2010. december 22., szerda

grincs lettem..



grincs vagyok..

vagy lettem..
hogy ez a 12 magányos karácsony tett azzá,vagy mitől bennem ez az egyre növekvő hányinger,már magam sem tudom..
a tévéből rám zúduló nyáltól fuldoklom hetek óta,és ha mégegyszer valaki családegyesít valamiféle amerikai borzalomban,akkor elásom magam...

szeretnék az egyedülálló szülők nevében egy kis tapintatot kérni,hogy ne nyomják már úton-útfélen az arcunkba,hogy lehetne máshogy is..
nem egyszerű a hétköznapokban sem,de ilyenkor aztán már kínzás kategória ez a sok 'papa-mama-gyerekek-csupaszív szeretet' ömlengés..

szeretem az ünnepi hangulatot..szeretem a díszítgetést..készülődést..
csak ezt az erőszakos nyomulást nem..
szeretném végre elfogadni,hogy úgy is kerek egész vagyok,ha éppen nincs férjem,csak ezt ilyen légkörben igen nehéz..

csupáncsak egy kis tapintatra vágyom...semmi másra..


a fizikai fáradtságomat majdcsak áthidalom néhány napos kómával a fa alatt..
de ezeket a lelki sebeket több idő lesz kikezelni..

puha vattába csomagol pedig a barátaim,ismerősem,'betegeim' szeretete..
amitől pontosan tudom,hogy hol a helyem a világban..
hogy mivégre is vagyok itt,ahol..
napról napra növekszik a felém áradó gondoskodás,és figyelem..
többszörösen kapom vissza mindazt,amit én adtam/adok nekik..

nincs tehát okom nyűglődésre..
mégis ez az egy dolog tényleg szívből bánt..
Isten látja lelkem,nem így terveztem én sem az életem..
de azt,hogy most egyedülálló anya vagyok már jóideje,ezt szeretném már valamiféle viszonylagos lelki békével viselni..
és ebben nagy segítségemre lenne,ha karácsony ürügyén nem öntenék rám állandóan ezeket a műmájer dolgokat..

most már ott tartok konkrétan,hogy szeretnék valahol nagyon máshol lenni..
ahol nincs karácsony és szilveszter..
nincs egyre növekvő feszültség,és fájdalom..
valahol,ahol meghúzhatom magam,míg átsöpör a világon ez a téboly..
és majd előjövök,ha minden visszaáll a régi kerékvágásba..
ahol nem számítok féllábúnak csak azért,mert egyedül nevelem a lányokat..
egy csendes zugra vágyom..

merthogy grincs lettem..ez az igazság..

2010. december 18., szombat

pihenni vágyom..



visszavonhatatlanul falusi létemet jegyzi,hogy már a gondolattól is rosszul vagyok,hogy esetleg be kell mennem ajándékbeszerzés ügyben pestre..
merthogy itt nálunk valahogy más tempóban folyik mindez..
van itt is ember rengeteg a boltban,csak éppen mindenki mosolyogva jön be..
én mosolyogva segítek neki,nincs rohanás,tülekedés és anyázás felsőfokon..
van parkolóhely,van emberi szó,és mindenki hálás a törődésért..
mondjuk ezzel együtt pont karácsonyra fogok összeesni a fáradtságtól,hiszen jönnek ezerrel megállíthatatlanul..
már nem tudnék annyit aludni(főleg meg időm sincs rá),hogy valahogy erőmnél tudjak maradni..

de lustaságom miatt(neten bőven beszerezhettem volna időben a hiányzó ajándékokat..számba is hozta volna a futárszolgálat.) most szívhatok..
nade nem én lennék,ha nem karácsony előtt pár nappal találnám ki,mit is vennék..

szonjám tegnap megmutatta,miket fogunk kapni pluszban az ajándékok mellé..
verseket írogatott ki,és írt hozzájuk mindenkinek valamit..
na ebből az lett,hogy ancsám elsírta magát,olvasva a többieknek szóló üzenetet(a sajátját senki nem láthatta),anyukám tuti befutó lesz,olvasva a sajátját,és megsúgták,hogy én is bömbizni fogok az enyémen..
nahátakkor sírva fogunk karácsonyozni..ilyen sem volt még:))

én még nem csináltam magamnak karácsonyi kívánságlistát,de azt hiszem,hogy néhány napos pihenővel kibékülnék..
paplan alól hóesést lesős,semmit sem csinálós napot szeretnék,de nagyon..
azon felül valamiféle esélyt arra,hogy végre csont nélkül tudjam eltartani ezt a bolhacirkuszt,és ne vergődjek,mint malac a jégen..(esetleg valamiféle gyerektartást hozhatna a jézuska például)..
szívesen eltekintenék már a mindenféle hivatalokban való megaláztatásoktól,és papírozásoktól..



na és egy puha fehér sapka-sál-kesztyű is jólesne a lelkemnek..
de nem leszek telhetetlen..
legyen az alvás és pihenés..
az most életmentő lenne..

thanks..

2010. december 15., szerda

angyalbarátnőm..



szó mi szó..van bennem némi szorongás..
valahogy szanaszét vagyok még a karácsonnyal..
ennyire elcsúszva még sosem voltam az ajándékokkal..
gyakorlatilag ancsa csizmáján kívül(amit együtt vettünk meg a hirtelen nagy hóban),semmit nem szereztem még be..
igaz,hogy valamiféle halvány elképzelésem már van,na de hát hol késik a megvalósítás..

hmm..
az az igazság,hogy ha hétfőn nem masszírozom épp a barátnőmet,akkor talán nem tör rám ez ennyire..
mert ő aztán nem kispályás..
mert az 5 gyereke mellett(első férjtől 3,másodiktól 2),még van energiája és ideje a mindenki más gyerekeire is..
kórházakba jár játszani a gyerekekkel,dolgozik a nagycsaládosok egyesületében,és mindenféle akcióban ott van,ahol valami jótékonykodás zajlik..
és amikor mesélte,hogy náluk nem egy garnitúra adventi zsákocska van teletöltve,hanem nemcsak mind az 5 gyereknek külön,de még neki és a férjének is..
sőt a nagylányok fiúinak is..
és bizony pluszban is egy sorozat,hogyha véletlenül van náluk egy gyerek játszani éppen(és valahogy mindig van),akkor ő se érezze magát kínban az adventozásnál..

és,hogy ő ilyenkor több száz kis zsákocskát töltöget meg,és kötözget éjjelente..
azért itt valahol raktam le a hajam nagy csendben..
mert még szót sem ejtettem arról,hogy ő az,aki évekre visszamenőleg emlékszik arra,hogy mikor ejtettem el egy fél szót arról,hogy mire vágyom..
és ő az,aki karácsonytájt csendben a kezembe nyomja azt,amire vágytam..
így tavaly az áhított óriás borospoharaim(sajnos egyet meggyilkoltam belőle),és most a nagy fehér gyertyát(mert fehér gyertya a KELL kategória nálam)..

nem nagyon tudom elképzelni azt,hogy hogyan lehet valakinek ennyi türelme és figyelme az emberekhez..
hogy hogyan képes megszállottan kézműveskedni(cirka 20 éve ismerem,és MINDIG alkot valamit)..
és nagyon nagyon ügyes és kreatív..
hogyan teremt magának időt ahhoz,hogy szociális munkásnak tanuljon,sütiket süssön napszámra,miközben mindig törölget néhány náthás nózit..
hogy honnan ez a mindent elsöprő szeretet,ami árad belőle..

azt hiszem,hogy vannak angyalok,akiknek a glóriája az életük..
akik két kezükkel osztják a figyelmet és szeretetet..
mindenkinek..
és szebbé teszik azzal a világot,hogy köztünk élnek..

és én barátnőmnek mondhatok egy ilyen angyalt..


2010. december 9., csütörtök

mézeskalácsozás..



lusta disznó vagyok..tudomén..

már majdnem egy hete mézeskalácsoztunk,és én azóta hallgatok..
najóóvanna..de nekem mégiscsak életben is kell valahogy maradnom a hétköznapok taposómalmában..
és ez ebben a decemberi mókuskerékben olyan nagyon fárasztó..
mert az állandó hajnali kelés(kávéval kezemben próbálom életre kelteni katát)..aki persze háromszor visszaalszik,majd bezárkózik a sminkjeivel és a hajvasalójával..
és tízből nyolcszor elkésünk..
de az ő sminkje tökéletes,és nincs egy göndör hajszála sem..
beleőszülök ebbe..
és 5 tárgyból áll bukásra,beleértve a tornát is(na erre varrjál gombot:D)
minden áldott nap azt a retkes elektronikus naplót bújom,vajon éppen hány egyesnél tartunk..
szeretnék fűszál lenni..
vagy felhő..
vagy mittudomén mi..
de egy ilyen gyötrődő idegbeteg anya biztos nem..
nem vagyok én hozzászokva ehhez a csavargó tempóhoz..
képes lenne még pöttyöslabdából is megbukni,amennyi energiát fektet a tanulásba..

a napi rutin is leamortizál annyira,hogy alig alig van időm a karácsonyi szöszmötölésre,díszítgetésre..
pedig rákattantam a dekor tévén(állandóan azt nézem újabban) egy kézműves műsorra,ahol nem a minimál designt nyomatják végre,hanem azt a jóizű népi kézművességet,amire zenél bennem minden..
(nemnem..nem a nemezes matyómintás dolgok)..
azok az angol handmade hangulatok,ahol tapinthatóan árad a vidéki romantika..
hmm..deszeretemezt..
és elméletben már én is gyertyát öntök,kerámiákat festek és szappant gyártok karácsonyra..
de még csak elméletben:))
gyakorlatban a vasalást is tologatom hetek óta..
dekoros-kézműves énem kitörésre készül..

ja..
és a mézeskalácsozás..
bár kevesebben voltunk,mint szerettem volna..(khmmm..tudjátokkik)..
na azért a hangulatra egy szavam sem lehet..
végre drága P.-t is láthattam,és újra bemutathatta profi házgyártó tudását..
ancsámnak gyártott icipici házikókat(aki ezt ajándékozza a barátainak)..
majd dokumentálom is szonja elmosódott telefonos képeivel  a végén..
lett nagy díszítgetés is,és persze megint a fehér porcukros írogatás győzött a magok ellen..
mivel megmaradt a tészta fele,így majd újrázás várható immár családi körben..
legyártunk még néhányszáz mézeskalács szivet:))
Kedves is túlesett a barátaimmal való első találkozásán,és azt gondolom,hogy minden tökéletesen sikerült..

a hímzett kis adventi zsákocskák is előkerültek mégiscsak..
került beléjük sok sok cukor..és egy nagy kosárban várják minden nap lökött kamaszaimat..
(sosem lehetsz elég öreg az ilyesmihez:D)

mint ahogy a mikulás 'érkezését' is csengővel kellett jeleznem nekik(felnőtt korukban is csengetek majd..ebben maradtunk)..
és épp olyan lelkendezéssel túrták ki a nagy zoknikból a mindenjókat,mint malacka korukban..

van tehát 3 nőnek álcázott nedvesorrú kisbabám,akik lelkesen igyekeznek felidézni a tejszagú romantikát..
és én ehhez boldogan asszisztálok..

adventi zsákok kosárban(a hímzés nagy bánatomra nem látszik)..és egy boldogan integető kerámia mikulás(hátdenem mennyire cukiság?:D)
ja..és gyorsan összedobtam egy szegfűszeges narancsot is,amiből ilyentájt bődületes mennyiségeket gyártok boldog boldogtalannak)..


és mikulás immár a spontán faluba rendezett kis házikóknak integet,na meg az általam gyártott mézes karácsonyfának..
(na jó..a házak profik..P.egy zseni..
na de azért a fenyőm sem kutya:))

2010. december 3., péntek

büszkeségféle..



ennek a nagy hónak annyi előnye mégiscsak van,hogy tényleg szó szerint tátva marad a szám,mikor esténként hazaérek a munkából..
a lányok már otthon szöszmötölnek,ég mindenhol a lámpa,az ablakokban az adventi fények..
a fenyőkön vastagon a hó..
a ház olyan,mint egy porcukorral meghintett mézeskalács ház..
és elmondani nem tudom,mit érzek olyankor..

mert azon túl,hogy valami borzasztó büszkeségfélét(mégiscsak megcsináltam..felépíttettem egyedül..és fenntartom..szintén egyedül)..
azonfelül az egész valahogy annyira gyönyörű,hogyha semmi közöm sem lenne hozzá,akkor is letérdelnék a látványtól..
hiszen azért nem semmi dolog,hogy egy gondosan megkomponált karácsonyi képeslapban élhetek..

és ma reggelre mintha meg is elevenedett volna a csoda,hiszen 3 kg mézet,és egy gyönyörűséges hótaposót hagyott éjjel az ajtó előtt a személyes mikulásom(a szerelmem)..
ahogy kinyitottam reggel az ajtót,bizony összeszorult a szívem a boldogságtól..
és arra gondoltam,ténylegesen Isten tenyerén ülök..
boldog voltam..
nagyon..
amikor szonjám visongott a hóban az örömtől,hogy végre nem ázik be a cipője,és még milyen meleg is..és kényelmes..
akkor arra gondoltam,hogy hiába ennyire tetű az exem,amilyen..
hogy szeme sem rebben,hogy vajon a gyerekei nejlonzacskót húznak-e a lábukra télen,vagy mi legyen(hiszen,ha százszor megfeszülök is,akkor sem jut mindenre)..
akkor sem kell elkeserednem,hiszen a Kedves szerelme óv és védelmez minket..
ez az igazi áldás..


és meg kell súgnom,hogy különösen nagy várakozásban vagyok..
hiszen holnap nagy nap köszönt ránk..
a már hagyománnyá váló mézeskalácsozás napja lesz..
bizonyám..

nem emlékszem,hány éve is,hogy szokássá tettük a barátaimmal(én úgy 5 évre saccolom)..de az biztos,hogy csodálatos élményeket őrzünk mindannyian..
és az,hogy a párjaink,gyerekeink ott sütögetnek,díszítgetnek velünk..az ad az egésznek valami különös ragyogást..
és mindig könnybe lábad a szemem,mikor drága J. és P. komoly férfiemberek létére nyakig lisztes kisgyerekként alkotnak..
(mindenkiben ott a gyerek..nem is kétséges)..
a díszítgetés is mindig nagy izgalom(ehető magok,mazsola,mandula,és a porcukros fehér masszával írogatók két nagy táborára oszlunk általában)..


szeretemezt..
szeretem,hogy van az életemben valami állandó..
valami visszatérő,ami tudom,hogy nem csak nekem jelent sokat..
valami,ami arról szól,hogy szeretjük egymást..
arról,hogy morzsolódhatnak körülöttünk az évek..
hagyhatjuk el előző életeinket,otthonainkat..

de van az évnek egy napja,mikor egymás mellett ülve,nagyokat nevetgélünk a közösen átélt élményeken(mind netes társkeresőkről ismerjük egymást..így merje bárki is szidni az ilyesmit előttem)..
és ilyenkor konkrétan látom(naja..mostanában már látomásaim is vannak..)..
látom,ahogy egy nagy fénygömb vesz körbe mindannyiunkat..
nem mondtam még nekik(itt majd jól elolvassák úgyis:)))..
de tudom,mi ez a fény,ami körülölel ilyenkor minket..
mind beletartozunk abba a lélekközösségbe,akik egy úton járnak..
és a legfontosabb dolog tart minket össze..
a szeretet..

és nem is akarok most itt nagy szavakkal dobálózni..
úgyis átélni a legjobb..
de annyit állíthatok,hogy akkor és ott tapintható és kézzelfogható mindaz,amit szeretetnek nevezünk..


áldott vagyok az Úr előtt,hogy ilyen gyerekeim,barátaim és kedvesem van..