Noé bárkája..

na most már az Isten sem mossa le rólam,hogy titkos kultúrblog vagyok..

de hát megint odaragadtam a tévé elé(hogy én mindig futtában kapok el valamit)..

most is a mosatlant szorongatva jöttem avagy mentem,mikor megesett velem a szokásos..

egy zene(Yonderboi),amire odakaptam a fejem,és aztán meglátva egy felvillanó képet,már hopp..

ott is ragadtam..

úgy őszintén..az eleje főcímet nem is láttam..

pedig ezzel úgy vagyok,mint voody allen asszem az annie hall-ban..

hogy akkor inkább meg sem nézek valamit,ha az eleje vagy vége főcím lemarad..

így most néztem csak utána,hogy ki is jegyzi a filmet..

Sándor Pál..

ha nem szeretném(pedig de..nagyon is),ez a film akkor is az utóbbi idők legjobbja lenne számomra..

ja..Noé bárkája a címe..

ahogy elnéztem a neten,nem rajonganak érte a kritikák..

pedig én komolyan mondom,hogy teljes imádatba estem..

nekem Törőcsik Mari,Garas Dezső,és Kállai Ferenc játéka egyszerűen maga volt a gyönyörűség..

egy szavuk..egy hangsúlyuk..egy gesztusuk..zsebre tesz bármilyen 'ámerikás' filmsztárt..

és piszlicsáré egymondatos mellékszerepekben is nagyágyúk sorakoznak(gondolom a rendező húzóereje miatt)..

szőke andrás,badár sándor,szabó győző,bordán irén,jordán tamás,oszvald marika,ganxta zoli,pindroch csaba,alföldi róbert,kiss mari..(őket nem tudom nem említeni..lovelovelove)..

ezer más dolgom lett volna,de én ültem ott leragasztva..

az operatőrnek(Szabó Gábor)külön kézcsókom..egy zseni..

a forgatókönyvben sem találnék kis hibát sem..

"mire valók a csodák,ha nem arra,hogy megtörténjenek.."suttogja el Törőcsik úgy,hogy térdreborultam..

ahogy a bérház buggyant lakói nekiálltak tai chi-zni..

egy zakkant,leroggyant körfolyosós ház málló vakolatú lépcsőházában..

vagy ahogy Kállai nekiindul az éjszakának 15 év szobábaragadtság után..

ahol Garassal jól beisznak és befüveznek..

na ott hol meghatódtam..de torokszorítósan(Istenem..mutassatok már nekem valami zsenge mai színészpalántát,akinek ilyen csendjei vannak)..

a másik percben pedig úgy kacagtam hangosan,hogy akkor meg azért csordultak ki a könnyeim..(az öreg találkozása a kebabbal..amit 'héjában' kell enni..majd bepisiltem)..

egyedül a retekklub erőszakos arcomba tolt reklámozása zavart kicsit..

azok a részek tökéletesen felesleges,és idegesítő perceket szereztek..

komolyan mondom,hogy leszarom a kritikusokat..

a fanyalgásukat méginkább..

imádom ezt a filmet..

és úgy általában is szerelmes vagyok a magyar filmekbe..

kövezzetek meg,de ez van..

így eszméltem öntudatomra..így kerültem a szabadegyetemre is filmklubba..és így esett az a néhány filmközeli tévés évem is..

egyszerűen nem tudok jobbat annál,mikor olyan hangulatok..olyan képek terítik le az embert,amik ennyire nagyon testközeliek..

és imádom a külföldi filmek csillogó varázsát is..

de az igazi csendes áhítatot..

az ismerős otthonérzést a magyar filmek hozzák el nekem..

(hiszen velem is történhetett volna..hiszen mintha ismerném is ezeket az embereket..)

nem lehet elég ez az egy életem,hogy mindazt megnézzem,amit meg szeretnék nézni..

legyen ez film..színház(hjajj..az de hiányzik már)..vagy koncert..kiállítás..

de igyekszem..

és itt a film leírása arról az oldalról,amit direkt nem linkelek be,mert haragszom rájuk,hogy lehúzták a filmet..

akkoris akkoris imádom film..

A magyarországi Noé bárkája egy "mocskos-gyönyörű" házat takar, a hatodik kerület szívében. Egy emelet, egy udvar, tizenhárom lakás. Lakik itt többek között rapper, költő, levitézlett futballista, a férjét szemérmetlenül csaló asszony, és három filmsztárnak készülő lány. Ebben a házban él a nyugdíjas moziigazgató is, Stock Ede (Garas Dezső), aki egyedül neveli unokáját, valamint jó barátja, a nyolcvanegy éves agglegény Tálas Aurél (Kállai Ferenc), aki állandóan a tévét nézi otthonában, és a rendszerváltás óta ki sem mozdult a házból. A történet kezdetén Stock Ede éppen Tálas Aurélnál jár, akinél megy a tévé, mint mindig. Meghallja, hogy egy vetélkedőt hirdetnek, "Magyarország legjobb nagypapája" címmel, melynek fődíja ötmillió forint. Stock Ede sok dologtól undorodott eddig, többek között a tévétől, a vetélkedőktől és a jóságos nagypapáktól. Másnap azonban mégis jelentkezik a felhívásra, és a ház lakói felbolydulnak.

szólhat örökre?

van egy dolog,ami mostanában sokat foglalkoztat..

és ez pedig nem más,mint az esküvő..

(ugyanminek gondolhatod jogosan)..

ezzel a dologgal kapcsolatban már többször változott a véleményem életemben..

kezdtem tiniként lázadóként..perszehogy tagadva..

hogy én ilyet aztán soha..

(mondjuk ebben szerepe lehetett a gyerekfejjel végigkínlódott falusi lagziknak)..

kiterjedt rokonság..mi más..

hajnaltájban széteső részegek,és térdig érő kajamaradékok között sziszegtem a fogam között..

sohasohasoha..

aztán persze volt egy bigott katolikus időszakom is(hitre találásom első állomásaként)..

így aztán akkor meg már természetes volt,hogy az exemmel való mély barátságunkat(részemről egy percre sem létező szerelmet),megpecsételjük valahogy..

persze nem kis családi nyomásra,hiszen akkor már gyakorlatilag együtt éltünk évek óta..

(mint mondtam,elég hamar dobbantottam a családi fészekből..)

így utólag visszagondolva..

nagy hiba volt ez részemről..

de voltam annyira jó keresztény(és oltári liba is),hogy valószínű tartottam volna is magam az Úr előtt tett ígéretemhez,ha ki  nem lép a férjem az életünkből egy szép napon..

az azután következő jónéhány évem érthetően azzal telt,hogy a házasságot mint olyat teljesen felesleges,és nevetséges dolognak tartottam..

volt ebből vita is baráti körben,hiszen a cseperedő nagylányaimnak sem tudtam mást mondani,mint amit szívből hittem..

felesleges felhajtás..pénzkidobás..feszengés..

és hamis eskü egy átmeneti szakaszra..

mert a házasságok nem tartanak örökké..

jó,ha néhány évet kibírnak a 'gyerek miatt nem válok' állapotban..

és néhány hónapja teljesen megváltozott bennem minden..

életemben először vágyom esküvőre..

és egy olyan házasságra,ami igaz..

ancsám a fülének sem hitt,mikor ezt elárultam neki..

'na de mami..ne viccelj..19 éve hallgatom tőled,hogy nehogy férjhez menjek..az egy hülyeség..'

igenigen..

eljöhet az ember életében egy olyan pillanat,mikor fenekestül fordul fel benne minden..

nem egyszer és nem kétszer álltam már a válásom után olyan helyzetben,hogy választás elé állítottak az éppen akkori párjaim..

hogy akkor összeköltözés..házasság..közös baba..

és én nyüszítve húzódtam a sarokba..

hogy nemnemnem..azt ugyan nem..

mégegyszer ugyanolyan hurokba nem dugom a fejem önkéntesen..

mondjuk a baba kérdést egyszer teljesen természetesnek tekintve bevállaltam volna az akkori szerelmemmel..

meg sem fordult a fejünkben a védekezés,annyira vágytunk közös babára..

mindeközben ő mással élt(vergődött) házasságban..

agyrém..

hogy sem a baba nem jött,sem a kettőnk szerelme nem úgy végződött,ahogy kellett volna..

ez nem tudom kinek róható fel..

a válás és házasság kérdést vele aztán tényleg sokszor átrágtuk..

amikor ő akart miattam..én nem engedtem..

egyszerűen nem tudtam..nem akartam elhinni,hogy mindent borítana értem..

pedig de..

mikor ő hívott fel 2 éve,hogy válik..már nekem volt késő..nagyon késő..

(utálomutálom mondat)..

a mostani helyzetem is ugyanez pepitában,úgyhogy esküvőm most sem várható..

épp ezért lep meg,hogy mennyire érzékenyen érint ez engem mostanában..

hogy agyament esküvős műsorokat nézek gagyitévéken,és pityergek avagy mérgelődöm..nézve a párokat..

vajon ki szereti szívből a leendő párját..

és ki követ el akkora hibát,mint én egyszer..

tanúságot tenni valaki mellett,aki nem az igazi..

istenemre mondom,nem vagyok százas..

és a barátaim már így is kuncognak rajtam,hogy én mindig összeköltözésre vágytam a válásom óta(soha nem olyanok pályáztak erre,akikkel szívesen tettem volna)..

na de most már aztán tényleg nemnormális vagyok,hogy meg már esküvőre is vágyom..

ráadásul épp egy olyan szerelem hozta ezt ki belőlem,amiben teljességgel lehetetlen a megvalósulása..

néha sírdogálok,és arra gondolok..

az égiek tényleg szórakozhatnak velem,hogy ilyen helyzetekbe sodornak..

és az,hogy egyszer tényleg legyen egy olyan esküvőm,ahol azért állok az Úr előtt..

tiszta szívvel és tiszta lélekkel..

mezítláb..valami tengerparton..

Vele...és Istennel..

mert azt érzem majd igaznak és szentnek..

az egyetlen létező valóságnak..

az ebben az életemben már csak vágyálom marad..

talán egy következőben majd..

és ha mást nem is..

ezt elmondhatom majd magamról,ha innen mennem kell majd..

hogy így ennyi hányattatás után..ennyi tagadás után..végül mégis szerettem volna egy igaz esküvőt..

igen Uram..megbékéltem veled..és a házasság intézményével..

és szívből kívánom mindazoknak,akiknek ez még megadatik,hogy cáfoljanak rá a régi énemre..

és igenis bizonyítsák be,hogy ez szólhat örökre is..

faölelgetés..

napok óta nem férek a bőrömbe..

tavaszi zsongás,vagy mifene..

érdekes mindenesetre..

először még próbáltam takarítással,mosással levezetni az energiáim,de ma reggelre nyilvánvalóvá vált,hogy mindez kevés..

így rávettem cs.-t(nem kellett neki sok),hogy menjünk fákat ölelgetni..

a remete szurdok csodálatos hely..

a patak..és a harapható levegő..

igenigen..

és megtaláltam a megfelelő fát is..

ketten sem értük körbe a törzsét..

puha moha takarta,és icipici kis kalapos gombácskák nőttek a törzsén a patak felőli,párás oldalon..

pontosan a megfelelő fa volt..

és megtaláltam az egyetlen piros levelet is az erdőben(akarom már a színes varázslatot..fáradt okkereket és mély barnákat)..

kellenek a lelkemnek azok a szívmelengető őszi színek..

ilyenkor telepakolom az asztalokat piros bogyós ágakkal,ezerszínű levelekkel és mindenféle dísztökökkel..

minden évszaknak meg kell adni a módját..

és a gyümölcsillattal terhes csodás ősz hozza a legtöbb színt és ragyogást..

ilyenkor még a tusfürdőt is szőlő illatúra cserélem,ami nem is lehet más,mint mélybordó..

a kis részletekben rejlik a lényeg..

és illatokban színekben lakik az ősz csodája..

sápadt gyönyörűségek..

lehet,hogy agyrém,hogy nálunk ilyen kultusza van a horror filmeknek..

nem tudom,hogy a lányok,vagy én kezdtük el ezt az őrületet..

mondjuk nem vagyok agyilag zakkant,tehát nálunk is vizipók és társaik voltak a sztárok régebben,és nem zombie filmekkel altattam a zsengéket kiskorukban..

de egyszercsak valahogy partnerek lettek ők is a borzongásban(mindig is a thrillereket szerettem jobban,nem a véromlásokat)..

jónéhány éve már,hogy nemhogy horrormaratonokat tartanak nálunk a barátnőikkel(sokszor hajnalig gyűrik sorban a filmeket),de már ajándékba is ilyesmiket kell vennem..

vámpíros,vérfarkasos könyvek...filmek..

horror minden mennyiségben..

szonjámnak is beújítottam most szülinapjára egy darkness filmet,és persze jól megnéztük rögtön..

kata besötétített(csak koromsötétben teljes az izgalom),és én csak kuncogtam magamban,hogy mennyire nagyon hatnak ránk ezek a végülis egyszerű filmes eszközök..

és a hosszú csendek után berobbanó hirtelen zajoktól még mindig mennyire be tudunk rezelni..

jól kiszámított klisék,és mi nyaljuk be szorgalmasan..

részemről kicsit ínyencebb vagyok(mint minden egyéb másban),és bizony thriller-horror vonalon is az igazán színvonalasokat szeretem igazán..

nekem kell egy briliáns forgatókönyv is ahhoz,hogy igazán élvezzem..

(na jó..egy kurva jó pasi lobogó hajjal,malaclopó kabátban esetleg elnézővé tesz)..

és igenis nem szeretem,ha már az első 5 perc után el tudom mondani,hogyan és miként alakul majd a sztori..

mindenesetre elmondhatom,hogy igazán jót már régóta nem láttam..

(bár a vámpírok titkos szerelmeim,és vonzanak,mint fény a lepkét...húúú...de mennyire),de a mostani vámpíros filmek tényleg halálra untatnak a fantáziátlanságukkal..

ezek a tiniregények ölik az agysejtjeimet..

nekem beakadt a tű,még ott valahol az interjú a vámpírral című filmnél..

és most már ráadásul ragaszkodom a vizuális orgazmusaimhoz is..

a hosszú fekete hajú démonvadászokhoz(constantin...keanu reeves..hmmm),vámpírvadászokhoz(gabriel...hugh jackman..)..

kihívásra vágyom..

borzongásra és hosszú fekete kabátban suhanó sápadt gyönyörűségekre..

már késő..

túl sokat írok mostanában az íróasztalfióknak(piszkozatként mentve)..

bármennyire is nyilvános élveboncolós napló ez,azért csak van olyan,ami nem tartozik másra..

írnom viszont kell róla..

hiszen terápia az írás...nekem mindenképpen..

hosszú évek óta ez az,ami legjobban megnyugtat,ha zakatol bennem valami..

furcsa is vissza-visszaolvasni régi naplóimat,amikben még a boxon gyóntam..

magamnak..aztán a mellém szegődött szeretteimnek..

mennyi minden történt velem ezek alatt az évek alatt..

ha összerakják egyszer majd a lányok az írásaimat időrendbe(nekem sosem lesz ehhez türelmem,az biztos)..

akkor fognak igazán megérteni..megismerni..

már nem dobozban őrizgetett,füzetbe írott titkos naplóimból fogják összerakni szerelmeim,és csalódásaim..

már blogok,társkeresős naplók rejtik a titkaimat..

a kimondott és ki nem mondott örömeimet...fájdalmaimat..

én nem igazán szeretném még ezeket visszaolvasni egyelőre..

így is épp eléggé megszaggat,ha valami mást keresve véletlenül belefutok egy egy régi nekem írt versbe,vagy levélbe..

(ritka nagy rumli van a gépeimen)..

az akkori vallomások láttán már nem tudok nem fájó szívvel arra gondolni..

hogy soha..

soha nem akkor hangzottak,íródtak ezek le,amikor kellett volna..

hogy túl gyakran kellett már életemben azt mondanom..

azt éreznem..

késő..

már nagyon késő..

ez a két mondat az,amit soha többször nem szeretnék kimondani..

és érezni sem..

lobogó gyertyák ideje..

ahogy beköltöznek a szobanövényeim a kertből lassacskán,befejezve nyaralásukat..

úgy válunk már szinte dzsungellé..

és úgy érzem,hogy létszükséglet az állandóan égő..és egyre több gyertya..

mondjuk az nálam alapállapot,és évszaktól független,hogy füstölő és gyertya égjen..

de ilyenkor,mikor kint sötétbe fordul a világ,ilyenkor egyszerűen nem ismerek határokat..

amerre csak járok a házban,gyújtom a mécseseket,gyertyákat..

és még mindig ámulatba ejt,hogy milyen színeket ragyogtat rám az este a gyertyafényben..

ilyenkor szoktam a nagy Buddha szobrom fejére tenni a kezem..

és magamban hálát adni..

mindezért..

amikor a csupafa fürdőben csak a gyertyák lángja pislákol,és a forró vízben szinte feloldódva..gőzpárába burkolózva tesszük le napi nyűgjeinket..

akkor nagyon nem érdekel semmi más,csak az a pillanat ott..

az a béke..

cseppet sem lep meg,hogy a családom már évek óta nem is nagyon vesz nekem mást ajándékba,mint gyertyákat..

mert olyan vagyok,mint gombóc artúr a csokikkal..

ezt ezért szeretem,azt meg azért..

mert színes,mert illatos..mert szép..

mert kicsi..mert nagy..

mert mert mert..

egyszerűen imádom..

lelki szükséglet..

és bár még nem színesedik körülöttem a kert,mégis olyan jólesik már bekuckózni..

eljött a gőzölgő forró teák,és a lobogó gyertyák ideje..

békességes őszi zsongás a mézeskalácsházban..

Pilinszky..

mert Kedves megsúgta,hogy megkapom tőle meglepetésként cd-n..

és mert most ancsának felolvasva elsírtam magam..

kell,hogy ennyire szeressem Pilinszkyt..kell,hogy egy vers így hasson rám..

kellenek a szavak..

"Csak most az egyszer szólhatnék veled,
kit úgy szerettem. Év az évre,
de nem lankadtam mondani,
mit kisgyerek sír deszkarésbe,
a már-már elfúló reményt,
hogy megjövök és megtalállak.
Torkomban lüktet közeled.
Riadt vagyok, mint egy vadállat."

olvasni jó..

mert nem csak könyveket olvasni jó..

blogokat böngészve is sokszor térdre ereszkedem..

és ezt itt zseniálisnak tartom..

konkrétan a 'nabazdmeg' kategória..

lovelovelove..

ha kíváncsi vagy,meg is súgom,kinél találtam:))

"Egyéni szinten a legmeghatározóbb vágyeset a szerelem. Tárgyiasító természetéből kifolyólag csakis negatív birtokviszonyt szülhet, további vágyeseteket generálva, beláthatatlan hurokfolyamatokat indítva. "A szerelem nem kér, nem követel. A szerelemnek olyan erősnek kell lennie, hogy önmagát bizonyítsa. Akkor nem vonzódik, hanem vonz" - így beszél Hermann Hesse nagy szavakkal az igaz szerelemről. Ezt a fogalmat romantikus elképzelésként igyekszik távol tartani magától a racionális gondolkodó. Mégis, tegyük fel, hogy ez nem az a szerelem, ami vak volna, vagy ölve, butítva nyomorba döntene. Ha ez a szerelem nem tárgyiasít, ha nem a magány, a társadalmi és szülői nyomás, a biológiai és ösztönparák ellenében indított vágyeset, hanem ugyanolyan szenvedélyes szikrával pattanva kölcsönös tiszteletben, gazdag szexuális kultúrában, intimitásban, egymásra való felülírhatatlan nyitottságban és valódi partnerségben egyesít két embert, akkor a vágyesetek nélkül való spontán kompenzáció olyan intenzív, robbanásszerű láncreakciót indíthat el, melynek harmonizáló hatását orvosunk, gyógyszerészünk és terapeutánk is elirigyelheti. Van csapda. Persze, hogy van. Túlkompenzált életünk a vágyeseteket valóságos hiedelemvilággá duzzasztja, mire a jó helyen, a jó időben találkozunk egy ilyen emberrel. Addigra könnyen lehet, hogy van férjünk, feleségünk, vannak gyerekeink, félelmeink, túlkompenzáló barátaink. A félelem kinéz belőlünk, s a trójai falovat látja. Valamiért úgy hisszük, vágyesetekkel kompenzálni tisztább ügy. Pedig a falovat megdugni inkább szálkás ügy. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a félelem a tanulási folyamataink mellékterméke. A túlzott félelem semmivel sem jobb, mint a vágyesetekkel való túlkompenzálás. Ráadásul még erősítik is egymást. Idővel a bátorság, ami természetes, velünk született kondíciónk, az élet egyik-másik területén elért kudarcaink kompenzáló vágyesetévé válva erődemonstrációvá aljasul. Ugye tudod, mi a félelem bére? Bizonyosság. A halál meg az adók. Fizetünk, és meghalunk. Vágyesetek közt élni, akciós hitelre, az meg a karma. A következő életünkben fizetjük a késedelmi kamatot. Ugye, most beszartál egy kicsit? Ne feledd, nem ihatunk mindig tequilát, hogy fájjon."

kislány-nagylány..

jólvanjólvan..

tudom,hogy mostanában kultúrblognak álcáztam az egoblogom:))

vannak persze történések is,úgyhogy ezekről is pár szóban..

ancsám úgy döntött,hogy hivatalosan is elköltözik tőlünk,és már nem a 'fiúmnál alszom' címszóval tölti máshol a hét nagy részét..

lesz rendes összeköltözésük,bérelt lakással,önfenntartással(na azt hogyan..egek ura..)

vagyis kipróbálják a felnőtt,szülőktől független létet..

emlékeim szerint(bár én kicsit később..nem 19,hanem 21 éves korom körül léptem),az ember lánya ilyenkor érzi meg vállán a világ súlyát..

és bár piszkosul nehéz,és rémületesen ijesztő először..

de annál hátborzongatóbban izgalmas..

azért mostanában,mikor belépek a spongyabobos szobájába,sokszor rámjön a sírhatnék..

még nem hurcolkodott el,valahol mégis érzem,hogy az édes tejszagú gyerekkort valahol most tuszkoljuk be az 'emlékeim' című dobozba..

katám és szonjám pedig hitelesen alakítják közben a kamaszkori őrület című magánszámukat..

valahol nem is értem,hogyan lehet ezt ép ésszel túlélni..

valamiféle módosult tudatállapotban forognak saját tengelyük körül..

és a hajam-sminkem-ruhám bermuda háromszögben bolyonganak elveszve..

nagyon néha találok csak utat hozzájuk..a lelkükhöz..az értelmükhöz..

de igyekszem erősen..

és főleg összeszorított fogakkal várom,hogy végetérjen ez az egész,és visszakapjam őket..

és remélem,hogy mindannyian megússzuk viszonylag kevés sérüléssel..

Isten bennünk van..az angyalok velünk vannak..

na most egy olyan lilásos,hókuszpókuszos írás következik,úgyhogy aki allergiás az ezotériára,az gyorsan 'kapcsóójja' ki..

úgy vagyok én ezekkel a dolgokkal,hogy egyszerűen nem tudok nem így gondolkodni..

mert ha az még nem gondolkodtatott volna el(pedig de),hogy ancsám,a nagylányom miért olyan különleges,amilyen..

hogy az indigó gyerekek milyen csodás lelket rejtenek a tüskéik alatt..

hogy szonjám körül mi a csuda ragyog permanensen..

hogy a kristálygyerekek a legszebb,legtisztább teremtmények..

na akkor is elgondolkodtatna az a helyzet,hogy gyakorlatilag ha én feldobok valamit,az biztos,hogy egy mágusra esik..

annyian vannak körülöttem..

az életemben előforduló mágusok száma egyszerűen hihetetlen..

van,aki szerint mágusmágnes vagyok..

na lehet..

egy valami biztos..

hogy én személy szerint imádattal és rajongással viseltetem a mágusok iránt..

a bölcsességük és tudásuk előtt földre borulok..

ismerek sok sok angyalt is,de érdekes módon velük nem tudok tartalmas baráti kapcsolatban maradni..

azon kívül,hogy egymásra ismerünk azonnal,és megsimítjuk egymás lelkét néhény beszélgetéssel..

azon kívül nem sokat tudunk egymásnak nyújtani..

hiszen egyformák vagyunk..

ugyanazt tudjuk,ugyanazért inkarnálódtunk..

és,ha egymásra mosolygunk valahol..akár az utcán(ha csak sejtenétek,hányan járunk köztetek)..

akkor csak azt kommunikáljuk egymás felé azon a csak általunk beszélt nyelven..

'nehéz..neked is nehéz,ugye?

és mégis ez a legszebb dolog a világon..segíteni rajtuk..'

és mennyi mennyi csodálatos teremtményt ismerek még..

drága hollómat..aki védelmemre szegődött,hiszen lelkek kísérője ő a két világ között..

az édes elementálokat..

a szeplős kis koboldokat..akik mindig fényt és vidámságot csennek az arcunkra..

minden zeng-bong körülöttük..

csupa zene és harmónia mindegyikük..

a hűvös,rideg csillagembereket..

akik földöntúli szépségük mellett idegenséget árasztanak magukból..

és mégsem lehet kikerülni a hatásuk alól..

intellektusuk vág,mint a penge..

sebez,ha nem véded magad..

mennyi mennyi teremtménye az Úrnak..

és milyen sokakat kell még megismernem..

hiszen jönnek felém..

egyre többen és többen..

ahogy finomodik a rezgésem,egyre jobban hallom..

már látom is őket..

lehetnék akár csalódott is,hiszen annyi de annyi hamis próféta..hamis angyal..hamis lélek szaladgál közöttünk..

remek lehet egy hétvégi tanfolyamon angyallá válni..

vagy bárki mássá..

komolyan már nem is bosszantanak ezek az állatságok..

menjen mindenki,amerre jónak látja..

végezzen el eszement dolgokat sok pénzért..lelke rajta..

ha csak egy lépéssel is közelebb juttatja a fényhez,már nem volt hiába..

(azt csak úgy megsúgom,hogy az a lépés úgyis belőle fakadt..és tanfolyamtól független)..

azt viszont büszkén vállalom,hogy testet öltött angyalként élni..létezni..gyógyítani..

a legszebb és legcsodálatosabb sorsfeladat..

"Végső soron mindenkiben ott lakozik az angyali minőség, de vannak köztünk olyanok, akiknek eredete nem a földről való, legtöbbször angyalként teljesítenek szolgálatot, de le is születnek a földre, és innen próbálnak segíteni az embereknek.
A testet öltött angyaloknak sajátos viselkedésmintáik, és energiamintázatuk van.
Természetüknél fogva bájosak, barátságosak, szeretetteljesek, imádnak nevetni és idealisták. Mind a női mind a férfi angyali lények bájos arcvonásokkal rendelkeznek, gyakran szív alakú, gyermeki arcuk van, gyakran kiszőkítik vagy melíroztatják hajukat. Ösztönösen vonzódnak az angyali világhoz és nagy bennük a segítő szándék. Aurájukban gyakran megfigyelhető a "szárnyak" energetikája.
Nagyon érzékenyek és empatikusak, ha elszakadnak a spiritualitástól pótszerekhez, fordulhatnak.
Gyakran függőségi kapcsolatokban élnek, ahol folyton szolgálnak, és magukra aggatják a megmentő mártír szerepet.
Mindenkiben a legjobbat látják és magukat a háttérbe helyezik. Nagylelkű lények, akiknek nehezükre esik másoktól valamit is elfogadni, ezért hiányt szenvedhetnek bizonyos dolgokban, mivel blokkolják a pénz, a szeretet, az energia, és más természetes források életükbe áramlását.
Sokféle angyali lény létezik, ezért sokfélék itt a földön is. Néhányuk sokszor inkarnálódott ide, és ügyesen boldogul, mert ki tud igazodni az emberek között, de vannak olyanok is akik csak ritkán jönnek le ezért nagyon elveszettnek érzik magukat ebbe a durva világban.
Az erejük, hatalmuk és feladatuk is megkülönböztetheti őket egymástól.
Az angyalok tehát köztünk élnek, ha jól figyelsz felismerheted őket. "

Feldmár András..

ismét egy nagy találkozás..

cirka 5 éve motoszkál bennem egy ember..egy pszichológus..pszichoterapeuta..

a gondolatai..a könyvei..

de mint mindig,kivártam a megfelelő időt arra,mikor kell találkoznom vele..

sosem siettetem az igazán nagy találkozásokat..

most jött el a pillanat,hogy a kezembe vegyem a könyvét..

(és tudom,hogy ez csak a belépője valami sokkal többnek)..

mindig érzem a gerincemen a borzongást,mikor egy életre szóló szerelem szövődik bennem írók iránt..

a pszichoanalízis egyébként is közel áll a lelkemhez,és régóta habzsolom Popper Péter könyveit..

nem vagyok egy analitikus elme..

az erős ösztönszerű döntéseim magyarázatára viszont mindig is nyitott voltam..

csernus ordítós sokkterápiája nálam színház kategória..

(bár respect azoknak,akiket ez zökkent öntudatukra)..

én sokkal jobban rezonálok a csendben csillogó elmékre..

most A Tudatállapotok Szivárványa a társam..

olvassatok emberek...olvassatok...please..

" A szeretet engedi,hogy a másik legyen.

Óvatosan,törődve,vigyázva,de a szeretet csak azt akarja,hogy a másik legyen úgy,ahogy van.

Hogy az lehessen aki,ami."

Feldmár András

milyen felemás érzések közt élünk..

versek..szavak bűvöletében élek..
nem is emlékszem arra a percre,mikor ejtett rabul az irodalom..
talán valahol a mesevilág kitágulásával kezdődött minden..
mikor az ezerszínű csodavilág után zajjal és robajjal rámtalált a való világ..
akkor..valahol akkor kerestem kapaszkodót a versekben..regényekben először..
és áhítattal hajtok fejet azóta is minden író előtt,aki kimondja helyettem..
az előtt,akinek elég két szava arra,hogy lélekben letérdeljek..

ilyen nekem Pilinszky..


mert szeretem..
nagyon..

és mert Kedvessel erről beszéltünk ma..

Parafrázis

"Mindenki táplálékaként,
ahogy már írva van,
adom, mint élő eledelt,
a világnak magam.

Mert minden élő egyedül
az elevenre éhes,
lehet a legjobb szeretőd,
végül is összevérez.

Csak hányódom hát ágyamon
és beléreszketek,
hogy kikkel is zabáltatom
a szívverésemet!

Miféle vályú ez az ágy,
ugyan miféle vályú?
S mi odalök, micsoda vágy,
tündöklő tisztaságú!

Szünetlen érkező szívem
hogy falja föl a horda!
Eleven táplálék vagyok
dadogva és dobogva.

Eleven étketek vagyok
szünetlen és egészen;
emésszétek föl lényegem,
hogy éhségtek megértsem.

Mert aki végképp senkié,
az mindenki falatja.
Pusztíts hát szörnyű szerelem.
Ölj meg. Ne hagyj magamra."

Pilinszky

és,ha már ő..akit mindennél jobban..

akkor álljon itt tőle a legkedvesebb..

a nekem legtöbb..

Milyen felemás

"Milyen felemás érzések közt élünk,
milyen sokféle vonzások között,
pedig zuhanunk, mint a kő
egyenesen és egyértelműen.

Hányféle szégyen és képzelt dicsőség
hálójában evickélünk, pedig
napra kellene teregetnünk
mindazt, mi rejteni való.

Milyen
megkésve értjük meg, hogy a
szemek homálya pontosabb lehet
a lámpafénynél, és milyen
későn látjuk meg a világ
örökös térdreroskadását."

önfenntartás..

miután két nap alatt két kedves barátnőm közölte velem,hogy készülnünk kell az önfenntartásra,komolyan beijedtem..

és,hogy ők már azt tervezik,hová vessék a kukoricát,és hol lesz a tehénke..

ok,hogy tudom,ill sejtem,hogy nemsokára komoly változáson megyünk majd át..

nemcsak mi emberek,hanem az egész bolygó is..

és itt toporog a kapuban a pólusváltás..

de valahogy olyan váratlanul ért most ez a hír..

az igazság az,hogy valamelyest konyítok a mezőgazdasághoz,na de azért fenntartani magunkat nehezen tudnám a tudásomból..

és bár volt is veteményesünk a régi házban(nem is kicsi),attól még lehet,hogy felkopna az állunk,ha a megtermelt terményekből kellene jóllaknunk..

biogazdálkodást vezettem,mikor a lányok még kicsik voltak,és tényleg jólesett reggel megfogni ancsa pici kezét,lesétálni a kertbe,és együtt kihúzkodni az ebédnek való répát..

(most így utólag úgy látom,mintha valami képeskönyvnyi idillben éltünk volna...nahát)..

termett is nálunk minden szépen,még a krumpli és kukorica is megemberelte magát idővel..

szerettem is ezt..minek is tagadnám..

közel áll hozzám ez a természetközeli életmód..

(tagadhatnám-e ezt egy erdőszéli rönkházban?:D)

mondjuk a kenyérsütés gondolatától sem áll égnek a hajam,sütöttem is eleget régebben..

és azt hiszem,a sütés főzés úgy alapból is az egyik kedvenc tevékenységem..

(bár a főzést jelenleg poszttraumás sokk miatt szüneteltetem..)

diagnózisom szerint úgy megviselt az exemmel közös kötelező vasárnapi ebédek legyártása(majd jól leszarása..nem megdicsérése..tévé előtt böfögve fingva emésztése  részéről)..

hogy azóta mintha hidegrázást kapnék,amint rámtör ez a 'kötelező pedig most főznöd' érzés..

a legfinomabb étel is az agyadra tud menni,ha MINDEN vasárnap ugyanazt kell főznöd..

a marhahúslevest és rántott húst hasábburgonyával ma már csak komoly,életveszélyes fenyegetés hatására nyelem le..

persze a lányoknak főzök azóta néha(mégsem halhatnak éhen mellettem),és Kedvesnek is bármikor bármit..

de úgy őszintén..valahol valamit elvesztettem..

az örömöt a főzésben..

tehát ebben az önfenntartó létezésben kevés dolog van,ami aggodalommal töltene el..

van annyi gyakorlatom ezekben,hogy nem én lennék az,akire ránézve azt mondják:

na ez biztosan nem fogja túlélni mindezt..

túlélésben egyébként is jó vagyok..

amit az utóbbi években végigcsináltam,arra mondják,hogy 'innen szép nyerni'..

azt hiszem,hogy nem marad majd felesleges ez a tapasztalat,amit most szerzek,miközben vergődöm,mint malac a jégen..

bár azt kell mondjam,mikor bevásárlásnál azt kell mondanom a gyerekemnek,hogy döntse el,hogy kávét vagy citromot vegyünk inkább,mert mindkettőre nem futja..

(évek óta gyerektartás nélkül létezünk)..

na olyankor azért szemrebbenés nélkül tudnám az exem helybenhagyni egy láncfűrésszel..

Dancing at Lugnasa..

ismét odaragasztott egy film a képernyő elé..

ez mindig így esik meg velem..

már nyuszis pizsiben kapcsolnám ki a tévét,mikor egyszercsak egy zene..vagy egy képbeállítás leszögez..

aztán azon kapom magam,hogy az alvás project felejtve,és én ott ülök tátott szájjal..

na jöjjön először a hivatalos leírás..

Pogánytánc..Dancing at Lugnasa

A történet 1936-ban játszódik. Gyönyörű nyár van, Európa azonban iszonyatos változások előtt áll. Írország észak-nyugati csücskében, egy donegali faluban él a Mundy család, az öt lánytestvér: a legidősebb Kate, az életvidám Maggie, a gondoskodó Agnes, az édes Rose és a legfiatalabb, az örök romantikus Christine, aki egyedül neveli 8 esztendős fiát, Michaelt. A nőkkel telt ház mindennapjait a kisfiú szemszögéből láthatjuk. Nyugodt életüknek két férfi érkezése vet véget: egyikük a kis Micheal édesapja, aki azért jött, hogy elmondja: Franco diktatúrája ellen megy harcolni Spanyolországba, a másik a lánytestvérek bátyja, az afrikai missziójából hazatérő katolikus pap, aki halálos betegsége mellett hivatásában is elkezd kételkedni. A donegali paradicsom visszavonhatatlanul megváltozik. A nyár emléke Michaelt egész életében végigkíséri, emlékek a szerelemről és a csalódásról, táncoló nőkről, akik úgy táncolnak, mintha az életük múlna rajta.

előrebocsátom,hogy Írország iránt egyébként is van valamiféle megmagyarázhatatlan vonzalmam..

könyveket,zenéket faltam fel,hogy valahogy közelebb jussak a titokhoz..

de egyszerűen csak abban lettem biztos,hogy elvarázsolt egy világ az..

és ami onnan származik,azon mindig van valamiféle tündérpor..

ebben a filmben minden adott,amitől én elvarázsolódhatok..

Meryl Streep a kedvenc színésznőm(jogos a nagybetű)..

a filmben felcsendülő ír népzenék..hmm..szóval volt borzongás bőven..

a táj..

ó jajj..azoktól ámulat mint mindig..

és a jellemábrázolások zseniálisak..

minden karakter a helyén,és hol nevettem,hol szipogtam rajtuk..

(igenigen..ideális néző vagyok)..

végülis azt kell mondanom..

biztosan van jobb film is Írországról..

talán híresebb is..

de itt és most ez engem levett a lábamról..

stílusteremtők..

az,hogy a négyből hárman vagyunk náthásak,az nem is meglepetés..

mert bárkivel beszélek face to face,vagy telefonon,mindenkinek olyan orrhangja van,hogy az csuda..

mondjuk kb egálban vannak az allergiások(ebben a cipőben járok én is),és a hirtelen hidegben meghűltek is..

nem meglepetés,hogy a lányok az utóbbi kategóriába esnek..

ahogy sosem fogom megérteni a mániákus hajegyenesítést sem,úgy nem fogom soha megérteni ezt a barom csípőnadrág divatot sem..

az egész dereka kint van mindenkinek ha kell,ha nem..

ja..meg még cső is legyen a szára..

meg hidegben is elég egy top..

ha hasuk kilóg még jobb..

és az istenért nem húznának magukra semmit,mikor a hajnali hidegben útrakelek velük..

ja persze..

mikor már a hideg rázza őket,meg a láz,akkor meg már a kamraajtót is magukra húznák..

agyam eldobom tőlük,komolyan..

nem nagyon emlékszem,hogy az ő korukban én mennyire öltöztem hülyén,de abban biztos vagyok,hogy az aktuális divatirányzatokat nem követtem..

mert az egyenruhákat én sosem bírtam..

csakazértis szembe mentem az előírtakkal(na az tenné be nekem az ajtót,ha bárki is előírná,mit vegyek fel,mert az a divatos)..

kreáltam én magamnak saját stílust..

nem kellett hozzá nekem sok,hogy a semmiből is valaki legyek..

akire felkapják a fejüket..

és nem azért,mert brutál hülyén néztem ki..

azt gondolom,hogy a divat jó dolog..

az is jó,hogy tényleg tehetséges divattervezők(lovelove herczegzoli) csudaságokat álmodnak meg..

az is remek,hogy legalább akarnak csinosak lenni(már aki)..

az viszont végtelenül szomorú,ha valakinek annyi stílusa sincs,hogy önmagát megkreálja..

hogy ezek a fiatalok gyakorlatilag mind egyformán néznek ki..

és itt most nem egy öregasszonyos dohogás szól belőlem(öregasszony különben sem leszek soha,az tutifix),hiszen imádom a zsengéket..

az agyukat,a csillogó intellektusukat..

egyszerűen csak az örök lázadó szól belőlem most is..

hogy hagyják már végre az emberek a kliséket..

a 'majd_én_megmondom,mi_a_jó neked' emberkéket..

hogy merjenek már végre az emberek..főleg a nők stílusosak lenni..

ne mások stílusát majmoljátok..

ti legyetek azok,akik stílust teremtenek..

nincs véletlen..

nekem sem szabad túlzásba vinni az alvást,úgy tűnik..

amilyen összevissza álmaim most voltak,azzal egy pszichiáter ellenne évekig..

mert szerepelt benne az autószerelőm,a volt bejárónénim(úrinő koromból),és egy nemrégi kapcsolatom..

na,hogy ők mivégre futottak így össze,azt talán sosem bogozom ki..

viszont megerősített abban a meggyőződésemben,hogy senki de senki nem kerül véletlenül az életünkbe..

és az,hogy szerelmeim és szeretőim is mind egyazon lélekcsoportból valók voltak,az nem is kétséges..

mindig..minden esetben éreztem..éreztük,hogy van valamiféle különös ismerős vonzás..

és ez nem is halványul az évek forgatagában,hiába is kerülünk messze egymástól..

10,20..bizony már 30 év távlatából is kapok jelzéseket..

hogy igen..az a történés valami egészen különleges ajándék volt..

és megsimogatják a lelkem rendszeresen rég vagy nem olyan rég volt kapcsolataim..

hogy ők bizony ever and ever..

ezek a láthatatlan szálak kötnek össze életem minden szereplőjével..

ezt régóta tudom,tehát nem lep meg..

az már sokkal inkább,hogy ezek szerint az autószerelőm és takarítónénim is valamiféle segítőszerepet felvállalva keveredtek pont mellém..

és nem mindig keresem a magyarázatokat..

hiszen ebből a perspektívából nem láthatjuk át az égiek akaratát..

általában elfogadom a jót is rosszat is,amit kapok..

elfogadom az embereket,akiket bevonzok..

legyenek ezek szerelmek,barátságok vagy éppen betegeim..

és csak nagyritkán érzem úgy,hogy bárkit is le kell választanom magamról..

hogy szükség lenne azokat a szálakat letépnem magamról..

amíg erőm és hitem van abban,hogy hozzám tartoznak,ha csak ideig óráig is..

amíg van erőm gyengédséget és szeretetet sugározni feléjük..

amíg hiszem,hogy a szeretet símogatások,amiket kapok,szívtől szívig érnek..

addig nincs okom kételkedni abban,hogy bárkit is sodor mellém az élet,annak helye van mellettem..

újrakezdés..

van egy aktuális téma,amin sokat agyalok mostanában..

az elvált nők új kapcsolatairól van szó..

hogy ki akar,ill ki nem akar újra együtt élni valakivel..

évek óta visszatérő téma ez a baráti körömben..

van,aki tartja magát ahhoz,hogy ha ő már egyszer elvált,és végigcsinálta az osztozkodási cirkuszt,akkor ő ezt ugyan mégegyszer nemám..

és legyen randizgatás,de összebútorozás semmiképp..

legyen ünnep egy találkozás..legyen benne izgalom..

és ugyan belefér néhány együttalvás,de szigorúan megmaradjon mindenki felségterülete..

van ebben is ráció..nem tagadom..

hiszen nem egyszerű sem lelkileg,sem anyagilag az a helyzet,mikor egy nő áll az élete romjain,és újra kell mindent kezdeni..

mikor ott állsz végre valamiben,ami már biztosnak tűnik,ami már csak a tiéd(plusz a csatolt részeké..a porontyaidé)..

na akkor biztos kevesen vannak,akik azt mondják..

ok..legyen..vágjunk bele mégegyszer..

és nem csak a szép ruhás,illatos,randis énedet akarom..

hanem az álmos reggeli mormogásod is..

hogy nem csak az ünneplőbe öltözött lelked kell..

hanem a nyűgös és hétköznapi terhektől fáradt is..

ezzel mindig kivittem a biztosítékot a barátnőimnél,mikor mondtam,hogy én olyan együttélős típus vagyok..

én igenis szeretek gondoskodni arról,akit szeretek..

mitöbb,nekem ez okoz igazi örömöt..

hogy nekem sokkal többet jelent,ha a szárítón lóg a párom gatyája,mint az,ha viríthatok mellette egy puccos étteremben..

hogy nekem sokkal nagyobb szerelmi vallomás,ha este hozzámbújik elalvás előtt,mintha ékszereket aggatna rám..

lehetséges,hogy ez valamiféle perverzió nálam,hogy a párom mellett szeretek lefeküdni,és mellette felébredni..

hogy nekem a boldogság az,ha moshatok,vasalhatok,főzhetek rá..

talán így van..

és egy önsegítő csoportban a helyem..

hello..

éva vagyok..

elvált..

12 éve nem mosok férfigatyát..