodott nálunk..

egyébként pedig dehogy..
azt hiszem,hogy nem bánom egy percig sem,hogy a lányok már nem babák,és szinte felnőtt szintű gondjaik vannak..
nagyon szeretem,hogy már felnőtt nőként beszélgethetek velük..

csak az én erőm is növekedjen olyan mértékben,ahogy a terheim nőnek..
mást nem is kívánok jelenleg..

de szép színed van..

nem meglepő,de tényleg szép..
mert ugyanis ebben a 3 napban tényleg csak muszájból voltam 4 fal között(mondjuk kúl lett volna aludni is kint a pléden..csak én félős vagyok)..
így aztán szinte minden feladatom a kertben intéztem,amihez nagy segítség volt,hogy a dolgaim a kertészkedés-napozás-pihenés háromszögében mozogtak..
ha néha valamiért be kellett mennem,már morogtam az orrom alatt..(senkisenem hallotta..becsszó)..
ültetgettem innen oda,és onnan ide,és locsolgattam mindent nagy lelkesen..
'aztán meg fizeted a százezres vízszámlát'..(anyukám 'optimizmusa' még mindig képes kihozni a sodromból)..
de tudtam a dolgok mögé látni,és csakazértis élvezni a vízpárában sóhajtozó zöldeket..
kellett egy nap,mire a munkáktól felpörgött ritmus lelassult bennem,de utána már flottul ment a láblógatás..
'miért ülök én itt?..valami dolgom biztosan van..mit felejtettem el?'..
a motoszkáló gondolatok egy idő után elaludtak bennem,és elhittem,hogy most éppen az a dolgom,hogy semmi..
nem is tudok ma meg már visszaállni újra a pörgésbe..ez a napom az aklimatizálódásé..
csak a kontúrom dolgozik épp,a lelkem még ott hever a napon..
ejj,de meg tudnám szokni,ha ez már maradna,csak mondjuk az allergiámat kiradiroznánk a történetből..(ez a hanyattlökős virágillat,meg hogy boldog-boldogtalan most virágzik egyszerre,ez az orromra ragasztotta a zsebkendőt)..
de nem cserélném el semmire ezt a hallhatóan zsongó zsibongó tavaszi/nyári őrületet..
szent őrület,amire a természet csak ilyenkor képes..
a halottakat is felélesztené az energiájával..
ide nekem az összes zsongító virágillatot,hadd harapjak bele..