kövek a zsákban..

sikerült máris betegséggel kezdeni ezt a tanévet(ez minden évben megtörténik),így az eddig sem egyszerű életünk kicsit felbolydult..

katus kínlódott már napok óta a torkával,de hiába nyomatta nagy dózisban a c vitamint,már ráhúzódott a füleire is..

felavatta ő is a sópárnánkat,és így utólag bölcs döntésnek bizonyult,hogy dupla vászonzsákba varrtuk,mert így nem égeti annyira..

azt viszont módosítanunk kell,hogy a külső huzatot levehetőre kell cserélni,hogy mosni tudjam..

mindenesetre nálam a himalája só már nem egy esetben bizonyított,így változatlanul esküszöm rá..

ettől függetlenül persze ágyba parancsoltam katát(nem is kellett,mert szegénykém másfél napja alszik),és az orvos is bevetésre kerül,mert füllel nem viccelünk..

én szívem szerint még a hagymás módszert is kipróbálnám rajta(félbevágott vöröshagyma a fájós fülre),de tudom,hogy annál finnyásabb,minthogy ebbe belemenjen:)

most inkább infrázik,és sóval melegít felváltva..

nekem mostanában nem ételreceptek,hanem biokozmetikumok receptjei járnak kelnek a fejemben..

állandóan késztetést érzek mindenféle csodakencék gyártására..

most egy sarokrepedésgátló krém kikeverésén forog az agyam,csak a hozzávaló sheavaj beszerzésén gyűrődöm,mert többezer forint csak az alapanyag..

de megfőzöm azt a krémet,ha addig élek is,mert csak találok valahol egy spéci lelőhelyet..

a szappanfőzés is ezért halasztódik már jóideje,mert bizony ahhoz is kell jókora indulókészlet,és pillanatnyilag a 'mit együnk' finanszírozása is napi gondot jelent..

nemcsak hangoskodva lehet visongani a válság miatt(egek ura,hogy milyen tömeghisztéria van itt kialakulóban..)

sokan vagyunk,akik csendben billegünk az éhezés küszöbén,és mégsem tépjük véresre sehol a mellünket..

ez a 'vagy fizetjük a számlákat,vagy eszünk' életmód most sajnos rengeteg embert érint..

nekem is sokszor összeszorul a gyomrom,és átfut rajtam,hogy nincs értelme semminek..

sokszor érzem úgy,hogy annyi mázsás követ raktak a zsákomba,amit már egyszerűen nem bírok el..

de MINDIG észbekapok,és találok valami reménysugarat,amibe belekapaszkodva feltornázhatom magam..

annyira sokszor feküdtem már arccal a sárban,hogy nincs az a hatalom,ami engem földbe tiporhatna..

túlélő vagyok:))

szívből kívánom,hogy csak feleannyi hite legyen mindenkinek az újrakezdésben,mint nekem..

akkor már nem fogunk rosszul állni:)

zöld percek..

azt szeretem ezekben a nyárvégi-őszeleji hetekben,hogy még néha becsaphatom magam..

még néha úgy érezhetem,mintha sohasem jönnének el azok a borongós,vacogós napok..

mintha ez a ragyogás konzerválható lenne..

(hmm..de jó is lenne valahová bezárni ezeket a színeket..illatokat..és télen elővenni)..

letaroltam a fél kertet,arattam mindenféle zöldeket,és krémeket gyártottam belőlük..

szeretem,hogy olyan az illatuk,hogy legszívesebben beléjük harapnék..

és azt is szeretem,hogy tényleg hatnak..

hogy a természet maga a leghatásosabb gyógyító..

szonjuskám végre dokumentált néhány dolgot a kiskertünkből..

így nem dicsekvésképpen(izé..talán picit mégiscsak:D),de megmutathatom,hogy zöldbabból nálunk nemcsak a hagyományos sárga létezik,de bizony zöld,a ceruzabab(ami szerintem a legfinomabb),és fekete is..

a zöldet én gyengén vajon előpárolva,és szeletelt baconba csavarva megsütve imádom igazán..mennyei..

a fekete első próbálkozás,és főve kicsit halványul,de cseppet sem bizarr..viszont finom..

a tökökből kettőt ancsa már leszedett,mert leszáradtak(hát nem gyönyörűek?)..és akkor így eldicsekedhetek azzal is,hogy mögötte az a valami,az a gránátalmám,ami egy száraz kis bot volt,mikor vettem,most meg már ezer virágot bont éppen..

imádom:)

ez itt pedig a bazsalikom,ami szintén két színben virít nálunk..

ízre teljesen egyforma,bár a lila kicsit kényesebb...

speciel nekem mindkettő nagyon bejön:)

(na most látom,hogy ezen a képen nemigen látszik semmi:D)

azért itt hagyom,míg szonjababám nem alkot újat..

nehéz kezdés..

kezdem a legjobb hírrel,aztán majd nyafogok..vagy nem:)

tegnap babáztam,ugyanis drága J.és Lilije elhozták megmutatni a csöppjüket..

óóószűzmáriaszentjózsef..hogy milyen csuda dolog egy ilyen picúr baba,azért azt igazán így..dögönyözve..szimatolva lehet csak átérezni..

mert láttam én a képeken,hogy stramm kislegény,de azt,hogy ilyen nyugodt,szemlélődő kis buddha,és ennyire cuki,azt most láttam csak igazán..

lovelovelove..

ésnahát el kell mondanom,hogy hála mindezért a loveboxnak..

és értetek is hála kellner dénesnek drága J.

mert mindez nincs,ha akkor és ott nem vagyunk mind egy időben egy helyen..:D

és,ha jól belegondolok,akkor a számomra fontosakat szinte mind onnan ismerem..

elkezdtem itt magamban sorolni,és akkor rájöttem,hogy a lista végtelen..

mert van,aki családtagommá vált,van,aki a legjobb barátnőmmé,és vannak,akiknek virtuálisan fogom a kezét már hosszú évek óta..

hát nem elérzékenyültem én itt?:))

szeretlek benneteket..ez van..

olyan kis pityergős vagyok mostanában egyébként is,de hogy ezt a fáradtság,és a félhatos ébresztők hozták ki belőlem,vagy hormonális..ki tudja..

ancsa olyan jókat vidul rajtam,mikor zokogok a tévé előtt..

mindig is mondtam,hogy ideális célközönség vagyok:)

mondjuk idő híján mostanában nem ért különösebb filmélmény sem(drága Zsuzsi,még a tündéres filmjeid sem láttam)..

de bepótolok mindent,ígérem..

kell még hozzá némi technikai háttér is,mert a még nem létező kandallónk kéményén becsurgó víz sikeresen szétcsapta a nagy tévénket(na az sem mostanában volt pedig..még nyár elején)..

azóta egy olyan tévét használunk,amibe vagy kábeltévét lehet dugványozni,vagy dvd-t..de kettőt együtt nemám(tudom,hogy ez milyen amatőr volt,de én ebben szőkenő vagyok)..

tehát amint lesz rá mód,eszköz és szakértő segítség..azonnal több napra leülök filmeket nézni egyhuzamban..

jujj,de nagyon várom..

elkezdődtek a reggeli kómás botorkálások is a konyhában,és a kísérletek arra,hogy időben kész legyek a tízóraikkal,reggelikkel,lavórnyi teával..

istenemre,minden hajnalban kihordok lábon egy szívinfarktust az ébresztőórától,azt sem tudom,hol vagyok,ki vagyok,és tulképpen mit kellene tennem..

van,hogy a földszinten jut eszembe,hogy katát nem vertem ki az ágyból lefelémenet(még jó,hogy néha előfordul,hogy meg is hallja az órák óta üvöltő telefonját)..

gyakorlatilag nem is látok akkor még kora hajnalban(sosem értem,hogyan tud valaki frissen ondoláltan,fitten kiugrani az ágyból)..

koffeinegységeket veszek magamhoz,hogy tartsam a tempót,de egyelőre még sikertelen az átállás..

mire mindenki elindul a mindenféle ellátmányaival,én kitéptem az összes hajam..

valamikor akkortájt ébredek fel,mire kiürül a ház,és térdig állok a ruhákban,sminkekben,szétdobált tankönyvekben,és már néhányszor lefejtettem a lábamról a hajvasalózsinórt..

ments meg uram minket az iskolakezdésektől..amen..

addig pedig adj egy zugot,ahol átaludhatom mindezt mély téli álomban..

pumpkin megszállott..

van nekem egy titkos szenvedélyem..

(hmmm..izé..talán több is van,ha jobban belegondolok:D)..

most azonban ősz táján a tökimádatom uralkodott el rajtam kóros mértékben..

nem mintha nyáron kevésbé szeretném őket(a kertünkben cseperedő naaaagy sárgákat simogatni szoktam,ha senki nem látja)..

nem..szóval nem az ennivaló tökökről van itt szó,hanem az úgynevezett pumpkin-okról..

teljesen beléjük vagyok szerelmesedve(ancsa ezért is ültetett idén,mert nekem az isten tökje sem elég soha...)

ők faragni akarják,én meg kitenni őket ideoda..

leginkább mindenhova:D

annyira gyönyörű a színük,hogy ahogy ott virítanak a kert végében,már alig tudom türtőztetni magam,hogy ne szüreteljem le őket..

mikor előadtam a lányoknak,hogy sürgős project lesz beszerezni egy kazalnyi száraz kukoricaszárat,akkor furcsán néztek..bolondanya..

(pedig lesz nekem olyanom,ha addig élek is)..

a régi házban összehoztam egyszer már ezt az ajtó elé kirakodós őszi gyönyörűséget,de zsengéim erre már nem emlékeznek..

ezt szeretném kihozni belőle:

nekem ez az,ami igazán bejövős..szalmabálával(na azt vajon honnan szerezzek?),kukoricaszárral,rozsdaszínű krizantémmal és sooooook sok tökkel..

azt a két fehér virágtartót az előtérben azért mégis megvétóznám..az oda nagyon nem..

ötleteket keresve rájöttem,hogy nem én vagyok csak ennyire flúgos,sokaknál többszázas képgyűjteményt találtam csak tökökből:D

és amikor láttam,hogy ez a gyönyörűség fehérben is létezik,akkor nyílt csak ki igazán a szemem..

wooow..tehát akkor mindez előadható hófehérben,gyenge pasztellekkel is..

leteszem a hajam..ilyen is kell nekem..mostazonnal..

a feldíszítésüket illetően is ezermegegy ötletet találtam,bár nekem így a maguk természetességükben tetszenek legjobban..

de hát megértem én a lányokat,hogy a töklámpás farigcsálás milyen jó buli..

és az tényleg gyönyörű,mikor megyek haza,és ott égnek a tornácon a lányok töklámpásai..

talán veszek majd nekik faragnivalót,mert a mieinket túlságosan megszerettem ahhoz,hogy szétvagdossák(normális-e vagyok?)..

ezt a mintát kipróbáljuk idén,mert ez nagyon de nagyon..(mondjuk,ha jól látom,ezek kerámiatökök,de a minta a lényeg..)

szóval tehát már csak szalmabálát,kukoricaszárat,krizantémokat,mécseseket(na abból mérhetetlen sokat) kell beszereznem..

úgyhogy most még kint ugyan a nyár búcsúzik éppen,de mivel ezt nem két perc lesz beszerezni,ezért már most ráizgultam a dologra..

nehogymár felkészületlenül érjen az ősz:D

 forrás

szeptember hava..

 



 Az év negyedik negyedének hónapjaira már nem jutott római híresség, ezért a kilencedik, de a régi naptár szerint csak a hetedik (septem = hét) hónap a mai napig megmaradt „Septemberis Mensis”-nek.

A Nap a hónap végén elköszön a kalászos Szűztől, és átlép a Mérleg csillagképbe. Ekkor van az őszi napéjegyenlőség.

Innentől rövidebbek a nappalok mint az éjszakák, kezdődik a téli időszámítás.

 

Az őszelő kellemesen meleg napokkal és lassan hűvösödő éjszakákkal köszönt be. A szeptemberi napok bágyadt ragyogásában fehér fonalak – apró pókok – lebegnek a tarlók felett. A köznyelv ezeket „ökörnyál”-nak nevezi.

 

 

 

 

 

 

 

Kezdődnek az őszi mélyszántások, a búza, az őszi árpa vetésének előkészítésére.Erdeink lassan őszi színekbe fordulnak.

Az állatvilágot valamilyen titokzatos nyugtalanság keríti hatalmába, megindul a madárvonulás.

 

 

 Szeptember a betakarítások hónapja.

Lélektanilag a mérlegkészítés ideje: Mit értem el, mit érleltem meg ebben az évben? Mi az amit szeretnék elengedni?

 

 

 

Az ősz első hónapja. A hónap elején áll be a meteorológiai ősz. Szeptember 23-án van az őszi napéjegyenlőség időpontja; a csillagászok ekkor jelentik be a „hivatalos ősz” kezdetét. Új évszak kezdődik. 

 

 

A természet mindent létrehozott, amit csak magából megteremthetett. Ez a folyamat lezárult, új kezdődik. A begyüjtés, a betakarítás ideje következik. Ebben a hónapban a leggazdagabb a választék gyümölcs­ben és zöldségben. Azokat kell előnyben részesíteni, amelyek nem télállóak. A télálló fajták fogyasztását hagyjuk későbbre, nincs még rájuk szükségünk!

 

 

A szeptemberi csodás gyümölcs-kavalkád­ból kiemelkedően fontos a szőlő. Most jelenik meg a gyümölcsösök egyik gyöngyszeme, az értékes besztercei magvaváló szilva. Ha tehetjük, aszaljunk is belőle bőségesen, késő tavaszig szükségünk lesz rá. 
 

 

Az ősz kötelezettségekkel is jár: létre kell hozni a téli éléstárat. Be kell gyűjteni a télálló gyümöl­csöket, zöldségeket, az illóolajokat, konyhafüveket, teaféléket; és ez az időszak a szárítás, aszalás legfőbb ideje is, ne bízzuk másra alaptáplálékaink megfelelő színvonalú előállítását. 
 

 

 

Külső-belső tisztítás kell! Az évszak-váltáshoz kapcsolódó 4-napos böjtöt az augusztus végi ^,szeptember elejei hűvösebb héten célszerű megtartani. Most jó szolgálatot tesz az eukaliptus-olaj, melyet bátran használhatunk külsőleg és belsőleg egyaránt. 
 

A böjt után a szőlő-kúra és a friss búzakása időszaka következik. Használjuk is ki, hiszen ez a két ételféleség alaposan feltölti szervezetünket mindennel, amire az elkövetkező hűvös időszakban szükség lehet. A szőlőkúrák folyamán több kiló is fogyasztható naponta az érett, édes csemegeszőlők­ből. A frissen préselt szőlőlé viszont különösen fontos a székrekedések, gyomorbajok gyógyításában. A reggeli teát is elhagyhatjuk, ha frissen préselünk szőlőlevet. Éh­gyomorra igyunk bőségesen fehérszőlő-levet! 
Vesebetegségek esetén adjunk hozzá kevés vaníliát vagy őrölt fahéjat is! 
A májbetegeknek ugyanaz ajánlott, de délután sok nyers uborkát is fogyasszanak. 
A cukorbetegek a délutáni sárgarépa, tarlórépa, uborka, zeller és az azt kiegészítő csalán és gyermek­láncfű salátákban találnak gyógyulási lehetőséget. A fűszerezést ánizzsal, kaporral oldják meg! 
 

 

 

A zöldségek közül elsősorban a kevésbé télállókat kell fogyasztani. A jól vermelhető sár­garépa, zeller, petrezselyemgyökér, feketeretek a későbbi hónapok zöldségei legyenek. 
Az idő hűvösebbre fordultával előkerülhetnek a gabonafélék. Lassan felvehetjük az étrendbe a búzakása mellé a teljes kiörlésű magból készült kenyeret is. 
A hó második felében, ha nagy a felmelegedés (vénasszonyok nyara) ismét térjünk vissza a gyümölcs­táplálkozáshoz, esetleg tovább folytassuk a szőlőkúrát. Semmi esetre se mellőzzük a szőlőt! Az emberi szervezet működésének támogatásában, a sejtek felépítésében és működtetésében az alma után a legfontosabb szerepet játssza. A bőrbetegségek is jól gyógyulnak a szőlőkúrától. 
 

 

Szeptemberben még csak búcsúzik a nyár, nem ritka a napfényes, meleg idő. A természet ilyenkor már színesedik. Ragadjuk meg ezt a terméssel bővelkedő csodaszép évszakot, tegyünk minél hosszabb kirándulásokat! Töltsük föl szervezetünket napfénnyel és jó levegővel! 
A gyógynövények közül ilyenkor gyűjthető a lándzsás útifű, az ökörfarkkóró virága, a vadrózsa termése ^,a csipkebogyó, a fekete bodza bogyója. Tegyük gyűjtésekkel még hasznosabbá a kora őszi kirándulásokat.

                                                        

/hónapsoroló virtus/

 

 

 

 

"Az ökörnyállal kezdődik, a mustszagú erjedéssel, a dáliákkal, a színházi bemutatókkal és a japán-kínai háborúval; évszakok, egy idő óta, általában háborúkkal kezdődnek. Az égre nézünk, a sűrű, szirupszínű égre, hallgatjuk a berúgott darazsak dongását, a távoli bombák robbanását. E bombák messze robbannak, Spanyolországban és Kínában. A természet az enyészet felé tart; de az ember sem tétlen.

Bombával és ökörnyállal kezdődik, s a végén, szeptember végén, természetesen egy verssel ér véget, melyben minden rögzítve van, amit e pillanatról mondani lehet. Ez a vers külön lebeg a világirodalomban, mint egy eltévedt bolygó, melynek semmi köze a naprendszerhez, honnan elszakadt. Tartalma szegényes. Mindössze arról szól, hogy még nyílnak a völgyben a kerti virágok, s a huszonnégy éves költő neszeli az öregséget, az elmúlást, a szerelem állhatatlanságát. Ezenfelül még a világmindenség is benne van, s minden, amit az ember élettel és halállal kapcsolatban érez.

Ezt a verset mondogatom, s kutyámmal járok, mint egy orosz író, az édes, mustszagú és enyhén mustárgáz illatú őszben. A présházakban töltik a hordókat, és a gyárakban töltik a bombákat, messze valahol, szerte az őszülő világon.

A vers olyan erővel kezd szólani, szeptember végén, mintha megszólalt volna valahol egy láthatatlan zenekar. Hozzám tartozik, mint egy személyes élmény emléke. Minden szavát külön szeretem: azt is, hogy kerti virág-ot írt őszi virág-ok helyett, azt, hogy takarta helyett takará-t írt a költő, szenvelgő és régies fordulattal. Dallama, a versnek az a másik, a szavak értelmétől csaknem független tartalma, oly rejtélyesen rögzített, mintha kottába írták volna. Szeptember végén egyszerre zengeni kezd a vers, száz esztendő távolságán át, s felkavarja az időben és a mulandóságban egy szerelem és egyfajta nemesen kacér, megdöbbentően őszinte és frivol halálfélelem emlékét. Ezzel a verssel szívemben, kampós bottal karomon, kimegyek kutyámmal az őszbe. A délután meleg még. A természet szőlőcukorral táplálja gyengülő érlökését. A szökőkút tava pislog, mint egy öreg ember enyves szeme, ravaszul és alamuszian.

Az ősz a Hűvösvölgyben kezdődik, valamivel a Vámház mögött, s a Nagykovácsi rétet megkerülve elhalad a Szép Juhászné mellett; így tart a város felé. Mire az Olasz fasorba beér, már egészen városias, lódenkabátos. Délután négy és öt között kezdődik, mikor a Veronikánál még cigányzene szól, s a hűvösvölgyi cukrászdában szegény, nyugdíjas, beteg és rosszkedvű milliomosok szacharint tesznek kávéjukba. Valahol zene játszik, egészen régi és fellengzős operarészleteket, például az Undine nyitányát. A kerti utak mentén a kőangyalok hajfürtjeit vérpiros szőlőlevél ékíti. Mindez kissé édeskés, csiricsáré és túltömött, olyan, mint egy olasz opera búcsújelenete. Elmegyek a Veronika előtt, s biztosan tudom, még tartogat az élet számomra valamit, ami egyszerre lesz orvosság és édesség, mámor és szőlőcukor. Megállok, körülnézek, várakozom."

/Márai: Szeptember/ 

fonalmizéria..

ancsám épp ma kezd egy két éves szakácssuliban(hmmm..remélem azért otthon is lesz még kedve alkotni)..

így a germanisztika/tolmács vonal egy kicsit halasztódik..

hogy örökre-e,nem tudom,de mindig is azt mondtam neki,hogy azt csinálja,azt tanulja,amit szeret..

és ha ez tölti el boldogsággal,akkor tegye ezt..

mert ennél fontosabb nincs is,minthogy örömben éljünk és tanuljunk..

olyankor szárnyakat kap az ember..

(életem legeslegszebb iskolai élménye volt az a 2 év,amit a dekor suliban töltöttem..

minden egyes percét imádtam,és amikor befejeztem,legszivesebben kezdtem volna elölről,csak ne kelljen elmennem)..

könyveket ragasztgatok napok óta,és lázasan fekszem le..

nem..nem az ideoda ragadó,mindent magával tépő öntapadós borítókkal van bajom,sokkal inkább a lelkemmel..

szomorú vagyok,és valahogy hiperérzékeny..

és lássuk be,sok öröm mostanában nem ért..

de ez nem a nyígás helye,a bántásokat majd kiheverem(vagy kiégetem a lázzal,ahogy szoktam)..

különben is ma az eladott krémemből tudok majd tankolni,és mivel kért más is,így újabb 2,3 nap laufom lesz..

az a kis fény csak ott pislákol valahol:)

örömforrás nekem például az alkotás..

felkutattam az összes rég elraktározott fonalamat(pontosan szólva kiborítottam őket anyukám hálójának közepére egy nagy zsákból..röpültek belőle a szappanok is)..

nem csuklottam,de biztos sűrűn emlegetett,mikor nagytakarítást kellett utánam tartania:D

mindenfélét találtam(20 évnyi kötögetés hagy némi maradékot maga után),de persze épp olyat,amit szeretnék..nemám..

mert én már szinte csak fehérben utazom,max finom púderszínekben(egyikből egy szem sem),és szonjuska sem talált magának semmit..

pedig ő volt a fejbujtó(na nem megmondtam,hogy a kötős újságjaim értelmet nyernek?)..

kinézett magának ezt-azt,aztán majd meglátjuk,mit kötök meg végülis..

mert ehhez be kell szereznem valahol fonalakat,ez nem vitás..

amiből van elég,az 'jajj ne mami,az milyen béna színű,annak meg milyen az anyaga..én azt soha fel nem veszem)..

ismerős..valahol ezen a ponton hagytam abba a kötést régen is:D

én mindenesetre félretettem magamnak babafonalakat(tonnaszám vettem őket malackakorukban),mert a bababarack még esélyes lehet nálam..

szonjuska pulóvere meg majdcsak meglesz,ha tudunk venni hozzá fonalat egyszercsak...

most egyébként is rá van izgulva,hogy cicafüles sapkát akar..

most az után kutatok,hogyan tudnék neki olyat kötni..

szokásom szerint minták után nyomozok..

(azt még nem találtam,de elf kiscipőt igen..hát attól behalok,olyan cuki:)

álomlista..

most pedig jöjjenek az álmaim:)

miközben keresgélek a neten,sokszor találok valami olyasmit,ami szerelem első látásra..

mondjuk ez a táska már hetek óta birizgál,egyszerűen muszáj,hogy legyen nekem egyszer ilyenem..

annyira nagyon én vagyok,és annyira minden szempontból épp nekem való(még nagy is..tehát bepakolós..és csodavirágos tündéres)..

ez a lány varr ilyen csuda dolgokat:

aztán itt egy másik álom táska,ami nagyon nagyon..

 

ezt pedig szeretném majd megcsinálni,mert egyszerűségében nagyszerű..

pozsgásokat koszorúba..mekkora ötlet..sokáig tartják magukat,főleg,ha néha kicsit megspricceljük..

ezeket itt pedig szeretném..

ezért majd megcsinálom(mert megsúgom,nem nagy ördöngősség)..

hogy megint fehér?

hmmm..vajon a fehér,vagy a fehér a kedvenc színem?:D

és ez itt pedig a legnagyobb kívánságom..

így..ilyen lebegősen önfeledtnek lenni..

minden másról lemondanék,ha ezt a boldogságosságot vissza tudnám csempészni az életembe..