minden rendben lesz..

sok dologra ráébresztett a betegség/fájdalom..

először is arra,hogy mennyire nem is becsültem azokat a pillanatokat,napokat,amiket nem gyűrt rongyossá a fájdalom..

és amikor a sokadik féle fájdalomcsillapító egyszercsak hat,akkor ismerem fel,hogy milyen felemelő érzés fájdalom nélkül létezni..

ancsa azt mondta,egészen más az arcom,mióta hat a gyógyszer..

naigen..ráncos citrommá vált az arcom,és ijesztő fekete karikák költöztek a szemem alá mostanában..

a másik ráébredésem pedig az,hogy mikor az elmúlás fátylát eresztik a szemem elé,akkor milyen metamorfózison megyek át..

szépen sorban átesem a fázisokon én is(hányszor,de hányszor néztem végig az all that jazz-ben szívszorongva)..

és összekaparva magamban minden energiát,most arra összpontosítok,hogy MINDEN RENDBEN LESZ..

hogy bárki bármit mond,bármilyenek legyenek is majd a vizsgálati eredmények,én sziklaszilárdan hiszem,hogy meggyógyulok..

amit meg kell tanulnom ebből a dologból,azt megtanulom(igenigen..nem szabad utolsó helyre sorolnom magam semmikor,és nem szabad felelőtlenül túlterhelni magam,és szétosztogatni az erőmet..)

megtanulom elengedni a félelmeimet is az anyagi helyzetünk katasztrofális helyzete miatt(na ez még folyamatban)..

mindennapi mantrám,hogy ERŐS VAGYOK,ÉS EGÉSZSÉGES

és az,hogy MINDENRE,AMIRE SZÜKSÉGES,MEGLESZ A PÉNZÜNK..

a hitem határtalan,és semmi kétségem sincs afelől,hogy a tavaszi napfény már egy új, tapasztalatokkal bölcsebbé vált énemet találja itt..

innen szép nyerni..

a műtét előtti kivizsgáláson túlestem tegnap(a laboreredmények ügyében behúzott nyakkal remélem a legjobbakat..NEM lesznek rákra utaló jelek..nem..nem..)

de az mr-re még várni kell majdnem 2 hetet,ami azért nem lesz egyszerű..

egyrészt azért,mert attól függ majdnem minden,másrészt pedig azért,mert a fájdalmaim az utóbbi napokban már az elviselhetetlenségig fokozódtak..

fájdalomcsillapítókkal bírom már csak végigélni a napokat,és a tyúkokkal megyek aludni,mert amíg alszom,legalább addig nem fáj..

természetesen így most a masszírozásoknak is annyi,hiszen erőm a mínusz felé tendál..

ez erősen érződik már most is a családi költségvetésen,de abba bele sem merek gondolni,hová fog ez fokozódni,mire felgyógyulok..

(innen is csókoltatnám azok seggét tisztelettel,akiknek hivatali kötelessége lenne behajtani az exemen a gyerektartást..)

na ilyenkor szoktamvolt mondani,hogy innen szép nyerni..

és mivel az eddigi életemben nem egyszer megmutattam már,hogy a legnagyobb mínuszból is fel tudok állni,hát ezt most sem tervezem másként..

az élet mégiscsak egy lotyó..

nahát az élet mégiscsak egy lotyó..

már már azt hittem,hogy az idei év végre más lesz,és a februárt megúszom kórház nélkül(extrém sportom kórházban tölteni a szülinapom,avagy magas lázban haldokolva)..

de nemám..

ma fülembe suttogta kedvenc nőgyógyászom,hogy ő bizony megoperál záros határidőn belül..

sikerült ugyanis egy csinos kis méretes cisztát fabrikálnom a petefészkemre..

nahurrá..

az csak egy dolog,hogy megcsapott kicsit az elmúlás szele is a tumor markerek szóra,és összeszorult azért bennem a lélek cseppet..

és az is biztos,hogy nem igazán érzem gyógyíthatatlan betegnek magam(NEM is vagyok az..nem..nem..)..

és a műtét előtti vizsgálatok még sok mindenre választ adnak..

de azt a problémát is felvetik bennem,hogy vajon hogyan fejleszthetném ki magamban a fényevés képességét,és vajon ezt hogyan adjam át a csajoknak..

mert speciel betegen nemannyira tudok dolgozni,ami nálunk egyet jelent a nulla bevétellel..

Isten hozott újabb kihívás..

szonjabonja..

hogy öregednék,vagy ilyesmi,azt kikérem magamnak..

de a lányok mindenképpen cseperednek,az nem kétséges..

már a csöppem is elérte a bűvös kort,mikor a szerelem orvtámadásba lendül..

valahogy ilyenkorra számítottam én is(13 éves),így annyira nem lepett meg..

és valahogy mégis..

ő az,aki legtovább tartotta magát a mami pici babája szerepben(őt mindig megpuszilgathattam,ha rámtört a szeretetroham)..

ancsa már túl van a zendülésen,és már felnőttként hajlandó megölelni,ha szeretgetem..

katának pedig a közelébe sem mehetek,nemhogy hozzáérhessek..(harapós kis vadállattá tette a kamaszkori lázadás)..

drága kicsi szonjám első szerelembe zuhanását mindannyian lélegzetvisszafojtva figyeljük,és tapintatosan próbáljuk kibogozni a történéseket..

megnyugtat,hogy mindkét nővére a picinek járó gyengédséggel veszi körül,és igyekeznek az elvonult sírásai mögé lesni..

nem nagyon tudtam,akartam még beletrappolni a kis lelkébe a faggatózásaimmal(mimóza lélek ő)..

de tudom,hogy lesz olyan perc,amikor megnyílik majd nekem is..

a tegnap esti pusmogásból,felfordulásból sejtem,hogy komplett terápiás ülés zajlott az éjszaka leple alatt..

és senki nem ott aludt,ahol kellett volna,hiszen volt,akit nem találtam éjjel az ágyában,viszont matracok,és hurcibált ágyneműk kupacait találtam reggelre szanaszét..

hjajj..ennyi nőt egykupacon..:D

alakulunk..

családi helyzetjelentésnek egyelőre csak annyi,hogy anyukám belepörgött valahogy a bach virágterápiába(na ennek valószínűsége is üti a lehetetlent)..

és magam sem értem,de még az is elhagyta a száját nemrég,hogy:

'nem tudom,mi ez az izé,amivel te foglalkozol,de egyre inkább hiszek benne':D

mindenkinek lelkesen állítgatja össze a cseppeket,már csak a kutyák maradtak ki a szórásból(nem adok neki sok időt,és őket is 'beszervezi')..

alapból nem hagyja,hogy gyógyítsam,de múltkor orvul megdögönyöztem a fájó nyakát,és tátva maradt a szám,mikor később felhívott..

hmmm..háát..izé..

szóval,képzeld..nem fáj már a nyakam..

háthurrá..

ezt is megéltük:))

én a virágcseppekkel szemben voltam idáig kicsit szkeptikus,de miután kata reakciói már már közelítenek a normális tartományhoz,így azt hiszem revidiálnom kell az álláspontomat..

használ ez is,csak hinni kell benne:)

ancsám diagnosztizálta katát legprecízebben:

"kata azt hiszem jobban van..

mikor szóltam neki,nem kurvaanyázva válaszolt,hanem azt mondta,hogy tessék.."

alakulunk..alakulunk..

giccses kis életem..

a bennem zajló változásokról egyrészt nem tudok,másfelől nem is szeretnék itt beszélni..

mindenesetre elmélyült lelki életet élek(magamban..magammal)..

felfokozott tanulási roham tört rám,és ásom bele magam még jobban a természetgyógyászatba..

minimálisra korlátozom a minden egyébbel való kapcsolatomat..

szinte egyáltalán nem netezek,csak olvasom számolatlanul a könyveket csendben..

csend kívül..csend belül..

közben persze munka ezerrel(felpörgött a gyógyítás,és kevés egy napra 24 óra)..

kora reggeltől késő estig dolgozom,és igyekszem mindenhol helyt állni..

perszehogy sem erőm,sem időm társasági életet élni mostanában..(bocs szíveim)..

leginkább az nyugtat meg mostanában,hogy mennyire élvezem,hogy elromlott a kapucsengőm,és eszem ágában sincs megjavítani..

áldott védett kuckóság:))

és annak ellenére,hogy az utcánk még mindig/már megint nyakig hóban áll,és bejutni a 'sűrűn lakott területekre'(alig van lakott ház errefelé) nem kevés munkával jár..

annak ellenére mégiscsak mosolyt tud csalni az arcomra,hogy reggelre egy nyuszi lábnyomait találtam a hóban a kapu előtt..

(giccses kis életem:D)

túl sok..

nem mintha mentségeket keresnék arra,hogy ide sem dugtam az orrom ezer éve..

de valami magyarázat mégiscsak illene..

tehát csak röviden annyit(a hosszabb változatot úgyis ismerik..akik..)..

túl sokat pakolt most rám az élet,úgy érzem..

néha határozottan úgy érzem,már el sem bírom..

a tavalyi évet katám koronázta meg egy toxikológián végződött bulival(minimum 10 évet öregedtem a hajnali telefon alatt)..

közben ancsámat terítette le a tüdőgyulladás,és amint azt hittem,végre levegőhöz jutok..

akkor gyorsan anyukám adta elő ugyanezt..

magas lázak,gyógyszerek tömkelege..állandó köhögőrohamok..

futkosás a két háztartás között,éjszakai főzések és átaggódott nappalok..

a két munkám közötti tízpercekben rohangálás az ételekkel(apám a teafőzést sem bírta elsajátítani)..

otthon persze éreztem,hogy szükség lenne rám..

hogy mindenhol helyt kellene állnom..

valamikor akkor éreztem,hogy elég..

hogy ennél többet már ne..

és ez az állapot azóta is tart..

az idegeim gyakorlatilag cérnán lógnak,és a legkisebb vacaktól is sírva fakadok..

vagy ájulásszerűen tör rám az álom idejekorán..

teljesen padlón vagyok..

közben persze nem engedhetem el magam,hiszen katával beindult a kanosszajárás..

iskolaváltást szorgalmazok(a kinézett gimiből 5 perc alatt szórtak ki minket a bukásai miatt)..

és persze nem hagyom annyiban a dolgot,a miérteket is ki kell deríteni..így pszichiáter segítségét is kértem..

családterápia vár ránk,és addig teperek és harcolok,míg egyenesbe nem jön körülöttünk minden..

mindez most még igen messzi célnak tűnik,és én igen gyengének érzem magam mindehhez(pedig egyfolytában immunerősítek,bérescseppezek)..

ilyen testi és főleg lelki fáradtságot még soha nem éltem meg..

hisztérikusan ellenőrizgetem a lányokat,és sírógörcsöt kapok,ha szonja telefonja lemerül,és 5 perc késésnél már indulok keresni..

teljesen pszichopatának érzem magam néha..

egész napom azzal telik(a rengeteg munka mellett),hogy mindenkit hívogatok,ki merre jár,és minden rendben van-e..

nem tudom,hogy ezt az ijedtséget valaha ebben az életben le tudom-e még rakni..

hogy lesz-e még valamikor önfeledt az életem..

ha kata most nem lenne büntetésben,könnyen lehetett volna most ő ott az egyik zsákban a wb-nál..

mert odakészült..

és a szerencsétlen félnótás barátnője ott is volt..

néha olyan kevésen múlik egy élet..

és ezt az én széllelbélelt kelekótya kamaszom fel sem fogja..

hogy amiatt sírok-e mostanában annyit,mert tényleg megzakkantam tőle,hogy hová tart ez az eszelős világ..

és miért kell kiskamaszoknak áldozatul esni ahhoz,hogy ez az őrült téboly végre valakinek szemet szúrjon..

vagy azért sírok,mert tudom,mennyire kis híja annak,hogy mi most 'csak' ennyivel megúsztuk..

nem tudom..

annyit tudok csak,hogy az exem ahelyett,hogy végre egyszer az életben megpróbált volna apja lenni a gyerekeinek,inkább rám hárít megint mindent..

hadd cipeljem..

van már a hátamon úgyis elég..

odafér még ez is..

hát legyen..

én csak annyit kérek az égiektől(ezért fohászkodom minden nap)..

hogy adjanak nekem erőt és kitartást ahhoz,hogy ép ésszel és ép lélekkel kibírjam mindezt..

hogy egészségben és biztonságban tudhassam azokat,akiket szeretek..