2015. július 25., szombat

kacsakaland..

azt is hihetném,hogy mindenkivel megesik ilyesmi,de be kell látnom,hogy valami különös oknál fogva,mindig mi akadunk bele megmentésre váró állatokba..
(szívem mélyén tudom a választ,csak nem akarom elfogadni..azért van így,mert mi nem fordítunk nekik hátat azzal a felmentő érzéssel,hogy majd valaki más megoldja)..
így eshetett meg,hogy néhány napig vendégeskedett nálunk egy kis tőkés réce..
a szomszédos lakatlan telken kergették a cicáink,aztán kisprintelve az utcára nekiindult a világnak..
mivel itt faluszélén erdőmélyén igen nagy a cica-kutyapopuláció,muszáj volt megfogni,mielőtt beelőz minket valamilyen négylábú..
le sem írnám a jelenetet részletesen,legyen annyi elég,hogy rajtam nem volt elég ruha,hajam is vállalhatatlanul tornyosult a fejem tetején(otthoni kánikula styl),azonnal cselekedni kellett,és így rohantam kacsavadászatra,de legalább csak egy olyan ember látta az utcából,aki igazoltan bolond..



beazonosítani sem tudtuk rögtön,futókacsára tippeltünk,hiszen a közelünkben nincs tó,csak a szomszéd faluban,így a futókacsa életszerűbb megoldásnak tűnt..
de hát a google a barátunk,és egy fb csoportnak hála megerősítést is nyertünk,tehát egy récét fogtunk..
azóta sem tudunk rájönni,hogyan és miként keveredett hozzánk,de két napos pihenő után szabadon engedtük a szomszédos tóban,ahol boldogan tovaúszott(arról sajnos csak videó készült)..

mindig arra neveltem a lányokat,hogy ha bajbajutottat látnak,ne fordítsák el a fejüket,ne várjanak arra,hogy majd más megoldja..
ez a közöny sok rászoruló ember és állat halálát okozza nap mint nap..
ne legyünk közönyösek!




2015. július 15., szerda

elengedés..

visszajönni a szabadság után kicsit lehangoló..
most már nemcsak otthon várnak rám a koszos ablakok,hanem a dolgozóban is..
meglesz az,tart még a plusz lélegzet,amit a pihenés alatt félretettem..
mert tudatosan nem fordítottam ki sarkaiból a házat,hanem adtam magamnak időt a lustálkodásra,és direkt élveztem,hogy most akár takaríthatnék is,mégsem teszem..
gyerekes örömök..
belefért azért a lányokkal mozi is kétszer,és a dorogi strand is,amikre szakítunk még időt a nyáron mindenképpen..
ennek a nyárnak nagy tapasztalása számomra,hogy Nem Kell Mindig Tökéletességre Törekedni..
elég a kevesebb..
monomániásan igyekszem mindig fenntartani a rendet és a tisztaságot,és komolyan ki tudok borulni,ha úszik körülöttem a ház vagy a kert..
évek óta azzal töltöm a szabadságom,hogy nagytakarítok,és most először adtam magamnak ez alól felmentést..
először is úgyis megvár az a munka,másodszor pedig többet profitálok abból,ha élvezem ami van,mintha arra törekszem,ami nincs(patikatisztaság)..
a gyerekorvosunk szavai jutnak eszembe,aki komolyan elbeszélgetett velem anno,mikor Ancsa picurka volt..
látta nálunk járva,hogy mindent tisztára nyaltam,fertőtlenítettem(tipikus első babás parám volt)..
elmagyarázta,hogy a gyerek immunrendszere nem fog kifejlődni rendesen,ha nem eszi meg a kellő mennyiségű koszt(nyilván sarkítva)..
akkor ott elengedtem a sterilizálós hisztériámat egy életre,és meg is dicsért legközelebb,hogy végre kellő kisbabás rumli van,ezt szeretné látni mindig,ha jön :D
úgy érzem,most engedtem el az utolsó szálat,ami még ehhez a régi hisztérikusan fertőtlenítős énemhez kötött..
a megfelelési kényszeremtől elbúcsúztam végre..
talán öregszem,talán csak eggyel nyugodtabban ver már a szívem,de ezentúl nem akarok már tökéletes lenni..
épp elég,ha jó vagyok..
és attól leszek jó,attól leszek JÓL,hogy ezt megengedem magamnak..





2015. július 13., hétfő

pillanatképek


azt hiszem,nem lesz nehéz beazonosítani,hogy melyik kép melyikünk napjait dokumentálja:)
































































2015. július 2., csütörtök

Sweet home

Itthon nyaralásom képekben
Árnyékos szobában



Hűsben száradó fűszernövényeim





Készletfeltöltés frissekkel 



Kerti szépek